Az ír Legfelsőbb Bíróság döntése a CETA egyezmény ratifikálásáról

A CETA (EU-Canada Comprehensive Trade Agreement) egyezmény egy átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás, mely 2017. szeptemberében lépett ideiglenesen hatályba az Európai Unió és Kanada között miután valamennyi tagállam és az EP is jóváhagyta, azonban végleges hatályba lépéséhez szükséges, hogy minden tagállam megerősítse azt.[1] Az egyezménynek köszönhetően 28%-kal nőtt a Kanadába irányuló teljes áruexport, közel 1 millió uniós munkahely köthető a Kanadába irányuló exporthoz, valamint már 2016 és 2019 között is 31%-kal nőtt a kétoldalú kereskedelem.[2]

Az Egyezmény végleges hatályba lépéséhez szükséges tehát, hogy valamennyi tagállam ratifikálja az Egyezményt, azonban 11 tagállam még nem erősítette azt meg. A hiányzó tagállamok között van Németország, Franciaország, Olaszország, Magyarország és Írország is.[3] Írországban a közelmúltban született Legfelsőbb Bírósági döntés akadályt állított az Egyezménynek Írország általi megerősítése elé, ugyanis alkotmányellenesnek találták a Kormány által javasolt ratifikációt. A Bíróság 4-3 többségi szavazásban hozta meg döntését, azt követően, hogy Patrick Costello parlamenti képviselő kifogásolta a CETA befektető-állam vitarendezési mechanizmusát (Investor-State Dispute Settlement[4], továbbiakban: ISDS), és népszavazás kiírását kezdeményezte.
    Írország 2010-ben törvénybe foglalta az ICSID egyezményt (Nemzetközi választottbíróságokról szóló), illetve az ENSZ Nemzetközi Váltóegyezményét, a CETA bírósága pedig ugyanolyan kötőerővel rendelkező határozatok meghozatalára lenne jogosult, mint a törvényben kihirdetett másik két egyezmény alá tartozó határozatok. Hogan bíró véleménye szerint ez alkotmányellenesen kibővítené a 2010. évi törvény hatályát. Dunne, Baker és Charleton bírók kiemelték, hogy bizonyos jogsértés esetén mind az ír, mind pedig a CETA bíróság is illetékes lenne, és ha egy kanadai befektető a CETA bíróságát választja, az kizárja az az ír bíróságok joghatóságát, sértve ezzel Írország jogi szuverenitását.
       Az Európai Unió Bírósága (továbbiakban: EUB) megállapította, hogy az ISDS-mechanizmus nem sérti az uniós jogrend autonómiáját, azonban ennek ellenére Hogan és Baker bírók kétségeiket fejezték ki aziránt, hogy a CETA bíróság nem fogja félreértelmezni, vagy akár figyelmen kívül hagyni az Uniós, vagy az ír jogot. Az EUB hangsúlyozta, hogy az uniós jog végső értelmezői jogköre kiemelkedő fontosságú az uniós jogrend szempontjából, ezt pedig biztosítottnak látta azáltal, hogy kizárta a CETA bíróság uniós jogértelmezési hatáskörét. Három ír bíró is úgy vélekedett, hogy a CETA vegyes bizottságának (a bizottságban uniós és kanadai tisztségviselők is vannak) az a jogköre, hogy az aláíró tagállamokra kötelező érvénnyel megváltoztathatja az Egyezmény tartamát, szövegét, sérti Írország „szuverenitási záradékát”, országuk demokratikus jellegét.
     Hogan bíró javasolta, hogy a Parlament módosítsa a 2010. évi törvényt, ezáltal lehetővé téve, hogy a bíróságok megtagadják a határozatok végrehajtását, ha az veszélyezteti az ír alkotmányos identitást, alkotmányos alapelveket vagy az uniós kötelezettségeket. O’Donell, MacMenamin és Power bírák ezt szükségtelennek ítélték, véleményük szerint az alkotmányos vagy uniós alapelveket sértő/veszélyeztető ítéletek végrehajtását mindig meg kell tagadni. Kiemelendő Charleton bíró különvéleménye, miszerint a CETA határozatok végrehajtásának megtagadása ellentmondana magával a megállapodással, mely Írország uniós kötelezettségeivel ellentétes lenne, ezen kívül nemzetközi jog szerint is lehetetlen.

Az ügy bizonyítja, hogy milyen bonyolult megalkotni egy olyan ISDS-mechanizmust, amely megfelel az uniós autonómiának és egyidejűleg tiszteletben tartja mind a 27 ország véleményét, érdekét és szuverenitását.

Az összefoglalót készítette: Pella Sebestyén Márk, joghallgató DE ÁJK

Források jegyzéke: