Az osztrák kiigazítási mechanizmus jogi megítélése

Hazánkból évről évre egyre több munkavállaló vándorol más tagállamba vagy épp külföldre a magasabb kereseti lehetőségek érdekében. Jelen tanulmány keretei között azt vizsgálom, hogy az uniós jogban lefektetett, a más tagállamból érkező munkavállalókat érintő jogok mennyiben érvényesülnek a gyakorlatban. Ezzel összefüggésben érdemes megvizsgálni az osztrák szabályozás tartalmát, az uniós joggal való összhangját, lévén, hogy nyugati szomszédunk az egyik fő célországa a magyar munkavállalóknak.

Bevezetés

Amennyiben a számtani adatokat vesszük figyelembe 2012. január és 2022. május között – kisebb visszaesések mellett – folyamatos emelkedés figyelhető meg az Osztrák Köztársaságban munkát vállaló magyarok tekintetében. Ez az emelkedés azonban nemcsak az említett év májusáig, de azt követően is folyamatosan megfigyelhető. 2022 júliusában a magyar munkavállalók száma a szomszédos országban már elérte a 114 448 főt.[1]
    Ugyanezen év szeptemberére pedig már 115 252 főt számláltak. Fontos azonban megemlíteni, hogy e szám nem foglalja magában a csekély mértékű bejelentéssel dolgozó munkavállalókat, az egyéni vállalkozókat, illetve azon magyar állampolgárokat sem, akik munkanélküli ellátásra jogosultak. Az említett hónapban tehát valójában 135 180 fő volt az Osztrák Köztársaságban vállalkozó és dolgozó magyar állampolgárok száma.[2] Ezen statisztikai adatok bemutatásával ismerhető meg, hogy a 2019. január 1-jén bevezetett kiigazítási mechanizmus mennyi magyar állampolgárságú munkavállalót érint vagy érinthet attól függően, hogy van-e gyermekük.[3]
   Főként a periféria, valamint a félperiféria országaiból a centrumországokba bevándorló munkások tartják fenn a jóléti szolgáltatásokat. Ezek a munkások egyrészt sokkal hátrányosabb helyzetből érkeznek, mint amely az adott országban megfigyelhető, másrészt gyakran előfordul, hogy a foglalkoztatásuk feketén, tehát bejelentés nélkül történik. Éppen emiatt nemcsak a munkavállalóknak járó biztonsági hálótól esnek el, de nagyon sok szociális szolgáltatást sem élvezhetnek. A vizsgált osztrák kiigazítási mechanizmus bevezetése által azonban a bejelentett munkavállalók, tehát a családtámogatási rendszer részére adózók sem részesülhettek nekik járó támogatásokból.[4]

A kiigazítási mechanizmus visszáságai

A kiigazítási mechanizmus bevezetésével az Osztrák Köztársaság célja az volt, hogy azoknak a családi támogatásoknak és különféle adókedvezményeknek az átalányösszegét kiszámolják, amelyeket olyan munkavállalóknak nyújtanak, akiknek gyermekei egy másik tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel. Ezen szabályozással tehát a cél az volt, hogy a családi ellátásokat az arra jogosult gyermekeinek állandó lakóhelye szerinti országtól függően kiigazítsa.[5]
   Az új szabályozás tekintetében azt vizsgálták, hogy az Osztrák Köztársaságban dolgozó munkavállaló gyermeke mely tagállamban él. Ennek eredményeképpen pedig csökkentek vagy nőttek a juttatott családi adókedvezmények és támogatások attól függően, hogy a munkát vállaló személy gyermekének milyen árszínvonalú tagállamban található az állandó lakóhelye.[6]
   Fontos megemlíteni, hogy a hozzáigazítási koefficiens érték Magyarország tekintetében 0,562 volt. Ez azt jelentette, hogy az osztrák munkavállalókhoz képest azok a magyar munkavállalók, akiknek a gyermeke Magyarországon él közel feleannyival kevesebb szociális juttatást kaphatott.[7]
    Az osztrák törvényhozás új szabályozása számos magyar, az Osztrák Köztársaságba dolgozni vándorolt személyt érintett hátrányosan az alacsonyabb magyar árszint miatt. A fentebb említett adatok vonatkozásában elmondható, hogy ezen kiigazítási mechanizmus körülbelül 40 000 magyar gyermeket érintett.[8]
    Ezzel kapcsolatban az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) 2020. július 22-én kereseti kérelmet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához (továbbiakban: Bíróság) az Osztrák Köztársasággal szemben. A Bizottság a Bíróságtól annak megállapítását kérte, hogy az Osztrák Köztársaság az említett kiigazítási mechanizmus bevezetésével megsértette a 883/2004/EK rendelet 4., 7. és 67. cikkéből, továbbá a 492/2011/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.[9]
  A Bizottság mivel úgy vélte, hogy a kiigazítási mechanizmus, valamint az osztrák állampolgárokhoz viszonyított eltérő, hátrányos bánásmód a migráns munkavállalókkal szemben uniós jogba ütközik, azzal ellentétes, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt az Osztrák Köztársasággal szemben.[10]

A 883/2004/EK rendelet megsértése

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 4. cikke az egyenlő bánásmódról rendelkezik, amely kimondja, hogy azon személyek, akik a rendelet hatálya alá tartoznak, bármely tagállamban azonos ellátásokat élveznek az adott tagállam állampolgáraival, továbbá ugyanazon kötelezettségek is vonatkoznak rájuk. Ez tehát azt jelenti, hogy az Osztrák Köztársaságban dolgozó magyar állampolgárokat nem csak ugyanolyan kötelezettségek terhelik, mint az osztrák állampolgárokat, de ugyanazon ellátásokra is jogosultak. Az említett rendelet 7. cikke azzal összefüggésben állapít meg kötelezettséget, hogy mi történik akkor, ha a pénzbeli ellátás tekintetében kedvezményezett vagy tag családtagjai nem az ellátások nyújtásáért felelős intézmény székhelye szerinti tagállamban élnek. Ezzel kapcsolatban a rendelet kimondja, hogy a fizetendő pénzbeli ellátások összege nem csökkenthető, nem változtatható meg, nem lehet őket felfüggeszteni, visszavonni vagy elkobozni amiatt, hogy az említett családtagok egy másik tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel.[11]
   Ennek értelmében tehát nem alkalmazható hátrányos megkülönböztetés a családtámogatások rendszerében azon magyar állampolgárságú munkavállalókkal szemben, akik bár Ausztriában dolgoznak, a családtagjaik Magyarországon élnek.
   Végül, de nem utolsó sorban a 883/2004/EK rendelet 67. cikke rendelkezik a más tagállamban élő családtagokról. Ezen cikk értelmében az adott személy, valamint a másik tagállamban élő családtagjaik is az illetékes tagállamban elfogadott jogszabályok szerint jogosultak családi ellátásokra úgy, mintha az említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel.[12]
   Ez tehát azt jelenti, hogy mind az Osztrák Köztársaságban dolgozó magyar munkavállaló, mind pedig a Magyarországon élő családtagjaik az osztrák jogszabályok szerint jogosultak a családi ellátásokra. Ezen cikk vizsgálata során is megállapítható tehát, hogy nem alkalmazható hátrányos megkülönböztetés az ellátások összegének megállapításakor pusztán azért, mert a munkavállaló gyermekei nem az adott tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel.

A 492/2011/EU rendelet megsértése

A Bizottság véleménye alapján mindezeken túl az Osztrák Köztársaság megsértette a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló 492/2011/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdését is, amely kimondja, hogy „Az említett munkavállaló a hazai munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élvez”.[13] Ezen bekezdés tekintetében az említett munkavállaló nem más, mint, aki az Unión belüli szabad mozgás jogával rendelkezik. A vizsgált ügy vonatkozásában pedig azon magyar állampolgárságú munkavállaló, aki Ausztriában dolgozik. Ezáltal tehát megállapítható, hogy a magyarok az osztrákokkal azonos szociális és adókedvezményeket élveznek.

Összegzés

Az Osztrák Köztársaság tehát a kiigazítási mechanizmussal megsértette a fent említett rendeleteket. A Bíróság ítéletében kimondta, egyrészt hogy az Osztrák Köztársaság azzal, hogy a családi bónusz pluszra, az egyedüli keresőknek járó adókedvezményre, a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezményre, a tartásdíj után járó adókedvezményre alkalmazandó kiigazítási mechanizmust vezetett be azon migráns munkavállalókat érintően, akiknek a gyermekei egy másik tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel, megsértette a 492/2011/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből fakadó kötelezettségeit. Ennek oka, ahogyan már korábban is említettem, hogy a rendelet értelmében a magyar állampolgárságú munkavállalók az osztrák munkavállalókkal azonos szociális és adókedvezményeket élveznek. Ezen túlmenően azonban megsértették a 883/2004/EK rendelet fentebb már említett cikkeit is. Ennek oka, hogy az eltartott gyermek után járó adókedvezményre, valamint a családi támogatásokra alkalmazandó kiigazítási mechanizmust vezetett be azokkal a munkavállalókkal kapcsolatban, akik gyermekeinek állandó lakóhelye egy másik tagállamban található.[14]

Az eltartott gyermek után járó adókedvezmény, valamint a családi támogatások olyan családi ellátások, amelyek a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendelet hatálya alá tartoznak. Ezáltal pedig se nem csökkenthetők, se nem módosíthatók azon okból, hogy az arra jogosult, esetlegesen családtagjai nem az ellátást nyújtó tagállamban rendelkeznek állandó lakóhellyel.[15]

Kiemelte továbbá a Bíróság azt is, hogy az említett migráns, jelen esetben magyar állampolgárságú munkavállalók a hazai munkavállalókkal azonosan vesznek részt az adókedvezmények alapjául szolgáló hozzájárulások finanszírozásában. Mindezt úgy, hogy nem veszik figyelembe, hogy mely tagállamban található a munkavállaló gyermekének állandó lakóhelye. Ez a közvetett hátrányos megkülönböztetés, mely az állampolgárságon alapul, sérti a munkavállalóknak az Európai Unión belüli szabad mozgására vonatkozó rendeletet is.[16]

Mindemellett a Bíróság kötelezte az Osztrák Köztársaságot nem csak a saját költségeinek, de a Bizottság oldalán felmerült költségek viselésére is.[17]

Az osztrák kiigazítási mechanizmussal kapcsolatban a Bíróság megállapította, hogy „ez a kiigazítási mechanizmus állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amely semmiképpen nem igazolt”.[18]

Személyes véleményem szerint az Osztrák Köztársaság a 2019-ben bevezetett kiigazítási mechanizmussal jelentős mértékben megkülönböztette a szomszédos országban dolgozó magyar munkavállalókat. A Bíróság ítéletével egyetértve úgy gondolom, hogy a vizsgált rendelkezés valóban hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Nem indokolt pusztán azért kevesebb összegű családtámogatásban részesíteni a külföldi munkavállalót, mert gyermeke nem az ellátást nyújtó államban rendelkezik állandó lakóhellyel. Fontosnak tartom, hogy minden ilyesféle szabályozás kialakítása során tekintettel legyenek a gyermekek érdekeire. Ez pedig leginkább úgy valósulhat meg, ha – jelen ügy vonatkozásában – a magyar munkavállalók, a Magyarországon élő gyermekeik után ugyanolyan mértékű ellátásra jogosultak, mint az osztrák munkavállalók.

Készítette: Dr. Kovács Adrienn Lilla, jogász

Felhasznált források: