Új eljárásra utasítja az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságot
Új eljárásra utasítja az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságot
Noha még csak tájékoztató jelleggel, de közzé tette az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bíróság kérdése kapcsán hozott határozatának nem hivatalos változatát. Formális értelemben a döntés autentikus változata majd csak a Magyar Közlönyben és az Alkotmánybíróság Határozataiban történő közlése után kerül napvilágra, azonban a lényeg már most megismerhető.
Az Alkotmánybíróság a Nemzeti Választási Bizottságot új eljárásra utasítja, az Országos Választási Bizottság 7/2012. (I. 16.) OVB határozatát megsemmisíti.
Az AB az előtte fekvő ügyben az OVB országos népszavazási kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen előterjesztett kifogás kérdését ítélte meg.
Mi is volt a probléma gyökere?
2011 májusában három magánszemély országos népszavazásra irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az ennek eldöntésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező Országos Választási Bizottsághoz. A népszavazásra bocsátani kívánt kérdés a következő volt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a 2011. január 1-ig jogszerűen megszerzett nyugdíjjogosultságot az Országgyűlés ne vonja el?”
Az OVB 74/2011. (VI. 24.) számú határozatával megtagadta a benyújtott minta hitelesítését, így elvetette tehát annak lehetőségét, hogy az adott tárgyban országos népszavazásra kerüljön sor.
A népszavazást kezdeményezők egyike a határozatra reagálva eredményesen fordult az ellen kifogással az Alkotmánybírósághoz, a testület 126/2011. (XII. 2.) számú határozatában az OVB sérelmezett határozatát megsemmisítette és új eljárásra utasította az OVB-t – első alkalommal ebben az ügyben.
Az ABh. alapján az OVB lefolytatta a kérdéses minta hitelesítése tárgyában az új eljárást, melynek eredményeként 7/2012. (I. 16.) számú határozatával hitelesítette az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Azonban a határozat indoklásában elvi éllel rögzítette azt is, hogy a korábbi határozatához képest nem merült fel egyéb körülmény, amely az elutasítást megalapozta volna. Az új eljárásban tehát az OVB határozta változatlan körülmények és tényállás mellett szöges ellentéte volt a korábbi álláspontjához képest.
Az erre nyitva álló határidőn belül két magánszemély is kifogással élt a döntés ellen annak megsemmisítését és új eljárás lefolytatását kérve.
- Egyikük a Kúriához címzett kifogást terjesztette elő arra hivatkozva, hogy az OBV határozata jogorvoslati kioktatása részében tévesen utalt az Alkotmánybíróságra. Kifogásolta továbbá azt is, hogy az álláspontja szerint a feltett kérdés nem felel meg a világosság kritériumának, mivel az „öregségi nyugdíj” szabályai több törvényben fellelhetőek, így nem látható előre, hogy a szavazás eredménye milyen kötelezettséget róna pontosan a törvényhozóra. Tovább bonyolítja a helyzetet az a körülmény, hogy időközben a vonatkozó jogszabályi környezet is változott.
- A másik kifogás szerint pedig komoly jogi ismereteket igényel egy ilyen jellegű kérdés megválaszolása, ennek hiányában pedig a kérdésre nem várható el az egyértelmű válasz adása.
Az Alkotmánybíróság a két előterjesztést egyesítette és egy eljárás keretében bírálta el.
Az OVB határozatának meghozatala után a népszavazás kezdeményezéséről, az európai polgári kezdeményezésről, valamint a népszavazási eljárásról szóló 2013. évi CCXXXVIII. törvény, illetve a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény. A változtatások lényege ekképp ragadható meg: „az Országos Választási Bizottság számára megállapított hatáskört a Nemzeti Választási Bizottság, az Országos Választási Iroda számára megállapított hatáskört a Nemzeti Választási Iroda látja el.” azonban a „törvény hatálybalépését megelőzően benyújtott népszavazási kezdeményezés és népi kezdeményezés során – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – a benyújtáskor alkalmazandó rendelkezéseket kell alkalmazni.” Az OVB határozat elleni kifogás elbírálására az Alkotmánybíróságnak van továbbra is hatásköre.
Vonatkozó jogszabályi környezet leglényegesebb rendelkezései:
Alaptörvény 8. cikk (3) : „Nem lehet országos népszavazást tartani [...] b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról;”
Nsztv. - jelen ügyben alkalmazandó változata-
- 10. § „Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha […] b) a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani, c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek,”
- 13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.”
A Ve. - a jelen ügyben alkalmazandó változata- 130. § (1) „ Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.” (3) „Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el.”
Az Alkotmánybíróság meglátása szerint a kifogások részben megalapozottak, álláspontját pedig az évek során kialakított gyakorlatával támasztotta alá.
Az AB elsőként azt vizsgálta, hogy az Alaptörvényeknek és a vonatkozó törvényeknek megfelelően történt-e az eljárás. Az erre vonatkozó kifogásokat a Ve. 130§ (3) bekezdése alapján vizsgálta.
Leszögezte, hogy a tárgykörök szorosan történő értelmezése a szabályozás kiemelkedő jelentőségével összhangban áll. A jelenlegi esetben releváns szempont az volt, hogy a törvény költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvény tartalmát vonja ki a népszavazás jogintézménye alól. Rámutatott arra is, hogy az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdések között aligha találni olyan kört, amelynek semmiféle pénzügyi vonzata nincs.
59/2004. (XII. 4.) AB határozatértelmében a költségvetésről szóló törvény fogalmába nem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek valamilyen költségvetési vonzata van.
Önmagában az a tény, hogy a népszavazás eredménye a törvényalkotóra jogalkotási, - módosítási kötelezettséget róhat, nem eredményezheti a kérdés tiltott tárgykörűvé válását.
Az eredményes népszavazás a költségvetési törvény megváltoztatását vonta volna maga után: a népszavazásra bocsátandó, nyugdíjemelésre vonatkozó kérdés szövegszerűen ugyan nem tartalmazta a költségvetési törvény módosítását, de okszerűen következett a kérdésből a tiltott tárgykörként megjelölt törvény – a költségvetési törvényben a Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetése kiadási főösszege – megváltoztatása.
Az AB kijelentette azt is, hogy annak megítélése, hogy egy népszavazás mennyire közvetlen és jelentős kapcsolatban áll a költségvetéssel, eseti mérlegelés tárgyát képezi, melynek során pedig elsődlegesen nem a pénzügyi, hanem az alkotmányjogi szempontokat kell szem előtt tartani.
Az AB bevett gyakorlata alapján „az aláírásgyűjtő íven megfogalmazott kérdésről tartott eredményes népszavazás a privatizáció azonnali hatályú leállításával az ország éves költségvetéséről szóló törvényt közvetlenül és jelentős módon érinti. Ezért az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontjával ellentétes”
A jelen ügy tárgyát képező kérdés elsősorban a nyugdíjmegállapítási szabályok visszaállítására vonatkozik. A korábbi szabályozás értelmében „nyugdíj” alatt azonban jóval szélesebb kört kell érteni, mint a hatályos szabályozás alapján.
A végső álláspont
Mivel a népszavazásra szánt kérdés a jelenlegi költségvetési törvény változtatását indikálná, az Alkománybíróság – döntését korábbi gyakorlatával támogatva - meglátása szerint az megalapozottan tartozhat a kizárt tárgykörbe.
Az összefoglalót készítette: Gaál Szilvia, joghallgató