Vízszolgáltatók privatizációja Görögországban. Megoldás vagy kényszer?
Egy, a közelmúltban nyilvánosságra került uniós memorandumnak köszönhetően új, a görög lakosságot rendkívül érzékenyen érintő részletek láttak napvilágot a görög gazdasági válság megoldása érdekében júliusban megkötött megállapodást illetően. A megállapodás, amelynek részes felei egyfelől Görögország, másfelől pedig az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és a Nemzetközi Valutaalap alkotta „trojka”, valamint az eurózóna további tagállamai, Görögországot 50 milliárd euró értékű állami vagyon privatizációjára kötelezte. Görögország kötelezettséget vállalt arra, hogy a megállapodás tárgyát képező állami vagyont egy Luxemburgban létrehozott független privatizációs alap részére engedi át, a szerződő felek azonban mindeddig hallgattak arról, hogy a megállapodás pontosan mely vagyontárgyainak átengedésére kötelezi a görög államot.
.jpg)
A most kiszivárgott dokumentum, amely a „memorandum egy hároméves ESM [Európai Stabilitási Mechanizmus] programról való megállapodásról”címet viseli, a görög állami vagyon 23, privatizációval érintett tárgyát sorolja fel, azok átengedésének részletes lépéseivel és határidejével együtt. A listán repülőterek, kikötők, turisztikai célpontok és egy autópálya mellett több jelentős közüzemi szolgáltató is szerepel, köztük az Athén és Szaloniki ivóvízellátásáért és csatornázásáért felelős két vízszolgáltató (EYDAP, illetve EYATH S. A.) is. Bár a trojka már korábban is indítványozta a vízszolgáltatók privatizációját, e felvetés komoly társadalmi ellenállásba ütközött; ezt igazolja többek között a szaloniki vízszolgáltató tervezett privatizációjáról tartott 2014 májusi népszavazás is, amelyen a 218 002 leadott szavazat több mint 98%-a ellenezte a koncepciót. Az athéni vízszolgáltató privatizációja kapcsán pedig Görögország legfelsőbb közigazgatási bírósága (Államtanács) mondta ki: a befolyásoló részesedés magánkézbe adása alkotmányellenes, mivel az állam köteles valamennyi állampolgára számára biztosítani az egészséghez való alapvető jogot.
Az új memorandumban lefektetett tervek szerint az athéni vízszolgáltató részvényeinek 49.7%-a, illetve a szaloniki vízszolgáltató részvényeinek 49%-a kerülne magánkézbe – a többségi tulajdon és az azzal járó befolyásoló részesedés tehát mindkét esetben a görög állam kezében maradna, a vállalatok irányítására pedig úgynevezett állami-magán partnerség (PPP) keretében kerülne sor. Bár ez a részleges privatizáció elméletileg nem sérti az Államtanács döntésében foglaltakat, mégis súlyos aggályokat váltott ki a vízszolgáltatások területén dolgozók szakszervezetei részéről. A szaloniki szakszervezet elnöke, George Archontopoulos szerint ugyanis alappal lehet attól tartani, hogy az állam a kisebbségi részesedés mellett is átengedné a magánbefektetők számára a vállalat irányítását. Az aggályok megalapozottságát látszik igazolni Berlin példája is: a német főváros vízszolgáltatásáért felelős vállalat részvényeinek 49.9%-a 1999-ben került magánkézbe, a magánbefektetők pedig többségi részesedés hiányában is átvették az irányítást, majd titkos szerződéseket kötöttek a magasabb haszon biztosítása érdekében. A PPP modell olyannyira eredménytelennek bizonyult, hogy a német állam végül 2013-ban visszavásárolta a privatizált részvényeket.
A vízszolgáltatók részleges privatizációja Görögországban is ehhez hasonló problémákhoz vezethet. A részvényeket megszerző multinacionális cégek profitvezérelt törekvései komoly veszélyt jelentenek a válság sújtotta görög lakosság leginkább kiszolgáltatott rétegeire. Ráadásul a privatizáció indokoltsága is megkérdőjelezhető, ugyanis a vállalatok jelenleg is képesek jó minőségű szolgáltatásokat nyújtani alacsony árakon, az értékesítésüktől várható bevétel pedig a teljes ESM program fényében nem tekinthető jelentékenynek. [Sz. D.]
http://www.theguardian.com/business/2015/jul/24/greek-debt-crisis-great-greece-fire-sale