Egy új szín a hazai perorvoslati palettán: a jogegységi panasz intézménye

2020. január elsejétől egy új perorvoslati lehetőséggel bővült a perorvoslatok tárháza. Ez az új perorvoslati lehetőség számos új kihívás elé állíthatja a perbeli szereplőket, amellett, hogy egy nagyon fontos alkotmányos jog, jelesül a jogorvoslathoz való jog, újabb árnyalatot kap a magyar jogrendszerben. Újdonságából adódóan számos kérdés merült fel a jogintézményt illetően, így fontosnak tartom, hogy foglalkozzon vele a jogtudomány. Jelen cikk arra hivatott tehát, hogy a jogegységi panasz lehetőségét mutassa be a polgári eljárásban.

1. A téma megágyazása

A téma megágyazása érdekében, röviden be szeretném mutatni a polgári eljárásra jellemző perorvoslati rendszert, különös tekintettel annak dogmatikai fundamentumára és perorvoslati lehetőségeire. Ennek érdekében a kályhától szeretnék elindulni és egyfajta szűkítő perspektívát alkalmazni. Így tehát az első lépcső a jogorvoslathoz való jog tisztázása. A jogorvlathoz való jog egyik jelentős alkotmányos alapjogunk, amelyről Magyarország Alaptörvénye is rendelkezik a XXVIII. cikk (7) bekezdésében: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” A perorvoslati jogosultság lényegében ennek az alkotmányos jognak az ernyője alá tartozik. Ennek a szemléltetése végett szeretném Kengyel Miklóst idézni: „A jogorvoslathoz képest a perorvoslat egy szűkebb kategória. Csak azokat a jogorvoslatokat nevezzük így [perorvoslatoknak], amelyeket a polgári perben alkalmaznak.^”[[1]] Ezeket tehát alapul véve és leegyszerűsítve elmondható, hogy a perorvoslatok az eljárásjogban alkalmazható jogorvoslati lehetőségek, amelyek arra szolgálnak, hogy egy sérelmes vagy sérelmesnek vélt bírósági határozatot az érintett személy megtámadjon, annak érdekében, hogy ez a vélt vagy valós sérelem orvoslásra kerüljön. Lényegében ezt az alapot alkalmazza a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (továbbiakban: Pp.).

2. A Polgári Perrendtartás perorvoslatainak legfontosabb kategóriái

A polgári perrendtartás perorvoslati lehetőségeit többféleképpen lehet kategorizálni. A legfontosabb és legrelevánsabb jelen téma szempontjából a jogerő szempontjából való kategorizálás. Ez alapján kétféle bírósági határozatot különböztetünk meg. Az egyik a még jogerőre nem emelkedett bírósági határozatok, míg a másik a már jogerőre emelkedett, tehát jogerős bírósági határozatok csoportja. Előbbi megtámadása esetére a rendes perorvoslatok állnak rendelkezésre, míg az utóbbi esetére a rendkívüli perorvoslatok jelentenek lehetőséget a perbeli szereplők számára. A rendes perorvoslati lehetőségek viszonylag szűkebbek, ilyen például a fellebbezés. A rendkívüli perorvoslati lehetőségek tárháza már színesebb. Ide tartozik a perújítás, ami egy komolyabb jogtörténeti múlttal rendelkező perorvoslati lehetőség, már a Planum Tabulare rögzítette: „Ebből adódóan a rendi értelemben vett jogorvoslatokat tágabban kell értelmezni, amely a "remediajuridica" kifejezéssel írható le, s mely az alábbi formákat jelentette: […] h) novum (perújjítás)”.[[2]] Továbbá ide tartozik a felülvizsgálat is, amely a cikk fő témáját jelentő jogegységi panasz intézményéhez - ami egyébként szintén egy rendkívüli perorvoslati lehetőség – több szálon is kapcsolódik.

3. A jogegységi panasz dogmatikája

A jogegységi panasz egy új, rendkívüli perorvoslati lehetőség, amelyet a polgári eljárás során lehet igénybe venni. Dogmatikai alapjai a 2011. évi CLXI. törvényben találhatók, amely a bíróságok szervezetét és igazgatását szabályozó törvény. Lényegében ebben a törvényben a jogegységi panasz elbírálására és a jogegységi határozat közzétételére vonatkozó szabályok találhatók meg. A dogmatikai háttér kuriózumát az adja meg elsősorban, hogy az egyes perrendtartások – a Polgári Perrendtartás is – tulajdonképpen nem igazán tartalmaznak a jogegységi panaszra vonatkozó rendelkezéseket, csak utalásokat. Erre az utalásra lehet jó példa a Pp. 405.§ (3) A felülvizsgálati eljárással összefüggésben jogegységi panasz iránti eljárásnak a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben foglaltak szerint van helye. Egyetlen bekezdés rendelkezik tehát a Pp.-ben a jogegységi panaszról ez idáig.

4. A jogegységi panasz fogalmi megközelítése

A jogegységi panasz pontos fogalmi leírását a Bszi. 41/B.§ (1) tartalmazza.[[3]] Annak ellenére, hogy egy viszonylag részletes fogalmi meghatározásról van szó, természetesen érdemes kiegészíteni. A kiegészítés a megfelelő kérdések megfogalmazásával kezdődik:

• Mikor lehet igénybe venni a jogegyégi panaszt? Abban az esetben lehet igénybe venni, ha 1. a felülvizsgálati eljárásban a Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta, 2. a felülvizsgálatot (kivételes engedélyezés iránti kérelem esetén) a Kúria megtagadta.
• Milyen határozatokkal szemben? Csak olyan kúriai határozatokkal szemben lehet ezt a perorvoslatot érvényesíteni, amelyeket 2020. július elsején vagy azután hoztak.
• Mi okozza a jogsérelmet? A jogkérdésben való eltérés plusz jogkérdésben való eltérésre már hivatkoztak, és a Kúria az eltéréssel okozott jogsértést határozatában nem orvosolta.
• Milyen határozatokban lehet releváns a jogkérdésben való eltérés? A Kúria 2012. január elseje után hozott és közzétett határozatától jogkérdésben való eltérés.
• Kisegítő perorvoslati lehetőség? A jogegységi panasz csak további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel, valamint felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozattal szemben alkalmazható.

5. A Kúria szerepe a jogegységi panaszt illetően

A fogalmi meghatározásra alapozva szeretném kiemelni, hogy a Kúria, mint a magyar bírósági szervezetrendszer csúcsán lévő bírói fórum, egyik legfontosabb feladata, a jog egységesítése. Felmerülhet a kérdés, hogyan valósul meg a jogegységesítés a jogegységi panaszokkal kapcsolatban? A válasz érdekében a Jogegységi Panasz Tanácsával érdemes foglalkozni. A Jogegységi Panasz Tanács a Kúria egyik tanácsa, amely a jogegységi panaszok elbírálásával foglalkozik. Ezen feladatuk ellátása két szakaszból áll. Először megvizsgálják, hogy a jogegységi panasz a befogadhatósági feltételeknek megfelel-e. Ez lényegében annyit jelent, hogy a törvény által meghatározott visszautasítási okokat ki kell szűrniük [[4]]. Ezt követően bírálja el érdemben a Tanács a panaszt. A visszautasítási okok kiszűrése során a Tanács szigorú módon jár el. Erre példa lehet, a visszautasítási okok szigorú értelmezése mellett, hogy a visszautasítás hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve történik. Ennek véleményem szerint az lehet az oka, hogy a jogegységi panasz meghatározott elbírálása esetén egy olyan határozat születik – a jogegységi határozat hatályú határozat, amelyről kicsit később írok – amely a jogrendszerre, pontosabban a jogalkalmazásra nagyon komoly hatást gyakorol. Ennél fogva csak azokkal a panaszokkal érdemes foglalkoznia a Tanácsnak, amelyek minden feltételnek megfelelnek.

6. A jogegységi panasz elbírálásának eredménye

Több tanulmányban olvasható, hogy a jogegységi panasz elbírálásának eredménye nyomán egy Janus-arcú jogintézmény rajzolódik ki. Ez annyit jelent, hogy a Tanács a jogkérdésben való eltérés tényének vizsgálatával kezdi az elbírálást. Ezt a tényt megvizsgálva juthat arra a következtetésre, hogy a jogkérdésben való eltérés fennáll-e vagy sem. Amennyiben fennáll, úgy két további lehetőség áll rendelkezésre: 1. indokolt a jogkérdésben való eltérés és elutasítja a jogegységi panaszt a Tanács, 2. nem indokolt az eltérés és lényegében a jogegységi panasszal támadott határozatot részben vagy egészben hatályon kívül helyezi és a Kúriát új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, annak ellenére, hogy a jogkérdésben való eltérés tényét megállapította. Az 1. pontban foglalt megállapítás lényeges következménye, hogy  jogegységi határozat hatályú határozatot hoz a Kúria, amely határozatot lényegében nem lehet a továbbiakban megkérdőjelezni, megtámadni. Ami így jelentős hatást gyakorol a továbbiakban a jogegységesítését illetően.

Konklúzió

Összességében elmondható, hogy ezzel a perorvoslati lehetőséggel egy újabb árnyalat jeleníthető meg a jogorvoslathoz való jogunk tekintetében, amely alkotmányos jelentőségű. Véleményem szerint az egyes perrendtartásokra vonatkozóan, speciális szabályokat érdemes megalkotni, annak érdekében, hogy a jogbiztonság és a kiszámíthatóság még inkább érvényesülni tudjon. Úgy gondolom, hogy azzal, hogy a Kúria határozataival szemben is perorvoslattal lehet élni, végső soron ugyanezt, tehát az alkotmányos alapjogunk kiteljesedését támasztja alá.

Készítette: Pinczés Tibor, Debreceni Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar, negyedéves joghallgató