Főtanácsnoki indítvány alapján nem sérti az uniós jogot a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó szabályozása

A 2020. október 15-ei indítványában Juliane Kokott főtanácsnok azon véleményét fejtette ki, miszerint a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó nem sérti az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogot. Az ügyben azt vizsgálták, hogy az állami támogatások jogával ellentétesek-e a vállalkozások progresszív szerkezetű adóval (a lengyel kiskereskedelmi adó és a magyar reklámadó) való megadóztatása. A főtanácsnok indítványozza, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság fellebbezését, továbbá hagyja helyben a Törvényszék ítéleteit.

Előzmények

 2014. június 11‑én Magyarország elfogadta a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvényt. A törvénnyel az elért nettó árbevétel utáni sávosan progresszív, új különadót vezetett be a reklámok Magyarországon történő közzétételéből származó bevételekre. A törvény az első adóévre vonatkozóan átmenetileg előírta az előző év esetleges veszteségei arányos levonásának a lehetőségét. A reklámadóról szóló törvénynek a Bizottság általi, állami támogatások ellenőrzése címén végzett vizsgálata során a magyar hatóságok azt állították, hogy ezen adó célja az arányos közteherviselés elvének érvényesítése.
Lengyelországban 2016. szeptember 1-jén lépett hatályba a kiskereskedelmi ágazatban kivetett adóról szóló törvény, amelynek hatálya alá tartozott jogállásától függetlenül valamennyi kiskereskedő. Az adó alapját az érintett társaságok forgalma képezte, és szintén progresszív jellegű volt.

A Bizottság határozatai és megítélése

A két adószabályozást egyesített ügyként tárgyalva, a Bizottság 2017. június 30-i és 2016. november 4-i határozatával mindkét adót a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította.
A lengyel kiskereskedelmi adóval kapcsolatban a Bizottság különösen úgy ítélte meg, hogy a törvény különbséget tesz a kiskereskedelmet folytató vállalkozások között azok árbevétele és így mérete alapján, és szelektív előnyt biztosít az alacsony árbevételű, tehát kisebb vállalkozások számára. Lengyelország nem terjesztett elő meggyőző magyarázatot arra, miért vannak a nagyobb és kisebb kiskereskedelmi szereplők más ténybeli és jogi helyzetben a kiskereskedelmi adó kivetését illetően, így tehát nem igazolta, hogy az intézkedés indokolt az adórendszer jellege vagy általános felépítése alapján. A Bizottság ezért ideiglenesen úgy vélte, hogy a törvény állami támogatást eredményez, mivel a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított összes egyéb feltétel teljesülni látszik.
A Bizottság továbbá kétségeket támasztott azt illetően, hogy a törvény összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság megállapította, hogy a Szerződés 107. cikkének (2) és (3) bekezdésében rögzített kivételek közül egyik sem tűnik alkalmazhatónak, és Lengyelország semmilyen érvet nem hozott fel annak indokolására, hogy a kiskereskedelmi adó miért állnának összhangban a belső piaccal.
A magyar reklámadó ellen megegyező okok miatt indított a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárást, mivel úgy ítélte meg, hogy az adókulcsok progresszivitása és az elhatárolt veszteségeknek az adóalapból történő levonására vonatkozó, a törvényben megállapított rendelkezések állami támogatásnak minősülnek, mivel úgy látszott, szintén szelektív előnyt biztosít az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások számára.

A határozatok Törvényszék általi megsemmisítése

Lengyelország és Magyarország a Bizottság határozatait megtámadta az Európai Unió Törvényszéke előtt. Majd 2019. május 16-i és 2019. június 27-i ítéleteivel a Törvényszék helyt adott a kereseteknek, és semmisnek nyilvánította a Bizottság határozatait, mivel megállapította, hogy a két adószabályozás nem minősül állami támogatásnak. A Bizottság a Törvényszék e két ítélete ellen fellebbezést nyújtott be a Bírósághoz.

Juliane Kokott indítványa

A főtanácsnok indítványában először is a Bíróságnak az alapvető szabadságok keretében hozott azon ítélkezési gyakorlatára hivatkozik, amely szerint az árbevétel képezheti progresszív adóztatás alapját, mivel egyrészt az semleges megkülönböztető ismérvnek minősül, másrészt pedig az adóalanyok teherviselési képességét illetően releváns mutatónak tekinthető. Ugyanez kell, hogy érvényes legyen az állami támogatások jogával kapcsolatban. Erre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik az adóalap meghatározása, és az adóteher különböző termelési tényezők és különböző gazdasági ágazatok közötti megosztása. Az állami támogatások joga azt sem követeli meg, hogy a Bizottság szerint legmegfelelőbb adót vezessék be.
Az uniós jogból továbbá nem lehet „normál” adóztatást levezetni, így az egyes nemzeti jogalkotók döntése lehet, hogy mit tekintenek annak. Jelen ügyekben ez a kisvállalkozások, illetve a reklámtevékenységet végző vállalkozások esetében a progresszív szerkezetű jövedelemadó, amelynek az alapja az árbevétel.
Egyebekben egy általános hatályú adótörvény csak akkor minősülhet támogatásnak, ha azt nyilvánvalóan inkoherensen alakították ki. Maga a progresszív adótábla nem minősül inkoherensnek, így a progresszív adókulcsok jövedelemadóztatásban való alkalmazása teljesen szokásos a pénzügyi teherviselési képességnek megfelelő adóztatás elérése céljából.
Ez vonatkozik mind a nyereségen alapuló jövedelemadóztatásra, mind az árbevételen alapuló jövedelemadóztatásra.A veszteségek reklámadó első évében való levonásának Magyarország által bevezetett lehetősége szintén nem minősül támogatásnak, mivel a fennállásának a ténye objektív kritérium, és mivel az előző évben veszteséget termelő és az előző évben nyereséges vállalkozások különböznek egymástól azon képességükre tekintettel, hogy egy további, nyereségtől független adó terhét viseljék, ezen átmeneti rendelkezés alkalmazása sem inkoherens.

Végkövetkeztetések

A fenti megfontolásokra tekintettel a főtanácsnok azt javasolja a Bíróságnak, hogy a Bíróság az Európai Bizottság fellebbezését utasítsa el, az Európai Bizottság viselje saját költségeit, valamint a Magyarország részéről felmerült költségeket; a Lengyel Köztársaság pedig a saját költségeit.
A főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot, feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg, a Bíróság bírái már megkezdték a tanácskozást a jelen ügyben.

Az összefoglalót készítette: Szutor Beáta, joghallgató, DE ÁJK

Felhasznált források:

1. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-10/cp200132hu.pdf
2. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32017D0329&from=FI
3. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=CELEX:32018D0160
4. http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=232471&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=11562586
5. https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2019-05/cp190064hu.pdf