A Kúria döntése a fővárosi parkolási rendelet ügyében

A Kúria Önkormányzati Tanácsa 2015. szeptember 8-án meghozott Köf.5014/2015/4. számú határozatával megsemmisítette a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályairól szóló 30/2010. (VI. 4.) fővárosi közgyűlési rendelet egyes, határidőkre vonatkozó rendelkezéseit. A határozat jelentőségét az adja, hogy indokolása a bírósági gyakorlatban is érvényre kívánja juttatni az Alkotmánybíróság 109/2009. (XI. 18.) AB határozatában lefektetett elvi jelentőségű érveket.

A határozat indokolása az AB határozat és a vonatkozó bírósági gyakorlat figyelembe vételével rögzíti, hogy a parkolással kapcsolatos közszolgáltatási szerződéses viszonyra – amelynek alanyai a parkolás üzemeltető és a közszolgáltatást igénybe vevő – elsősorban a helyi önkormányzatokról szóló törvény (Mötv.) és a közúti közlekedésről szóló törvény (Kkt.) rendelkezéseit kell alkalmazni, a Polgári Törvénykönyv szabályai pedig kizárólag szubszidiárius rendelkezésként vehetők figyelembe. Nem helytálló tehát az érintett rendeletet megalkotó Fővárosi Önkormányzat azon álláspontja, hogy a parkolójegy bemutatása hasonló a színház vagy mozi látogatásához, mivel ez utóbbi esetben tisztán magánjogi jogviszony jön létre, a parkolási szerződés viszont elsősorban közjogi természetű.

Összhangban az AB határozattal és saját korábbi gyakorlatával, a Kúria azt is rögzítette, hogy a közterületek, így a közutak is főszabályként ellenszolgáltatás nélkül vehetők igénybe. A parkolás díjfizetési kötelezettséghez kötése azonban egy urbanizált környezetben indokolt lehet, mint a közlekedők felelős magatartásra szorításának, a közutak – mint véges javak – megfontolt, gazdaságos használatának egyik lehetséges késztető eszköze. Fontos azonban, hogy a parkolási díjfizetési kötelezettség közszolgáltatási szerződés útján történő szabályozása nem nélkülözheti a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének garantálását, elsősorban a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő fogyasztó érdekeinek szem előtt tartásával. Nem felel meg ezeknek az elvi jelentőségű megállapításoknak az olyan szabályozás, amely törvényi felhatalmazás nélkül, normatív alapon jogosítja fel a parkolás üzemeltetőt (és mögötte a közszolgáltatás biztosítására kötelezett önkormányzatot), hogy egyoldalúan érvényesítve gazdasági érdekeit kétszeresen is hozzájusson a várakozás díjához, illetve jogosulatlan várakozás hiányában pótdíjbevételhez is.

Az összefoglalót készítette: [Sz.D.]

Forrás: http://www.kuria-birosag.hu/hu/onkugy/kof501420154-szamu-hatarozat