Telefonlehallgatás engedélyezéséhez kapcsolódó indokolási kötelezettségről döntött az EUB

Az ügy előzményei

2017-ben a bolgár büntetőbíróság elnöke a nyomozást irányító ügyészség részletes indoklást tartalmazó kérelme alapján engedélyezte négy, súlyos szándékos bűncselekmények elkövetésével gyanúsított természetes személy telefonjának lehallgatását.
   Az indokolásokat tekintve az elnök azt a bolgár bírói gyakorlatot követte, amely szerint egy előre megfogalmazott és egyedi indokolást nem tartalmazó sablonszöveget vesznek alapul, amely lényegében csupán azt említi meg, hogy a telefonlehallgatásra vonatkozó, hivatkozott nemzeti jogszabályokat tiszteletben tartották, míg a kérelmet benyújtó hatóságot, az érintett személyek neveit és telefonszámait, valamint az elkövetett bűncselekmény körülményeit nem tartalmazza. A négy természetes személy ellen ezt követően vádat emeltek bűnszervezetben való részvétel miatt, majd az ügyet az érdemben eljáró szakosított büntetőbíróság elé utalták.
  Az üggyel kapcsolatos rögzített beszélgetések tartalma közvetlen jelentőséggel bír a vádirat megalapozottságának megállapítása szempontjából, így a büntetőbíróságnak előzetesen ellenőriznie kell a jogszerűségét a lehallgatások engedélyezéséhez vezető eljárásnak. Ezen ellenőrzés keretében merült fel a kérdés, hogy a telefonlehallgatásokat engedélyező határozatok indokolásával kapcsolatos nemzeti gyakorlat összeegyeztethető-e az Európai Unió Alapjogi Chartájával összefüggésben értelmezett „elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelvvel”. Éppen ezért előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordult. Amennyiben a kérdésükre a válasz nem lenne a büntetőbíróság arra kíváncsi, hogy ellentétes‑e az uniós joggal a nemzeti törvény olyan értelmezése, hogy az ilyen engedély alapján szerzett információkat felhasználják a vád bizonyítására.

Az első kérdésről

Az első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint a különleges nyomozási módszerek alkalmazását a bűnüldöző hatóságok indokolt kérelme nyomán engedélyező bírósági határozatokat előre meghatározott sablonszöveggel fogalmazzák, azok egyedi indokolást nem tartalmaznak, és az engedély érvényességi idején túlmenően csak azt állapítják meg, hogy a hivatkozott jogszabályi követelményeket tiszteletben tartották.
  Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése rögzíti a nyilvános hírközlő hálózatok és a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások segítségével történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok titkosságának elvét. A 15. cikk (1) bekezdése rögzített esetek kivételével tilos a közléseknek és a vonatkozó forgalmi adatoknak a meghallgatása, tárolása, elfogása vagy megfigyelése abban az esetben, ha az érintett felhasználó nem járul hozzá. A cikk továbbá megengedi, hogy a tagállamok jogszabályi intézkedéseket fogadjanak el az 5.cikk által előírt jogok és kötelezettségek hatályának korlátozására vonatkozóan, különösen akkor, ha a korlátozás szükséges, megfelelő és arányos intézkedés, melynek célja a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése. Azonban ezen korlátozás összhangban kell álljon az uniós jog általános elveivel, beleértve a Chartában rögzített jogokat, szabadságokat és elveket.
   E tekintetben a hatáskörrel rendelkező hatóságok adatokhoz való hozzáférését szabályozó jogszabályi intézkedéseknek nemcsak azt kell megkövetelniük, hogy e hozzáférés megfeleljen a jogszabályi intézkedések által elérni kívánt célnak, hanem rendelkezniük kell a kezelésre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi feltételekről is.
   Ennélfogva, amennyiben a 15. cikknek (1) bekezdése alapján elfogadott jogszabályi intézkedés azt írja elő, hogy az elektronikus közlések titkosságának az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében rögzített elvét bírósági határozattal korlátozni lehet, e 15. cikknek a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdése annak előírására kötelezi a tagállamokat, hogy az ilyen határozatoknak indokolást kell tartalmazniuk.
   Meg kell jegyezni azonban, hogy a bolgár jogban a különleges nyomozási módszerek engedélyezését egy olyan eljárás előzi meg, amelynek célja, hogy egy megalapozottan gyanúsított súlyos, szándékos bűncselekményt előkészítő vagy elkövető adatait hatékonyan és gyorsan begyűjtsék, melyre más módon nem, vagy csak rendkívüli nehézségek árán tehetnének szert. Az ilyen módszerek alkalmazását kérni jogosult hatóságnak a nemzeti jog szerint írásban, indoklással ellátott és részletes kérelmet kell benyújtania az illetékes bírósághoz, kifejtve benne a vizsgálat tárgyát képező bűncselekményt, a nyomozás során hozott intézkedéseket és azok eredményeit, a megfigyelendő személy vagy helyiség azonosításra alkalmas adatait, az alkalmazni kívánt módszert, a megfigyelés időtartamát annak megfelelő indoklásával, valamint azon okokat, melyek elengedhetetlenné teszik a különleges nyomozási módszer alkalmazását.
    E tekintetben, amennyiben az említett eljárás keretében az illetékes bíróság megvizsgálta a részletes kérelem indokait, és a vizsgálata alapján úgy ítéli meg, hogy e kérelem indokolt, úgy kell tekinteni, hogy e bíróság egy előre megfogalmazott, a jogszabályi követelmények tiszteletben tartását feltüntető sablonszöveg aláírásával jóváhagyta a kérelem indokolását, és egyúttal meggyőződött a jogszabályi követelmények tiszteletben tartásáról. Az Európai Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutat, mesterkélt lenne megkövetelni, hogy a különleges nyomozási módszerek alkalmazására vonatkozó engedély külön és részletes indokolást tartalmazzon, amikor az engedély megadásának alapjául szolgáló kérelem a nemzeti jogszabályoknak megfelelően már tartalmaz ilyen indokolást.
  Mindezek mellett a Bíróság kimondta, hogy amint az érintett személyt/személyeket tájékoztatták a lehallgatásról, az Alapjogi Chartában előírt indokolási kötelezettség megköveteli, hogy mind az érintett személy, mind pedig az ügyben eljáró, az engedély jogszerűségét vizsgálni hivatott bíróság megérthesse ezen engedély indokait. Ennek érdekében nemcsak az engedélyt megadó határozathoz, hanem az engedélyt kérő hatóság kérelméhez is hozzá kell férniük.
    A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak vizsgálata, hogy az említett gyakorlat keretében biztosított‑e a Charta és a 2002/58 irányelv e rendelkezésének tiszteletben tartása. E célból kell vizsgálnia, hogy mind az a személy, akivel szemben különleges nyomozási módszereket alkalmaztak, mind pedig az e módszerek alkalmazására vonatkozó engedély jogszerűségének felülvizsgálatára hivatott bíróság megértheti‑e ezen engedély indokait.
    Amennyiben az engedélyt megadó határozat csupán az engedély érvényességi idejét és azt állapítja meg, hogy a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket tiszteletben tartották, alapvető fontosságú, hogy a kérelem minden szükséges információt feltüntessen, hogy mind az érintett személy, mind pedig a megadott engedély jogszerűségét felülvizsgáló bíróság megérthesse, hogy az engedélyt kiadó bíróság kizárólag ezen információk alapján arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi jogi követelményt tiszteletben tartották.
    Amennyiben azonban kérelem és az azt jóváhagyó engedély együttes olvasata nem teszi lehetővé ezen engedély indokainak könnyű és egyértelmű megértését, akkor megállapítható, hogy a 2002/58 irányelv 15. cikkének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből eredő indokolási kötelezettséget nem tartották tiszteletben.

A második kérdésről

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdés megválaszolását a Bíróság nem tartotta szükségesnek.

A Bíróság (harmadik tanács) határozata

Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12‑i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) 15. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti gyakorlat, amely szerint a különleges nyomozási módszerek alkalmazását a bűnüldöző hatóságok indokolt és részletes kérelme nyomán engedélyező bírósági határozatokat előre meghatározott sablonszöveggel fogalmazzák, azok egyedi indokolást nem tartalmaznak, és az engedély érvényességi idején túlmenően csak azt állapítják meg, hogy a hivatkozott jogszabályi követelményeket tiszteletben tartották, feltéve hogy a határozat és az engedély iránti kérelem együttes olvasata alapján könnyen és egyértelműen megállapítható, hogy az illetékes bíróság miért ítélte úgy, hogy az egyedi esetre jellemző ténybeli és jogi elemek fényében a jogi követelményeket tiszteletben tartották, mindamellett hogy az engedély iránti kérelmet az adott engedélyezést követően azon személy számára hozzáférhetővé teszik, akivel szemben a különleges nyomozási módszerek alkalmazását engedélyezték.

Az összefoglalót készítette: Balogh Lilla, joghallgató DE ÁJK

Források jegyzéke:

C‑349/21. sz. ügy A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács) 2023. február 16. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62021CJ0349