Az Apple-nek nem kell kifizetnie a 13 milliárd eurós bírságot
Előzmények
A 2014 júniusában indított részletes állami támogatási vizsgálatot követően az Európai Bizottság megállapította, hogy az Írország által az Apple-re alkalmazott két feltételes adómegállapítás 1991 óta jelentősen és mesterségesen csökkentette az Apple által fizetett adót. A feltételes adómegállapítások révén Írország jóváhagyta, hogy az Apple csoport két, Írországban bejegyzett vállalkozása (az Apple Sales International és az Apple Operations Europe) olyan módon állapítsa meg az adóköteles nyereség összegét, amely nem felel meg a gazdasági realitásoknak: a két vállalkozás értékesítési nyereségének csaknem teljes egészét belső felosztással a „központi iroda” nyereségeként tüntették fel. A Bizottság vizsgálata kimutatta, hogy a „központi irodák” csak papíron léteznek, és nem termelhettek volna ilyen összegű nyereséget. A „központi irodák” nyereségeként feltüntetett összeg az ír adójog specifikus rendelkezései értelmében – melyek már nincsenek hatályban – egy országban sem volt adóköteles. A feltételes adómegállapítással jóváhagyott allokációs módszer eredményeként az Apple által az Apple Sales International nyeresége után fizetett tényleges társasági adó mértéke a 2003. évi, mindössze 1 %-ról 2014-ben 0,005 %-ra csökkent.
Az Apple az írországi adóügyi bánásmódnak köszönhetően gyakorlatilag csaknem teljesen el tudta kerülni az Apple-termékek teljes uniós egységes piaci értékesítéséből származó nyereség utáni adófizetést. Ennek oka, hogy az Apple nem az értékesítési országokban, hanem Írországban számolta el a termékek értékesítésének árbevételét. Ez a megoldás kívül esik az uniós állami támogatási szabályok hatályán. Ha az Apple-t ugyanezen időszak tekintetében más országok a saját adózási szabályaik szerint több adó fizetésére köteleznék a két vállalkozás nyereségei után, az csökkentené az Írország által megfizettetendő összeg nagyságát.
Írország által az Apple-nek biztosított ezen szelektív adóügyi bánásmód az EU állami támogatásra vonatkozó szabályai szerint jogellenes, mivel jelentős előnyt biztosít az Apple-nek az azonos nemzeti adószabályok alá tartozó más vállalkozásokkal szemben.
Az uniós bizottság 2016 augusztusában azt állapította meg, hogy tiltott állami támogatásnak minősülnek azok az adókedvezmények, amelyeket Írország az Apple-nek nyújtott. A bizottság arról határozott, hogy a nagyvállalatnak 13 milliárd eurót (akkori árakon körülbelül 4 ezer milliárd forint), valamint kamatait kell visszafizetnie az ír államnak. Miután Dublin nem szedte be az elmaradt adót az óriáscégtől, az Európai Bizottság 2017 októberében az uniós bírósághoz fordult. A döntés ellen Dublin és az Apple is fellebbezett.
A Bíróság döntése
Az Európai Unió Törvényszéke szerint a Bizottság tévedett, amikor azt a következtetést vonta le, hogy a szigetország az Apple cégeit nem törvényes gazdasági előnyhöz juttatta, és a vállalatok oly állami támogatást kaptak, amire nem voltak jogosultak.
A Bíróság álláspontja az, hogy bizonyos adótörvények hiányosak és esetenként következetlenek, s a Bizottság által feltárt hibák önmagukban nem elegendőek a vállalat törvénytelen előnyszerzésének bizonyításhoz.
Ezenkívül a bíróság szerint az Bizottság tévesen állapította meg, hogy a feltételezett kivételes gazdasági előny állami támogatás nyújtásának minősült. Ezt és ezen kívül bizonyítaniuk kellett volna még, hogy a szerzett bevétel az Írországi fióktelepek által ténylegesen végzett tevékenységek értékét tükrözi. Továbbá a Törvényszék úgy találta, hogy a Bizottság második kifogását sem tudta bizonyítani, hogy a megtámadott adóügyi határozatok az ír adóhatóságok felelősségét terhelnék és ennek megfelelően az Apple Sales International és az Apple Operations Europe szándékosan részesültek volna törvénytelen előnyben.
Az Európai Unió egyik sajtóközleménye szerint jövőre egy, a multinacionális „tech” vállalatokra kiszabott digitális szolgáltatásokat sújtó adót kívánnak bevezetni – hogy ez megoldaná-e a problémát, azt kétségek övezik, ahogyan a tagállami adószuverenitással való összeegyeztethetőségé is kérdéses.
Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató DE ÁJK
Felhasznált források:
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-07/cp200090en.pdf
https://jogaszvilag.hu/cegvilag/az-apple-nek-nem-kell-kifizetnie-a-13-milliard-euros-birsagot/
https://24.hu/fn/gazdasag/2016/08/31/duplacsavarral-nyereszkedett-milliardokkal-az-apple/
Hozzászólások
Rácz Éva
szo, 2022/12/03 - 12:22
Permalink
Apple
Az Európai Unió Bírósága [a továbbiakban: Bíróság] a 2020.07.15-i nyilvános ülésén ítéletet hozott az Írország, az Apple Sales International [a továbbiakban: ASI], az Apple Operations Europe [a továbbiakban: AOE] felpereseknek, az Európai Bizottság [a továbbiakban: Bizottság] alperessel szembeni, az Írország által az Apple-nek nyújtott állami támogatásról szóló, 2016.08.30-i (EU) 2017/1283 bizottsági határozat megsemmisítése tárgyú egyesített ügyben. A Bíróság a felperesek keresetének helyt adott, és a sérelmes bizottsági határozatot megsemmisítette. A bírósági döntés óriási kudarc a multinacionális cégek részére a belső piac versenyszabályaival ellentétes módon nyújtott adókedvezmények miatt tiltakozó Bizottságnak.
Az Apple-ügy gazdasági súlyát jól érzékelteti az, hogy a megsemmisítéssel érintett bizottsági határozat rendelkezései alapján, Írország, 13 milliárd euró, azaz több mint 5 ezer milliárd forintnyi adó, járulékaival együttes behajtására lenneköteles. A léptéket jól jelzi, hogy az előbbi, 2003-2014. közötti időszakban keletkezett elengedett adó Írország teljes éves egészségügyi kiadásainak, míg magyar viszonylatban, Magyarország 2022. évi költségvetése tervezett adóbevételeitöbb mint kettő-ötödének, avagy az állami szervek kiadásainak közel 55,00 %-ának, avagy a 2003-2014. évek közötti időszakban beszedett összes társasági adó összegének feleltethető meg.
Az Apple-ügy kapcsán sokrétű érdekek ütköznek egymással. Ütköznek a Bizottságnak az adóelkerülés felszámolását és a belső piac versenyét, tisztaságát célzó törekvései egyrészről az uniós és azon belül euróövezeti tagállamok önálló adózási politika szabadsága megőrzésére irányuló érdekeivel, másrészről az utóbbiak tech-multicégek megtelepedéseit és ezáltal munkahely-teremtéseket ösztönző, tagállami adóbevételeket növelő kormányzati érdekeivel. Megjelennek továbbá a nem-preferált, ilyen előnyben nem részesülő egyéb tagállami, uniós, unión kívüli gazdasági szereplők gazdasági érdekei is, melyek okszerűen a bizottsági célkitűzések sodrásirányába esnek. Ezen kívül nyomatékkal értékelhetőek, az adott tagállam egyéb személyeinek (polgárainak) a jóléti igényei, kormányzattal szembeni elvárásai is.
A tárgyi ügy konkrét ténybeli alapját az Apple és az Írország adóhatóságai közötti feltételes adómegállapítást jóváhagyó 1991. és 2007. évi adóügyi határozatok képezték, melyek leegyszerűsített lényege, hogy a kedvezményezett társaságok az általános adójogi szabályozáshoz képest, legális módon, gazdasági előnyben részesültek, melyek következményeképpen a befizetett társasági adó 2003-ra 1,00 %, 2014-re pedig 0,005 %-ra mérséklődött, miközben a társasági adó általános mértéke 12,50 % volt, míg a nem kereskedelmi jellegű bevételek 25,00 %, a tőkenyereség pedig 33,00 % adókulccsal adóztak.
Fontos, Írország kapcsán megemlíteni, hogy az előbbi kiskapu, a nyolcvanas évek eleje óta alkalmazott módszer, mellyel az 1976-ban Kaliforniában (Cupertinó) megalapított és 1980-ban Írországban (Cork) a tárgyi fióktelepeit megnyitó Apple is él, és amely a „kelta tigris gazdasági csodája” egyik forrásának tekinthető. Az alkalmazott adómegállapítás az érintett felek kölcsönös megelégedésére szolgált, hiszen az európai eladások után a fióktelepbe beáramló összes profit kedvezményes kulcsokkal való adózás után tudott az Amerikai Egyesült Államokba vándorolni, míg ellenben az Apple és a további megtelepedett amerikai vállalatok (kb. 700), kb. 140 ezer ír munkavállalót foglalkoztatnak.
A bíróság döntése
A Bíróság az ítéletében rögzítette, miszerint az Apple-csoport a kaliforniai Apple Inc., valamint az általa ellenőrzött társaságokból áll, melynek globális tevékenysége a székhelyről, központosítva irányított és igazgatott fő tevékenységi területek köré szerveződik. Megállapította, miszerint az Apple Inc. leányvállalata az Apple OperationsInternational, melynek leánya az AOE, melynek leánya az ASI, azzal, hogy utóbbiak az ír jog szerinti, de nem írországi adóilletőségű társaságok. Az anyavállalat és a leányok között különböző megállapodások jöttek létre, melyek alapján [1] az Apple Inc. az immateriális javak tulajdonlása és az AOE részére való gyártási és értékesítési jogengedései okán az Apple-technológiák kutatás-fejlesztési költségmegosztásaiban, míg [2] az Apple Inc. az ASI részére marketingszolgáltatásoknak díjazások ellenében való nyújtásaiban állapodtak meg. Az ASI az EMEIA (Európa, Közel-Kelet, India és Afrika), APAC (Ázsia és Csendes-óceáni térségek) régióiban az Apple-termékek értékesítési, forgalmazási, logisztikai, szeviz-és egyéb összefüggő tevékenységeit, míg az AOE az EMEIA régióban, az iMac, MacBook és egyéb számítástechnikai alkatrészeknek a gyártási, szerelési és szállítási tevékenységeit végzi.
Az ír adóhatóságok, az Apple kezdeményezésére indult eljárásokban, az 1991. és 2007. években meghozott előzetes adómegállapításai határozataikban elfogadták az utóbbinak az írországi adóköteles nyereségre vonatkozóan megfogalmazott adózói javaslatait.
Az adómegállapodásokat a 2014. adóévig alkalmazták.
A Bizottság a 2014. évben hivatalos vizsgálati eljárást indított, majd 2016.08.30-án elfogadta a Bíróság által megsemmisített határozatát. A bizottsági eljárás jogalapja az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése volt, figyelemmel arra, hogy megítélése szerint a fióktelepekhez allokált adóköteles nyereséget megállapító adóhatósági határozatok tagállamnak tudhatóak be, azok érintik az uniós belső kereskedelmet, az ASI-AOE számára előnyt (adóalap-csökkenést) eredményezhettek, ennek okán azok szelektív jellege vélelmezhető, referenciarendszertől való eltérése bizonyítható, és végsősorban alkalmasak lehetnek az érintett társaságok piaci megerősítéseire és ezáltal versenytorzító hatással bírhatnak.
Határozatában, a Bizottság megállapította a kedvezmények állami támogatásoknak való minősülését, azok jogszerűtlen nyújtásai tényeit, melyekkel összefüggésben felhívta Írországot a támogatások, kamatos kamatokkal együttes visszafizettetéseire és a határozat négy hónapon belüli végrehajtására.
A bizottsági határozattal szemben az Érintettek (ASI, AOE, Írország) fellebbeztek.
A Bíróság megállapította, miszerint a Bizottság nem tudta jogilag megkövetelt módon bizonyítani, hogy az ír hatóságok a vitatott adóhatósági határozatok meghozatalaival szelektív előnyt biztosítottak az Apple számára.
A Bíróság az ítélete indokolásában, a felek előadásai és hivatkozásai alapján, az alábbiakat állapította meg.
A Bizottság nem lépte túl hatáskörét és nem avatkozott tagállami hatáskörbe az eljárásával, figyelemmel arra, hogy a közvetlen adók tagállami hatáskörbe tartoznak, azonban ezen jog az uniós jog tiszteletben tartása mellett gyakorolható, így a tagállamok közvetlen adózás területén való beavatkozásai a Bizottság állami támogatás ellenőrzése hatáskörébe tartoznak, márpedig a szóban forgó előnyös adójogi bánásmód ilyen állami támogatás.
A Bizottság az eljárásában megfelelően vizsgálta az előny (kedvezményezett pénzügyi helyzetét javítja az intézkedés) és szelektivitás (a kedvezményezettekkel azonos helyzetben lévők nem részesülnek az előnyből) kritériumait.
A Bizottság a referenciarendszert helyesen határozta meg, amikor megállapította, hogy azt a társasági nyereségadózás általános írországi rendszere képezi, melynek lényege a tagállamban adóköteles valamennyi társasági nyereség megadóztatása volt, ideértve a fióktelepekre felhívott adótörvényt (TCA).
A Bizottság tévesen értékelte az ír adójog külföldi illetőségű, azonban Írországban fióktelep útján kereskedelmi tevékenységet folytató társaságok nyereségének megadóztatására vonatkozó rendelkezéseket, figyelemmel arra, hogy a fióktelep birtokában lévő eszközök nem allokálhatóak a fióktelephez, ha nem bizonyított, hogy a fióktelep ténylegesen ellenőrzi azokat, márpedig önmagában az a tény, hogy a külföldi illetőségű anyavállalat nem rendelkezik fizikai jelenléttel, munkavállalókkal az írországi fióktelepeken kívül, önmagában nem meghatározó körülmény (ld. Dataproducts ítélet).
A Bizottság jogszerűen értékelte a szokásos piaci ár elve alapján a fióktelepekhez allokált, elfogadott nyereségnek a piaci körülményekhez viszonyított szintjét, azonban annak esetbeli alkalmazása során a fióktelepek ténylegesen végzett tevékenységeinek piaci értékeit nem állapította meg.
A Bizottság megfelelően járt el, amikor a jóváhagyott OECD-megközelítést alkalmazta, azaz amikor figyelembe venni rendelte a külföldi illetőségű társaság és a fióktelepe közötti nyereségallokáció során az eszközök, funkciók és kockázatok előbbiek közötti megosztásait. Azonban, az annak esetbeli alkalmazása során tévesen járt el, mivel a központi iroda és a fióktelep közötti funkciómegosztásokat elkülönítetten, kellő részletezettségű tényekre alapítottan nem vizsgálta.
Itt megállapította azt is, hogy mivel az Apple-csoporton belüli központi, fióktelepi és fióktelepen kívüli tevékenységek (pl. stratégiai döntéshozatal), értve itt különösen, hogy az Apple-csoport szellemi tulajdonának alapját képező termékfejlesztés és stratégiai döntések meghozatala a konglomerátum egésze vonatkozásában a székhelyen történik, a fióktelepekhez nem lehetett allokálni az Apple-csoport szellemi tulajdonnal kapcsolatos engedélyeit, a tárgyi nyereségmeghatározás végett.
A Bíróság, a Bizottságnak a vitatott adóhatósági határozatokra vonatkozó azon megállapítása - miszerint a határozatokban jóváhagyott módszerek a piacon alapuló, eredményre vonatkozó, szokásos piaci árnak megfelelő becsléstől eltérő módszerek alulbecsülték a fióktelepek adóköteles eredményeit – vonatkozásában, kimondta, hogy [i] helyesen alkalmazta az OECD transzferárképzési iránymutatásban előírt tranzakciós nettó árrés módszert az ellenőrzés érdekében, azonban a fióktelepek vizsgált felekként való kiválasztása, téves volt, [ii] nem tudta bizonyítani, miszerint a működési költségek nyereségszint-mutatóként való kiválasztása jogellenes előnyt eredményezett, [iii] nem tudta bizonyítani a hozamszint-mutatók hibás módszertani alkalmazásait. Ezek következménye pedig az, hogy az adóhatósági határozatok nem vitatott hiányosságai és inkoherens jellegei ellenére, nem tekinthető bizonyítottnak az, hogy a módszertani hibák az adóköteles nyereség csökkenéseihez vezettek, azaz a határozatok ilyen EUMSZ 107. cikk (1) bek. szerinti előnyt biztosítottak volna.
A Bíróság, a Bizottság alternatív érvelésével (szokásos piaci ár elve része a TCA-nak és attól a határozatok eltérnek, továbbá ennek hiányában is az adóhatóságok diszkrecionális joggyakorlásai) összefüggésben megállapította, miszerint előbbi vonatkozásában nem tudta bizonyítani a szelektív előny biztosítása tényeit, míg a második érvelése nem alapozza meg az előnynyújtás esetbeli fennállását.
Oldalak