Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Munka Törvénykönyvének egyik rendelkezését

Az Alkotmánybíróság előtt bírói kezdeményezésre a III/00882/2023 ügyszámon volt folyamatban a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 276. § (8) bekezdés alkalmazhatóságának vizsgálata.
   Az indítványozó bíró az előtte folyamatban lévő ügyet felfüggesztette, majd az Alkotmánybírósághoz fordult amiatt, hogy a rendelkezés alaptörvény-ellenességét állapítsák meg, valamint semmisítsék meg azt. A rendelkezés így szólt: „Az a szakszervezet (szakszervezeti szövetség), amely a kollektív szerződés megkötését követően felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételnek, jogosult a kollektív szerződés módosítását kezdeményezni, és a módosítással kapcsolatos tárgyaláson – tanácskozási joggal – részt venni.”
    Az Alkotmánybírósághoz fordulás konkrét oka volt, hogy a bíróságnak állást kell foglalnia, hogy a 2010. február 2. napon megkötött kollektív szerződést módosíthatják, illetve felmondhatják-e annak tükrében, hogy 2014. január 1. naptól fogva az alperesi munkáltatónál munkaviszonyban álló tagok száma meghaladta a 276. § (2) bekezdésben meghatározott minimumlétszámot. A 276. § (8) bekezdés ezt a lehetőséget egyértelműen kizárta, azonban a bíróság álláspontja szerint így kellő súlyú alkotmányos indok nélkül hátrányosan különböztet az alperesi munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességgel bíró szakszervezetek között, illetőleg eltérően bánik az adott munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességgel rendelkező szakszervezetekkel azon oknál fogva, hogy a kollektív szerződés megkötését követően teljesítették az Mt. 276. § (2) bekezdésében foglalt követelményt.
   A bíróság az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdésben foglaltak sérelmére hivatkozott, miszerint önkényesen különböztet meg kellő súlyú alkotmányos indok nélkül, valamint a megkülönböztetésnek nincs tárgyilagos mérlegelés szerinti ésszerű indoka, továbbá  az adott munkáltatónál kollektív szerződéskötési képességet nyert szakszervezetek jogszabály szerinti eltérő kezelésének nincs ésszerű alkotmányos indoka.
   Az Alkotmánybíróság megállapította, miszerint: „A kollektív szerződés megkötését követően reprezentativitást szerzett szakszervezetek számára tanácskozási jogot biztosító szabályozás figyelmen kívül hagyja a kollektív szerződés alapvető jellegzetességeit (rugalmasság, aktualizálhatóság), annak rendeltetését (a munkáltató és a munkavállalók érdekeinek megfelelő megállapodás) és normatív jellegét (a kollektív szerződés jogszabályszerűen viselkedik az érintett munkáltató összes, munkaviszonyban álló munkavállalója számára)”
   Ennek következtében az Alkotmánybíróság is úgy találta, hogy a különbségtétel észszerűségére vonatkozó követelmények a „tanácskozási joggal” kitétel kapcsán valóban nem állnak fenn, melynek következtében a rendelkezés „tanácskozási joggal” kitételét megsemmisítette és elrendelte, hogy a folyamatban lévő perekben azt figyelmen kívül kell hagyni.

Az összefoglalót készítette: Pella Sebestyén Márk, joghallgató DE ÁJK