Az e-ügyintézés fogyasztóvédelmi aspektusai

A cím első ránézésre kicsit zavarba ejtő, hiszen a közigazgatásban a fogyasztó fogalma nem értelmezett, a jogviszony egyik oldalán tipikusan valamely közigazgatási szerv áll, a másik oldalon pedig az ügyfél.[1] A fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (továbbiakban: Fgytv.) hatálya sem terjed ki erre a szférára. Mégis szükségesnek érezzük – még ha idézőjelesen is – a két terület ütköztetését. Jelen cikk keretein belül az e-ügyintézés fogalmát a közigazgatásra szűkítjük, azon belül is a közigazgatási hatósági eljárás szabályainak fogyasztóvédelmi aspektusait kívánjuk vizsgálni átfogó jelleggel, de vázlatosan.

Bevezetés

A közigazgatási hatósági eljárás során – bár a vonatkozó jogszabályok évek óta hangoztatják az ügyfélbarát ügyintézés és szolgáltató jellegű közigazgatás elveit – az ügyfél a jogviszony egyenlőtlen, aszimmetrikus volta miatt kiszolgáltatott helyzetben van, amely garanciák beépítését igényli az eljárásba. Ezen garanciák az alapelvekben öltenek testet, amelyek megalkotásánál a jogalkotónak az Emberi Jogok Európai Egyezményében, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakra, az Európa Tanács ajánlásaira és az EJEB ítélkezési gyakorlatára is figyelemmel kellett lenniük.

„Az Ákr. e téren igyekezett a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) által már korábban bevezetett alapelvi rendszert követni azzal, hogy nagyobb hangsúlyt kívánt adni az Alaptörvényben lefektetett elveknek”[2], bár kevésbé részletező.[3]

Az alapelvek az eljárás minden szakaszában „előhívhatók”, az eljárás minden résztvevőjét védik és kötelezik, és ahogy az Ákr-hez kapcsolódó indokolás is fogalmaz: „normatív rendelkezésként közvetlenül végrehajthatók is”.[4] Ez nagy előrelépés a jogalkotók részéről, hiszen mindig is vita volt arról, hogy az alapelvek deklarálására szükség van-e, illetve milyen módon hivatkozhatók.[5] Az ítélkezési gyakorlat is ebbe az irányba mutat.[6]

A törvény külön fejezetben szabályozza az ún. alapvető rendelkezéseket, amelyek nem tekinthető önálló elveknek, sokkal inkább az elvek érvényesülését biztosítják, érvényesülési módját határozzák meg. Ilyen pl. a kizárás vagy az eljárási kötelezettség. Itt kapott helyet a nyelvhasználat és a kiskorúak, cselekvőképtelen, cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, valamint a fogyatékossággal élő személyek jogvédelme is.

Megfelelő tájékoztatás

A fogyasztók megfelelő tájékoztatása egy nagyon fontos része a fogyasztóvédelemnek, amely alapvetően a közigazgatási eljárásban is visszaköszön, egy – ahogy fentebb is elhangzott –, az eljárásjogokat jellemző közös elvként, amely egyszerre jogként és kötelezettségként is jelentkezik. Az ügyfélnek joga van a megfelelő tájékoztatáshoz, amely magában foglalja:

• a közigazgatás működésére vonatkozó adatok megismerését,
• a hatósági ügyintézés szabályaihoz való hozzáférést,
• az eljárási jogainak ismeretét (ezek együtt az elektronikus közzétételi kötelezettség részei),
• a felvilágosítás kérésének lehetőségét,
• az eljárás megindításának feltételeit (kifejezetten elektronikus ügyintézés esetén),
• az eljárás során történő folyamatos kapcsolattartást, információközlést és
• az iratbetekintési jogot is.

Emellett ez egy kötelezettség is a hatóság részéről. Egyrészről akkor jelentkezik, ha az ügyfél tájékoztatást kér, másfelől meghatározott adatok tekintetében automatikus elektronikus közzétételi kötelezettséget nevesít az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (továbbiakban: Info tv.).

A közérdekű adatok megismerésének feltételeként „Magyarország […] biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.”[7] Az Info tv. megerősíti és részletezi az Alaptörvény kapcsolódó rendelkezéseit. [8]

Az egyedi adatigénylés irányulhat az üggyel kapcsolatos tájékoztatás kérésére (lásd később), az érintett személyes adataival kapcsolatos adatkezelésre is[9] és közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatok[10] nyilvánosságra hozására, közlésére egyaránt. Most ez utóbbit elemezzük részletesebben.

A közérdekű adat megismerése iránti igény szóban, írásban vagy elektronikus úton nyújtható be. A közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot törvény (pl. honvédelmi, nemzetbiztonsági érdekből) vagy uniós jogi aktus korlátozhatja. Az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban tizenöt napon belül köteles eleget tenni az igénynek.

Míg a Ket. az e-közzétételt illetően eleinte külön cím alatt szabályozta az elektronikus tájékoztató szolgáltatást, az Ákr. a hatóság tájékoztatási kötelezettségét csak a kapcsolattartás formájának tekintetében említi. Az általános szabályok az Info tv-be kerültek. Emellett az elektronikus ügyintézés szabályait általános jelleggel megfogalmazó, az elektronikus ügyintézés és bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (továbbiakban: Eüsztv.) is a közzétételt és adatkezelést illetően az Info tv.-t hivatkozza.

A tájékoztatás, azaz az Info tv-ben meghatározott szervek elektronikus közzétételi kötelezettsége a gyakorlatban a honlapok üzemeltetését és a közzétételi listák[11] hozzáférhetővé tételét jelenti. Az elektronikus ügyintézés részletszabályairól szóló 451/2016. (XII.19.) Kormány rendelet (továbbiakban: E-ügyintézési rendelet) az Info tv. előírásain felül további tartalmi kötelezettséget (pl. azonosítás, az igénybe vehető elektronikus útról, elérhetőség, elektronikusan kezdeményezhető eljárások, stb.) ír elő, külön elektronikus tájékoztatási szabályokat meghatározva. Az Info tv. a közzétételi listákon túlmenően meghatározta azokat az általános követelményeket (pl. megjelenítés helye, felépítése, nyomtathatóság, amelyeket figyelembe kell venni az elektronikus közzétételt illetően.

Külön esetet képvisel, amikor folyamatban levő hatósági eljárás részleteiről, adatairól érdeklődik valamely ügyfél vagy az eljárás egyéb résztvevője. Ha az ügyfél az elektronikus ügyintézést biztosító szervnek címzett nyilatkozatában elektronikus levelezési címét, rövid szöveges üzenet fogadására alkalmas telefonszámát vagy más, elektronikus úton való kapcsolattartásra alkalmas elérhetőségét feltüntette, és ettől eltérő ügyintézési rendelkezést nem tett, az elektronikus ügyintézést biztosító szerv jogosult ezen az elérhetőségen tájékoztatási jellegű kapcsolatot tartani az ügyféllel.[12] Tájékoztatást az Eüsztv-ben biztosított elektronikus elérhetőségeken, elektronikus levélben vagy hangkapcsolatot biztosító elektronikus úton is nyújthat.[13]

A kapcsolattartás formáját tekintve az Eüsztv. szabályait kell figyelembe vennünk. A tényleges formát az ügyfél – akár ügyintézési rendelkezésével – választja meg a hatóság tájékoztatása alapján.[14] Az elektronikus út preferálása esetén korlátot képez az elektronikus ügyintézést biztosító szerv rendelkezése, amely az elérhető elektronikus ügyintézési módokat tájékoztatásában teszi közzé.[15]

Az E-ügyintézési rendelet melléklete határozza meg az elektronikus ügyintézés során kötelezően elfogadandó fájlformátumot, de emellett az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint a hatóság közzéteszi azokat, amelyeket az eljárás során elfogad. Csak olyan elektronikus űrlap és fájlformátum alkalmazása írható elő, amelynek a kitöltéséhez szükséges programok ingyenesen bárki számára elektronikusan elérhetőek. Ha az irat nem a közzétett formátumban van, vagy nem a közfeladatot ellátó szerv által közzétett elérhetőségi címre és nem biztonságos elektronikus kézbesítési szolgáltatáson keresztül történt, a közfeladatot ellátó szerv jogosult az iratot be nem nyújtottnak tekinteni. [16] Ha azonban az ügyfél a nyilatkozatát azért nem a jogszabály vagy az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által előírt formanyomtatványon nyújtja be, mert a formanyomtatvány kitölthető és letölthető változatát az elektronikus ügyintézést biztosító szerv az elektronikus tájékoztatás szabályai szerint nem tette közzé, vele szemben nem alkalmazható hátrányos jogkövetkezmény.[17]

Egy elektronikus eljárás esetében elválik a kérelem beérkezésének és az ügy megindulásának időpontja. Az előterjesztés az elküldéshez, míg az ügyintézési határidő az első munkanaphoz kötődik. Az elküldés a hatóság visszaigazolásával bizonyítható. Elektronikus úton, nem biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybevételével érkezett küldemények esetében az átvevő a feladónak – ha azt kéri és elektronikus válaszcímét megadja – haladéktalanul elküldi a küldemény átvételét igazoló és az érkeztetés egyedi azonosítóját is tartalmazó elektronikus visszaigazolást.

Biztonságos kézbesítési szolgáltatás igénybe vétele esetén a szolgáltató a küldő számára legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalt igazolást állít ki, ha a küldőtől átvett üzenetet változatlan formában a címzett rendelkezésére bocsátották. A feladónak okirati bizonyíték áll rendelkezésére (tértivevény) arról az esetről is, ha a kézbesítés a megadott időn belül sikertelen; az igazolás a meghiúsulás időpontját és – ha azonosítható – okát tartalmazza.[18]

***

Mindezek alapján látszik, hogy a fogyasztóvédelemhez hasonlóan az ügyfél jogainak biztosítása, a közbizalom garantálása, a közigazgatás átláthatósága is igénylik a tájékoztatás lehetőségét, amely a személytelen, emberi konktaktust nélkülöző e-ügyintézés során még inkább felértékelődik, ezért az elvek lefektetésére és a közigazgatáson túlmutató e-ügyintézés különböző szegmenseit szabályozó joganyagban való részletezésére mindinkább szükség van.

Készítette: Dr. Veszprémi Bernadett, egyetemi adjunktus, DE ÁJK

A tanulmány megírása az Igazságügyi Minisztérium jogászképzés színvonalának emelését célzó programjai keretében valósult meg.

Források jegyzéke: