A blogbejegyzést olvasva a következő történet jutott eszembe:

Körülbelül 10 évvel ezelőtt az egyik kedves ismerősöm kétségbe esve panaszolta, hogy válaszolt egy - „Válaszolj a kérdésre és nyerd meg az autót”! - SMS-re, majd az azt követően érkező SMS-ekre, és csak a hó végi számla kézhezvételekor szembesült azzal a szomorú igazsággal, hogy nem hogy az autót nem nyerte meg, de a fogadott sok-sok SMS miatt az igen magasra rúgó számla végösszegét is alig tudta kifizetni. Javasoltam, hogy forduljon a szolgáltatójához, és kérje az opció letiltását.

A fenti eset azért történhetett meg, mert abban az időben a mobilszolgáltatók alapbeállításként lehetővé tették az emelt díjas SMS-ek fogadását, a nélkül viszont, hogy a fogyasztókat erről tájékoztatták volna, és sok esetben a fogyasztók azt sem tudták, hogyan kell leállítani a szolgáltatást. A nagyszámú panasz miatt a Nemzeti Hírközlési Hatóság vizsgálatot indított és döntése értelmében azt követően ilyen üzenetet csak az a felhasználó kaphatott, aki a szolgáltatónál egyértelműen jelezte, hogy szeretné azt.

Mára a fogadott emelt díjas SMS szolgáltatás a jogi szabályozás alapján az előfizetői szerződésben alapbeállításként tiltott. A szolgáltatás aktiválását az előfizető a szolgáltatónál kezdeményezheti. Az egyébként díjköteles szolgáltatás tiltását, illetve annak újbóli feloldását a fogyasztó bármikor, díjmentesen kérheti.  A szolgáltatások tiltása és a tiltások feloldása csak valamennyi tartalomszolgáltatásra együttesen kérhető. A tartalomszolgáltatást az előfizetők speciális (pl. 06-90-es) hívószámra elküldött ún. regisztrációs SMS útján vehetik igénybe.

Annak érdekében, hogy a szolgáltatást igénybe vevőt ne érje meglepetés, érdemes tudatos előfizetőnek lenni, a szolgáltatás igénybe vételét megelőzően figyelmesen elolvasni az ÁSZF-nek a szolgáltatás igénybe vételére vonatkozó feltételeit, majd a regisztrációnál és a lemondásnál kapott SMS üzeneteket is, mert fontos tájékoztatást tartalmazhatnak.

Mivel a korlátozás feloldása egyszerű művelet, ezért napjainkban is előfordulhat, hogy az előfizető annak ellenére kap emelt díjas SMS-t, hogy az alapbeállításként rögzített tiltást nem oldotta fel, de jó tudni, hogy az előfizető kérésére a szolgáltató köteles tájékoztatást adni a szolgáltatás tiltásának feloldására vonatkozó adatokról, körülményekről.

Egyetértek azzal, hogy minél tudatosabbak a fogyasztók, annál elégedettebbek és erre a tudatosságra napjainkban nagyobb szükség van, mint valaha.

Amint arra a cikk szerzője, Dr. Barta Attila is rámutatott, a csatornakiosztás megváltoztatása az előfizetői szerződés módosításának tekintendő. A szolgáltató az előfizetői szerződés egyedi szerződésre is kiterjedő egyoldalú módosítására kizárólag abban az esetben jogosult, ha ezt az általános szerződési feltételek lehetővé teszik. Kiemelendő, hogy egyoldalú módosítást lehetővé tevő általános szerződési feltétel a Ptk. 6:102.§ (4) bekezdése alapján nem minősül tisztességtelennek, ha azt jogszabály – jelen esetben az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.) 132.§-ában foglalt - előírásának megfelelően határozzák meg.

A műsorterjesztési szolgáltatás keretében kínált csatornák összetételében bekövetkezett változás miatti egyoldalú szerződésmódosítás tekintetében az Eht. további feltételeket támaszt: a szolgáltató abban az esetben jogosult erre, ha az általános szerződési feltételeiben és internetes honlapján az általa kínált díjcsomagokban feltüntette az adott csatorna szerepeltetésének általa vállalt időpontját és ez az időpont letelt, vagy az adott médiaszolgáltatás kivételét a kínálatból lakossági felméréseken alapuló nézettségi adatok vagy a médiaszolgáltatóval kötött szerződéses jogviszony indokolják.

Ha ezen feltételeknek megfelelően a szolgáltató egyoldalúan módosítja a műsorterjesztési szolgáltatás keretében kínált csatornák összetételét, köteles a módosításról a hatálybalépését megelőzően legalább 30 nappal az előfizetőket az Eht-ban foglaltak szerint értesíteni. Az értesítésnek ki kell terjednie az előfizetőket megillető felmondás feltételeiről és a felmondás jogkövetkezményeiről szóló tájékoztatásra is.

A határozatlan idejű szerződések kapcsán nem kötődik az egyoldalú szerződésmódosításhoz speciális felmondási jog, figyelemmel arra, hogy az Eht. 134. § (1) bekezdése értelmében az előfizető a határozatlan idejű előfizetői szerződést azonnali hatállyal bármikor jogosult további jogkövetkezmények nélkül felmondani. Ugyanakkor a határozott időtartamú előfizetői szerződés esetében az előfizető a módosításról szóló értesítéstől számított 45 napon belül, azonnali hatállyal, további jogkövetkezmények nélkül jogosult felmondani az előfizetői szerződést. Ezen szabály az előfizető számára hátrányos rendelkezést tartalmazó módosítások esetén érvényesül, így nem ad alapot a felmondásra, ha pusztán a csatornasorrend változik meg, vagy ha az elérhető csatornák köre bővül.

Az elektronikus hírközlés területén a fogyasztók számára rendkívül nehéz lehet eligazodni abban, hogy az adott esetben melyik szerv is járhat el fogyasztóvédelmi ügyekben, mely hatóság is vizsgálja meg az ügyét.

Iránymutatásként szolgálhat ebben a helyzetben az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) - a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság ugyanis fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti feladatokat is ellát a jogszabály értelmében – valamint a fogyasztóvédelmi hatóság kijelöléséről  szóló 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 387/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet vonatkozó rendelkezései.

Főszabályként az elektronikus hírközlés területét érintő fogyasztóvédelmi bejelentésekkel a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság rendelkezik hatáskörrel, azonban a jogalkotó érzékelve a hatásköri összeütközésekből eredő problémákat a fogyasztóvédelmi politikáért felelős miniszter feladatává tette, hogy a hatósági eljárások összehangolása érdekében megállapodást kössön és működjön együtt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal annak érdekében, hogy a fogyasztóvédelemre vonatkozó hatáskörök megfelelően érvényesüljenek és gyakorolhatók legyenek [Eht.) 21. § (4) és (5) bekezdés, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV].

Minderre tekintettel a fogyasztó számára célszerű – mielőtt bejelentéssel, panasszal él -, ha a minisztérium honlapján tájékozódik a fenti megállapodásról, hiszen azt a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé teszik, mely tisztázza, hogy az adott esetben mely közigazgatási szerv jár el.  

A jogalkotó a hatékony együttműködés elősegítése érdekében - nemcsak a hatásköri feladatok összehangolása érdekében – meghatározta, hogy a miniszter és a kormányhivatalok kötelesek együttműködni a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósággal az elektronikus hírközlési piaccal, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal kapcsolatos, fogyasztókat érintő ügyekben. [Eht. 21. § (1)-(3) bekezdés].

Az Eht. 21. § (6) bekezdése pedig kifejezetten nevesíti, hogy a kormányhivatal jár el az elektronikus hírközlési szolgáltató ügyfélszolgálattal, az előfizetői számlapanaszok általi intézésének rendjével kezelésével, a számla tartalmával kapcsolatban az Eht. illetve végrehajtására kibocsátott jogszabályban meghatározott rendelkezések fogyasztókkal szembeni megsértése esetén.

Fenti blogbejegyzéshez az alábbiakat kívánom hozzátenni:

A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság (NMHH) részeként kapott szerepet a Hatóság Elnök által kinevezett Média-és Hírközlési Biztos (továbbiakban: Biztos). A Biztos feladatkörét az Mttv. hatályba lépését megelőzően a Hírközlési Fogyasztói Jogok Képviselője látta el.

Feladatkörében az NMHH kettős felépítése – média és hírközlési oldal -  felfedezhető, ugyanis Biztos az elektronikus hírközlési szolgáltatást, illetve médiaszolgáltatást igénybe vevő felhasználókat, előfizetőket, nézőket, hallgatókat, fogyasztókat, illetve a sajtótermékek olvasóit megillető, elektronikus hírközléssel és a médiaszolgáltatásokkal, sajtótermékekkel kapcsolatos méltánylást érdemlő érdekek érvényesülésének elősegítésében működik közre. Jogköre szűkebb mint az Elnöknek vagy a Hatóságnak, eljárása nem minősül hatósági eljárásnak és kizárólag azon médiaszolgáltatás, sajtótermék, valamint elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos olyan magatartás észlelése esetén, járhat el amely nem minősül a médiaigazgatásra vagy az elektronikus hírközlésre vonatkozó szabály megsértésének, és nem tartozik a Médiatanács, az Elnök vagy a Hivatal hatáskörébe, de a médiaszolgáltatást, a sajtóterméket, illetve az elektronikus hírközlési szolgáltatást igénybe vevő felhasználók, előfizetők, fogyasztók, valamint nézők, olvasók vagy hallgatók méltányolandó érdekének sérelmét okozza vagy okozhatja. Ezen „észlelés bejelentése” az úgynevezett – korábbi hozzászólásban már kifejtett -  panasz. Nyomatékosítani kell, hogy jelen esetben nem a szolgáltató által elkövetett, jogszabályban foglalt jogsértés vizsgálatáról van szó.

A Biztos a panasz alapján indított eljárása során az érdeksérelemre vonatkozóan egyeztetést folytat a szolgáltatóval. Ezt hívják egyeztetési eljárásnak. Amennyiben a Biztos ezt célszerűnek tartja, az egyeztetésbe bevonja a panaszost, vagy amennyiben fogyasztók nagy többségét értini az adott érdeksérelem, úgy bevonhatja a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesület képviselőjét. Amennyiben az egyeztetési eljárás eredményesen zárul le, úgy megállapodás jön létre a Biztos és a szolgáltató között, amely rendezi a felmerült érdeksérelem elhárításának módját. Ezen megállapodást a Biztos megküldi a panaszosnak, valamint közzéteszi honlapján. Fogyasztóvédelmi szempontból mindez nem elhanyagolható, hiszen a szolgáltató és a Biztos között létrejött megállapodás, kihat a fogyasztók, felhasználók, előfizetők szolgáltatóval fennálló jogviszonyára, hiszen ezen megállapodásban rögzítettek alapján a fogyasztók, előfizetők, felhasználók válnak jogosulttá és egyedi esetben hivatkozni is lehet az abban foglaltakra.  

Amennyiben megállapodás nem jön létre a szolgáltató és a Biztos között, úgy mindenképpen jelentés készül, amelyben a Biztos az érdeksérelem körülményei mellett részletesen feltárja az elektronikus hírközlési szolgáltatónak az érdeksérelem kezelésével kapcsolatos magatartását, különösen az érdeksérelem kiküszöbölése és a fogyasztói jólét növelése érdekében tanúsított együttműködési készségét. A Biztos nyilvánosságra hozza ezen jelentést, amennyiben a fogyasztók jelentős részét érinti vagy érintheti, valamint ajánlásokat és tájékoztatókat fogalmazhat meg a további érdeksérelmek elkerülése végett. Az adott szolgáltató pedig mindezek alapján köteles a megtett intézkedésekről a Biztost értesíteni a megadott, de legalább 15 napos határidőn belül.

Néhány gondolat az adategyeztetés problémájáról és az adatvédelemről az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény kapcsán

Az elektronikus hírközlési szolgáltatások (telefonszolgáltatás, rádió és televízió szolgáltatás, internet hozzáférés biztosítása) fontosnak és népszerűek a fogyasztók számára, ezért a nagy számú szerződés több típusos problémát is felvethet ilyen lehet például az adategyeztetés. Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban Eht.) 129. § (1) bekezdése szerint az előfizetői szerződés létrejöhet írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is.
A törvény indokolása szerint a szolgáltató köteles az előfizető megfelelő adatait ellenőrizni és rögzíteni. A szolgáltatónak az előre fizetett díjú előfizetői mobil rádiótelefon szolgáltatásra irányuló előfizetői szerződés megkötése esetén – szemben a többi mobil rádiótelefon szolgáltatásra irányuló előfizetői szerződéssel – ezért lesz kötelezettsége a személyazonosság ellenőrzése, melyben ennél a szerződésnél az ügyfél nem jelenik meg személyesen a szolgáltatónál a szerződés megkötésekor, azaz a szolgáltató hitelt érdemlően nem tud meggyőződni az előfizető személyazonosságáról, nem igazolja magát az előfizető a személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványával. Az előre fizetett díjú szolgáltatás utánkövethetősége érdekében a szolgáltató jogosultságot kap az előfizetőt személyazonosságának ellenőrzésére. Az Eht. 129. § (2) bekezdése szabályozza az adategyeztetést. Ez a fogyasztókat az Eht.. 188. § 10. pontjában meghatározott egyéni előfizetői szerződések körében érinti. Az egyeztetés a gyakorlatban számos problémát vet föl, pl. átmeneti hiba állhat fenn, pontosan meg kell adni az adatokat a központi adat nyilvántartással egyezően, és ez gyakran még így sem egyezik, vagy az adatrögzítő oldal nem funkcionál.

Az Eht. 2. § i) pontja értelmében az elektronikus hírközléssel összefüggő adatvédelem elősegítése illetőleg megvalósítása is célja a törvénynek. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal is együtt kell működnie a személyi adatok megsértését érintő ügyekben. A törvény számos rendelkezése foglalkozik adatvédelemmel. A fogyasztókat leginkább érintő részt az Eht. 156. § (1) és (2) bekezdése szabályozza. Az Eht. már az Európai Parlament és Tanács által megalkotott az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK Irányelv (2002. július 12.) figyelembevételével született. Az Európai Bizottság 2017. január 10. javaslata az előbbiekben megjelölt irányelv hatályon kívül helyezésére irányul és javasolja, hogy rendelet készüljön, amelyben az elektronikus hírközlési területet akarja az általános adatvédelmi szabályozáshoz igazítani, a magánélet védelmének és az elektronikus hírközlés során keletkezett személyi adatok védelmi szintjének hatékonyabbá tételével.

Dr. Barta Attila fenti munkájához hozzászólva, mindenképpen érdemesnek tartom megemlíteni a kormányhivatalok szervezetén belül működő, Közlekedési, Műszaki Engedélyezési, Mérésügyi és Fogyasztóvédelmi Főosztályokat, azon belül is fogyasztóvédelmi osztályokat. Ezen szervezeti egységek a fogyasztóktól érkező kérelmek esetén, kivizsgálják a közérdekű bejelentéseket, panaszokat. Hírközlési jog tekintetében ide tartoznak az ügyfélszolgálattal, az előfizetői számlapanaszok intézésének rendjével, a számla tartalmával kapcsolatban felmerülő bejelentések, panaszok. Ezen felül tájékoztatást nyújtanak a fogyasztók és a vállalkozások részére a fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályi előírásokról, valamint a fogyasztók által kezdeményezhető hatósági eljárásokról, továbbá az igénybe vehető igényérvényesítési eszközökről. Kiemelkedő szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületek tevékenységéhez és a fogyasztói ismeretek bővítéséhez, a fogyasztói tudatosság erősítéséhez, valamint prevenciós feladatokat látnak el a fenntartható és egészségtudatos fogyasztói szokások kialakítása érdekében.

Fogyasztóvédelmi szempontból megemlítendők a független békéltető testületek is, amelyek a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tekintetében bírnak kiemelkedő jelentőséggel. Eljárásuk ingyenesen vehető igénybe és az ország egész területén hozzáférhetőek. A békéltető testületeknél elektronikus hírközlési szolgáltatás igénybevételével összefüggő beadványok elsődlegesen a számlatartozást, a díjkövetelést, (forgalom hiányában kiszámlázott díj, tartozás összege, elévült követelés érvényesítése, fizetési felszólítás) érintik, valamint a hűségszerződések körében a fogyasztói felmondással járó kötbérfizetési kötelezettséget, illetve a szolgáltató általi egyoldalú szerződésmódosítást. A békéltető testületek visszatérő ügycsoportjába tartoznak a számhordozással, illetve szolgáltatóváltással, valamint a szolgáltatás minőségével kapcsolatos panaszok. Sok kifogás érkezik a testülethez a nem megfelelő, nem teljes körű, illetve a fogyasztó számára megtévesztő tartalmú tájékoztatás, illetve a szerződés megkötésekor és módosításakor közölt információtól eltérő feltételek alkalmazása miatt.

Fontosnak tartom kiemelni az ügyészek, valamint a fogyasztói érdekképviseleti szervek szerepét, akik az Fgy. tv. illetve a fogyasztók széles körét érintő, illetve jelentős hátrányt okozó jogszabálysértés esetén közérdekű keresettel fordulhatnak a bírósághoz a szolgáltató ellen, sérelmes, jogsértő helyzet felszámolása céljából.

Amennyiben külföldi céggel szemben merül fel fogyasztói panasza, az Európai Fogyasztói Központ segít a panasz megoldásában. A Központ a más EU-s országban, Izlandon vagy Norvégiában honos vállalkozással szemben érdemi szakmai panaszkezelési segítséget nyújt, más külföldi országban székhellyel rendelkező cég esetén pedig tájékoztatást ad a lehetséges megoldási lehetőségekről és fórumokról.

A fogyasztóvédelemnek, amely a gazdasági élet szinte minden területén kifejti hatását, így a jogrendszerben is, a gazdaságot szabályozó jogágakban véleményem szerint mindenhol meg kell jelennie. A büntetőjogi szabályozásnak egyik feladata, hogy a gazdasági élet legsúlyosabb jogsértéseit, azaz a fogyasztók sérelmére elkövetett jogsértéseket is szankcionálja.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény XLII. fejezetét alkotják azok a bűncselekmények, amelyek szankcionálásával a fogyasztók érdekeit és a gazdasági verseny tisztaságát igyekeznek megőrizni.

(A fogyasztók védelme terén azonban hiba lenne a törvényi tényállásokat önmagukban tekinteni, hiszen vannak olyan kettős jogtárgyú bűncselekmények, amelyek a fogyasztók mellett például az emberi egészséget is védelmezik, pl: az ártalmas közfogyasztási cikkel visszaélés)

A XLII. fejezetet alkotó bűncselekmények a következők:

• rossz minőségű termék forgalomba hozatala,
• megfelelősség hamis tanúsítása,
• fogyasztók megtévesztése,
• üzleti titok megsértése,
• versenytárs utánzása,
• versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban

E cselekmények elsősorban a tisztességtelen piaci, a kereskedelmi gyakorlat követelményeit, illetve a tisztességes gazdálkodás kereteit sértették, a tényállások a fogyasztó és a versenytárs érdekeinek védelmét szolgálták, ezért a jogalkotó indokoltnak tartotta ezen bűncselekmények önálló fejezetben történő szabályozását.

A fent említett cselekmények közül az első három tekinthető kifejezetten fogyasztóvédelmi jellegű cselekménynek, míg az utóbbi három a gazdasági verseny tisztaságát hivatott megőrizni.

Úgy vélem fontos szabályozni a Btk.-ban a fogyasztók érdekeit súlyos fokban sértő magatartásokat, azonban elsődleges szempont, hogy a tényállások egyértelműen alkalmazható formában kerüljenek lefektetésre illetve szabályozásra.

A szolgáltatás minőségének romlásával, mennyiségi csökkenésével, vagy igénybevételi lehetőségének megszűnésével kapcsolatos hibabejelentést az előfizető a szolgáltató által biztosított személyes és telefonos ügyfélszolgálaton személyesen szóban, telefonon, vagy az ügyfélszolgálathoz küldött elektronikus levélben jelentheti be.

Az alábbiakban tekintsük át a szolgáltató hibabejelentés során felmerülő kötelezettségeit.

A szolgáltató köteles 48 órán belül kivizsgálni és az elvégzett vizsgálat alapján az előfizetőt értesíteni arról, hogy további helyszíni, az előfizetői hozzáférési ponton vagy azt is érintően lefolytatandó vizsgálat szükséges, annak időpontjának megjelölésével (év, hónap, nap, 4 órás időszak megadásával, amely 8 és 20 óra közé eshet), illetőleg arról, hogy a vizsgálat alatt nem volt észlelhető, vagy a hiba nem a szolgáltató érdekkörébe tartozó okból merült fel.

A főszabálytól eltérően akkor nem köteles a szolgáltató 48 órán belül a hibabehatároló eljárás eredményéről értesíteni az előfizetőt, amennyiben a valós, a szolgáltató érdekkörébe tartozó hiba elhárításához nem szükséges helyszíni, az előfizetői hozzáférési ponton vagy azt is érintően lefolytatandó vizsgálat.

A szolgáltató köteles az előfizető által bejelentett, a hibabehatároló eljárása eredményeként valós, érdekkörébe tartozó hibát kijavítani. A hiba bejelentésétől a hiba kijavításáig terjedő időtartam nem haladhatja meg a 72 órát.

Érdemes azonban figyelemmel lenni arra, hogy a jogszabály által 72 órában maximalizált időtartamba az alábbi időtartamok nem számítanak bele:

Amennyiben a hiba kijavításához harmadik személy (például hatóság, közműszolgáltató vagy ingatlantulajdonos) hozzájárulása szükséges, a hozzájárulást a szolgáltatónak a hibabejelentéstől számított 48 órán belül meg kell kérnie, ebben az esetben a hozzájárulás beszerzésének ideje nem számít be a 72 órába. Azonban ebben az esetben a szolgáltató a hibabejelentéstől számított 48 órán belül köteles az előfizetőt a hozzájárulás szükségességéről és okáról, valamint arról értesíteni, hogy a hozzájárulás beszerzésének ideje nem számít be a 72 órába.

Ha a hibabejelentés kivizsgálása vagy a hiba kijavítása kizárólag a helyszínen, az előfizető helyiségében lehetséges, és a szolgáltató által javasolt időpont az előfizetőnek nem megfelelő, akkor a szolgáltató által javasolt időponttól az előfizetővel előzetesen egyeztetett újabb időpontig eltelt időtartam nem számít be a 72 órába.

Ha a hibabejelentés kivizsgálása vagy a hiba kijavítása időpontjában a szolgáltató és az előfizető megállapodott, és a hiba kijavítása a meghatározott időpontban a szolgáltató érdekkörén kívül eső ok miatt nem volt lehetséges, úgy a szolgáltató érdekkörén kívül eső okból alkalmatlannak bizonyult időponttól a szolgáltató kezdeményezésére a felek által közösen meghatározott új, alkalmas időpontig eltelt időtartam nem számít be a 72 órába.

Visszatérve a szolgáltató kötelezettségeihez, említést érdemel, hogy a szolgáltató köteles a hiba elhárítását követően haladéktalanul, de legfeljebb 24 órán belül értesíteni az előfizetőt a hiba elhárításáról, valamint az értesítés módját és időpontját nyilvántartásba venni. A szolgáltató a hiba elhárításáról szóló értesítési kötelezettségének a bejelentéssel, illetve a helyszíni hibaelhárítással egyidejűleg is eleget tehet.

Itt jegyezném meg azt, hogy a szolgáltató a hibaelhárítással kapcsolatos valamennyi adatot a hibaelhárítástól számított 1 évig köteles megőrizni. A telefonos ügyfélszolgálatra érkező előfizetői panaszról és hibabejelentésről készített hangfelvételt ugyanakkor a bejelentés időpontjától számítva 2 évig köteles megőrizni. Az előfizető kérésére pedig köteles a hangfelvétel előfizető általi visszahallgatását a szolgáltató ügyfélszolgálati helyiségében biztosítani. A hangfelvétel másolatát a szolgáltató köteles az előfizető kérésére 30 napon belül rendelkezésre bocsátani, illetőleg az előfizető részére hangfelvételenként egy alkalommal ingyenesen kell a másolatot biztosítani.

A szolgáltató az érdekkörében felmerült hiba elhárításáért díjat nem számíthat fel, a szolgáltatónál felmerülő (javítási, kiszállási) költséget és a hiba behatárolása, valamint elhárítása céljából az előfizető helyiségébe történő belépés biztosításán túl egyéb kötelezettséget nem háríthat az előfizetőre.

Fontos tudni, hogy nem minősül elhárítottnak a hiba, amennyiben az előfizető az eredeti hibabejelentés szerinti hibát ismételten bejelenti a hiba elhárításáról szóló szolgáltatói értesítéstől, annak elmaradása esetén a hibaelhárítás időpontjától számított 72 órán belül. Ebben az esetben sem számít be a hiba kijavítására rendelkezésre álló határidőbe a hiba elhárításáról szóló szolgáltatói értesítéstől, annak elmaradása esetén a hibaelhárítás időpontjától az előfizető által tett ismételt hibabejelentésig eltelt időtartam.

Végezetül nem árt tisztában lenni a fogyasztónak azzal is, hogy a szolgáltató köteles kötbért fizetni az értesítésre nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől minden megkezdett késedelmes nap után az értesítés megtörténtéig, illetőleg a hiba kijavítására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől minden megkezdett késedelmes nap után a hiba elhárításáig terjedő időszakra.

Az elektronikus hírközlés során érvényesülő fogyasztóvédelmi szabályok kidolgozása az utóbbi évekre vezethető csak vissza, mely a területet a szerződések rendkívül nagy száma jellemez.

Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban Eht.) 129. § (1) bekezdése szerint az előfizetői szerződés létrejöhet írásban, szóban vagy ráutaló magatartással is.

Bár az Eht. 134. § (17) bekezdése kimondja, hogy az előfizetői szerződés előfizető általi felmondását a szolgáltató köteles minden olyan formában lehetővé tenni, amelyet a szerződés megkötésére is alkalmaz, azonban több hírközlési szolgáltató a szerződés fogyasztó általi egyoldalú felmondását - szemben a szerződés megkötésével – ennek ellenére mégis írásbeliséghez köti, megnehezítve, hogy a fogyasztó szabadulhasson a számára esetleg terhessé váló olyan előfizetői jogviszonytól, melyet egyébként szóban kötött meg. Ez a fogyasztóra nézve mindenképpen hátrányt jelent.

A szerző utalt arra az írásában, hogy a telekommunikáció terén az egyik leginkább jelentős területe a panaszoknak a számlázásra vonatkozik.

Szintén a fogyasztó számára hátrányos a telekommunikációs szolgáltatókra jellemző azon könyvelési mód, miszerint nem alkalmazzák a korábbi hónapban fennmaradó díjtartozásba való elszámolását a későbbi befizetésnek, illetve nem küldenek újabb csekket, míg ugyanez nem mondható el közműszolgáltatókról.

Így előfordulhat az az eset, hogy ha a fogyasztó tévedésből nem fizeti be egy adott hónap telefonszámláját, úgy esik 30 napon túli tartozásba, hogy a következő hónap nagyobb összegű szolgáltatási díját esetleg 30 napon belül befizette. Ez pedig a szolgáltató általi hírközlési szolgáltatás felmondását, illetve újbóli költséget is magával hozó újra aktiválását is eredményezheti, mely a kiszolgáltatott fogyasztó számára hátrányos.