AB határozat a véleménynyilvánítás alkotmányos védelmének határáról

Az Alkotmánybíróság 2019. április 9-én hozta meg azt a határozatát, amelyben azt értelmezte, hogy meddig tart a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos védelme.[1]
    Az ügy alapjául az szolgált, hogy az indítványozók 2017. április 14-én Szombathelyen egy járdaszakasz berepedezett részeit lemosható színes festékkel lefestették. Elmondásuk szerint cselekményüket balesetmegelőzési, illetve a közvélemény figyelemfelkeltésének céljából követték el. Az indítványozók által tanúsított magatartás azonban a hatóság szerint a köztisztasági szabálysértés tényállását merítette ki, így ellenük szabálysértési eljárást indítottak. Az eljárás során megállapították felelőségüket és intézkedésként figyelmeztetésben részesítették őket. Az indítványozók azonban megtámadták a hatósági határozatot, melyet viszont az elsőfokú bíróság hatályában fenntartott.[2]
    Ezt követően az indítványozók a sérelmezett bírói döntése ellen alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, kérve annak Alaptörvény- elleneségének megállapítását. Szerintük a bírói döntés „sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében biztosított szólásszabadságukat és a X. cikk (1) bekezdésében foglalt, a művészeti alkotás szabadságához fűződő jogukat”.[3]
    Az Alkotmánybíróság a panaszt befogadta és megalapozottnak találta, így megvizsgálta, hogy valóban Alaptörvény ellenes-e a bíróság döntése. Ezzel kapcsolatban először azt vizsgálták, hogy az ügy kapcsolatban van-e a véleménynyilvánítás szabadságával, vagyis a kifogásolt cselekmény a szólásszabadság hatály alá tartozik-e, mert ha igen, akkor alkalmazni kell rá a szólásszabadság védelmét biztosító alkotmányjogi mércéket.[4] Az AB ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy egy cselekmény akkor tekinthető szólásszabadság hatálya alá tartozónak, ha a cselekményt elkövető a vélemény kifejezése céljából cselekedett és a közlés választott formája objektív módon is alkalmas eszköznek tekinthető a gondolatok közlésére.[5]
    Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítással kapcsolatban leszögezte, hogy az nem csak írásban vagy szóban történhet, hanem megvalósulhat azon túli kommunikációs aktusokkal is, amennyiben azok kapcsolatban állnak a véleményszabadság alkotmányos igazolásával.[6] Ezt alátámasztja 4/2013. (II. 21.) AB határozat is, mely szerint „a véleménynyilvánító nemcsak szavakkal, hanem például képek, szimbólumok használatával vagy ruhadarabok viselésével is megoszthatja gondolatait”[7] Ezek alapján az AB arra kereste a választ, hogy a betöredezett járda repedésének színes festékkel való befestése, tekinthető-e a véleménynyilvánítás alkotmányosan védett tárgykörébe tartozó cselekménynek.
    Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban először kimondta azt, hogy a bíróságok feladata megítélni azt, hogy a konkrét magatartás vandalizmus, vagy alkotmányos védelemre igényt tartó cselekmény-e. A megítélés során pedig jelentősége van annak, hogy a cselekmény nyilvánosság előtt értelmezhető közlés volt-e vagy sem. A bíróságoknak továbbá a megítéléskor a véleménynyilvánításnak más alapjoggal való kollízióját, - így különösen a tulajdonhoz való joggal való kapcsolatát- is figyelembe kell venniük.[8]
    Másodsorban az AB a cselekményeket véleménynyilvánítás szabadságához való jog megnyilvánulásaként értékelte. Szerinte az indítványozók ezzel a cselekményükkel a járda elhanyagolt állapota ellen tiltakoztak és arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a járda kijavítására lenne szükség. Ezek alapján a konkrét cselekmény a nyilvánosság számára értelmezhető közlés volt. Továbbá hangsúlyozta, hogy az érintett járdaszakasz befestése nem okozott maradandó állagsérelmet az érintett felületen és a közlés objektív módon is alkalmas volt az üzenet továbbítására.[9]
    Az Alkotmánybíróság megemlítette azt is, hogy az eljáró hatóság és bíróság pusztán, azért állapította meg az indítványozók felelőségét, mert fennállt a cselekményük véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jellege. Ezt azzal indokolta, hogy a fenti két szerv indoklása szerint csak az alapján vonta az indítványozókat felelőségre, mert megállapítható volt, hogy cselekményük beszennyezte a járda felületét, ugyanakkor a járda felületének más beszennyezése esetén (pl.: mikor arra sáros lábbal rátapostak, vagy ha arra krétával aszfaltrajzot készítettek), nem került sor a felelőségre vonásra, mivel ezekben az esetekben a cselekmény véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jellege hiányzott.[10]
   Megállapította még, hogy a befestés olyan relatíve tartós figyelemfelkeltésre adott volna lehetőséget, amelyet semmilyen más módszer alkalmazása nem tett volna lehetővé. Továbbá a közterület tulajdonosa hallgatólagosan hozzájárult a cselekmények tanúsításához azzal, hogy nem lépett fel velük szemben a Szabs. tv. rendelkezései alapján. Ez a ráutaló magatartással történő tulajdonosi hozzájárulás pedig a cselekmény jogellenességét kizárja. Ezek alapján a véleménynyilvánítás szabadságának a tulajdonhoz való jogra tekintettel történő korlátozása aránytalan volt[11]

Végül az AB megállapította, hogy a bírói döntés nem értékelte megfelelően az indítványozók cselekményének véleménynyilvánítás szabadságával összefüggő jellegét, s emellett nem végezte el megfelelően a szükségességi-arányossági tesztet, így aránytalan módon korlátozta az indítványozók véleménynyilvánításhoz való jogát. Emellett rögzítette, hogy a két szerv csak az alapján állapította meg az indítványozók felelőségét a köztisztasági szabálysértés vonatkozásában, hogy cselekményük a szólásszabadság körébe tartozott.  Hangsúlyozta továbbá, hogy cselekmények társadalomra való veszélyessége nem állt fent, mivel „egy, a magántulajdon tárgyát nem, vagy csak a tulajdonos beleegyezésével érintő, a köztulajdon tárgyában állagsérelmet nem okozó, kommunikációs üzenetet hordozó cselekmény a véleménynyilvánítás alkotmányosan védett körébe sorolható.”[12] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a  Szombathelyi Járásbíróság végzését megsemmisítette. Végezetül érdekesség képen megemlíthető, hogy AB többségi határozatához 5 különvéleményt és 2 párhuzamos véleményt fűztek a bírák.

Az összefoglalót készítette: Soltész Péter Ádám, joghallgató, DE ÁJK

Források:

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/47337aa1bf8e688ec12581da004e1048/$FILE/14_2019%20AB%20határozat.pdf 7. oldal (2019.05.02.)

https://www.jogiforum.hu/hirek/40390 (2019.05.02.)

Jegyzetek: