A Nemzeti Energia és Klímaterv ellentmondásos rendelkezéseinek margójára

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Mihali Anett: A Nemzeti Energia és Klímaterv ellentmondásos rendelkezéseinek margójára. KÖZJAVAK, VII. évfolyam, 2021. 4. szám, 10-16. o. (DOI 10.21867/KjK/2021.4.2.)

2020 elején fogadta el a kormány a jelenlegi Nemzeti Energiastratégiát, amely 2030-ig határozza meg Magyarország energia és klímapolitikai prioritásait. Az energiaunió irányításáról és az éghajlati fellépésről szóló európai uniós rendelet írja elő a tagállamok számára, hogy dolgozzanak ki egy nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervet a 2021-től 2030-ig terjedő időszakra. A rendelettel létrehozott, jogilag kötelező érvényű keret célja, hogy az Európai Unió eleget tegyen a párizsi klímamegállapodás értelmében vállalt kötelezettségeinek.

Nemzeti Energia és Klímaterv

A hazai energia- és klímapolitika kereteinek megalkotása nem ment gördülékenyen, amit mutat az is, hogy 2019 helyett 2020 január első hetében tartott kormányülésen született meg a Jelentés az éghajlatváltozás Kárpát-medencére gyakorolt esetleges hatásainak tudományos értékeléséről, illetve a Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia-tervezet című anyagok mellett. 

A 2020-ra elkészített Nemzeti Energia és Klímatervben (továbbiakban: NEKT) szerepel, hogy Magyarország 2030-ig meghatározott mértékben csökkenteni kívánja az energiafogyasztását, valamint szén-dioxid-kibocsátását (az üvegházhatású gázok kibocsátását legalább 40 %-kal csökkenti 2030-ig 1990-hez képest). Emellett növelni igyekszik az energiahatékonyság szempontjából vállalt szerepét és a megújuló energiák szempontjából vállalt részesedését. Ezen utóbbi keretében hazánk a bruttó végső villamosenergia-fogyasztásban a megújuló források arányát 2030-ra legalább 20 %-ra kívánja ( a közlekedést illetően a 2020-as 6,6 %-ról 16,9 %-ra) növelni, valamint (a most még 30 % feletti) villamosenergia import arányt 2040-re 20 % alá szeretnék csökkenteni a hazai termelőkapacitások megőrzése és fejlesztése mellett. Magyarország vállalja továbbá, hogy 2030-at követően, a 2005-ös szintet meghaladó végső energiafelhasználást kizárólag karbonsemleges energiaforrásból biztosítaná.[1]

A dokumentum fontos alappillérei az energiaszuverenitás, az energiabiztonság, a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása, és az energiatermelés dekarbonizálása, alapelvei pedig:

• Rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása: nem növekedhet a háztartási energia ára amiatt, mert megújuló energiaforrás részarányát növelik a teljes energiafelhasználáson belül.
• Tagállami energiaszuverenitás: hazánk továbbra is kitart az atomenergia energiamixben betöltött jelentős szerepe mellett.

Mátrai Erőmű ellentmondásos esete

A Mátrai Erőmű a magyar villamosenergia-rendszer egyik alapegysége, az ország legnagyobb széntüzelésű erőműve (saját bányáiban termelt lignitből), amelynek fő tevékenysége a villamosenergia-termelés. A magyar nemzetgazdaság villamosenergia-fogyasztásának csaknem 13%-át termeli. A NEKT által előírt dekarbonizáció egyik legfontosabb feladata e lignit-tüzelésű Mátrai Erőmű alacsony széndioxid kibocsátású technológiákra alapozó átalakítása, ezzel a szén és a lignit kivezetése a hazai villamosenergia-termelésből 2030-ig.

Azonban ez az intézkedés valójában ellentmondásokhoz vezet. A Mátrai Erőmű működési engedélye 2025-ig szól, azonban a NEKT 2030-ra tervezi a három 200MW-os blokk leállítását, amivel az üzem működési ideje meghosszabbodna és a széndioxid kibocsátás pedig tovább növekedne. [2] Azonban a 2025-ben bezáró lignitblokkok nem működtethetők tovább gazdaságosan az unió szigorú szén-dioxid-kibocsátási előírásai alapján, mivel az unió sem támogatja az újonnan épített gázerőműveket.

Bizottság ajánlása

A Bizottság több ponton ajánlásokat fogalmazott meg a NEKT-tel összefüggésben, amelyek közül a legfontosabbak az alábbiakban kerülnek összefoglalásra. Az intézmény szerint hazánknak növelnie kell:

• a megújuló energia részesedésének 2030-ra kitűzött 20 százalékos célértékét legalább 23%-ra,
• a fűtési és hűtési ágazatban a célok szintjét a 2018/2001 irányelv 23. cikkében foglalt indikatív célnak megfelelően,
• mind a végső, mind a primerenergia-fogyasztás csökkentése terén 2030-ig kitűzött célokat.[3]

Hazánknak részletesebben ki kellene dolgoznia a dekarbonizáció, az energiabiztonság és a belső piaci dimenziók közötti szinergiákat, az „első az energiahatékonyság” elvét tartva szem előtt, kifejtve, hogy az energiahatékonyság miként járul hozzá a versenyképes karbonszegény gazdaság nemzeti céljainak költséghatékony megvalósításához.

Meg kell határozni a diverzifikációra és az energiafüggőség csökkentésére irányuló energiabiztonsági célkitűzéseket támogató intézkedéseket, részletezni kell a piaci integrációval kapcsolatos előremutató célszámokat, ki kell domborítani továbbá a teljes mértékben piaci alapú árak felé vezető stratégiát és ütemtervet,  valamint jobban számszerűsíteni kell a 2030-ig elérendő, az energiaunióhoz konkrétan kapcsolódó nemzeti célkitűzéseket és finanszírozási célokat a kutatás, az innováció és a versenyképesség terén. 

Ami az épület- energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrások, és az elektromobilitás terén meglévő beruházási szükségletek jelenlegi elemzését illeti el kell mélyíteni, és ki kell terjeszteni azt a magyar gazdaság korszerűsítéséhez és az energia- és éghajlat-politikai célok eléréséhez szükséges beruházások általános áttekintését.[4]

Energiaklub véleménye

A Energiaklub szerint a NEKT környezeti szempontból nem fenntartható és hiányoznak belőle a környezeti és társadalmi szempontok. A dokumentumban szereplő intézkedések tartalma homályos, mivel a dokumentum kevés olyan információt közöl, ami az intézkedések végrehajtására, kivitelezésére szolgál. [5]

A NEKT-ben kitűzött 40% kibocsátás csökkenés nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez, ugyanis 2030-ra legalább 55%-os kibocsátás csökkenésre van szükség.

A dokumentumot nézve már az első mondat ellentmondásos: „új energiastratégia és a NEKT legfontosabb célkitűzése az energiaszuverenitás és az energiabiztonság megerősítése, a rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása, valamint az energiatermelés dekarbonizálása, ami csak az atomenergia és a megújuló energia együttes alkalmazásával lehetséges”. Az energiaszuverenitás függetlenség kérdés, azonban az atomenergiát, mint erőforrást mi magyarok importáljunk, ugyanis az uránérc bányászata a 90-es évek közepén megszűnt hazánkban. Emiatt az energiatermelés dekarbonizálásának elérése atomenergia alkalmazásával, jelentősen megkérdőjelezi az energiaszuverenitást, mint elérni kívánt célt, hiszen ezáltal hazánkat évtizedekig kiszolgáltatott helyzetbe sodornánk. 

A NEKT-ben, amikor a kormány klímapolitikáról beszél, akkor kitér arra, hogy ez egyben az ország szuverenitásának megőrzésére, a nemzet és a családok megélhetésének biztosítására és a keresztény kultúra fenntartásáról való gondoskodást is jelenti. Felmerül a kérdés, hogy hogyan állnak ehhez a nagyhatalmak és hogyan érinti a klímatervezet a tagállamok energetikai érdekeinek érvényesítésének lehetőségeit.

Az Energiaklub szerint a nagy gazdasági, illetve politikai hatalmak nagy előnnyel rendelkeznek abból a szempontból, hogy volt idejük és pénzük felépíteni és modernizálni az energiaszektorukat, emiatt piaci előnyt érvényesítenek azokkal a tagállamokkal szemben, amely tagállamok gyenge gazdasági erővel rendelkeznek. Ezeknek a nagy gazdasági és politikai befolyással bíró tagállamoknak az az érdeke, hogy az összes energiát, amelyeket ők előállítanak úgy osszák el a világban, hogy a kisebb gazdasági erővel rendelkező tagállamok energia szektorát teljesen tönkreteszik. Ezt képletesen egy marxi gondolat jellemezni, miszerint a „nagy hal megeszi a kis halat”. A Lisszaboni szerződés célja között szerepel a különböző régiók között meglévő különbségek és a hátrányos helyzetű régiók elmaradottságának csökkentése, ami tehát nem teljes megszüntetést jelent. Az Energiaklub véleménye szerint éppen emiatt maradnak továbbra is elmaradva vesztesként azok az országok, amelyeknek gazdasága elmaradottabb.

Számos más kritika is érte a tervet, ugyanis a villamos energia-szektorba főleg a napelemek számának aránytalan emelésével erősítené a kormány a megújulók szerepét. A NEKT nem fektet kellő hangsúlyt a napenergia termális hasznosítására, amely abból a szempontból is látszik, hogy a dokumentumban a napkollektor kifejezés csupán kétszer szerepel. Fontos azonban, hogy az Energiaklub véleménye szerint a magyarországi körülmények alapján akár 10-20%-al több energiát nyerhetnénk ki a napsugárzásból, mint Dánia.

A tervezetben nagy problémát jelent tehát, hogy a megújuló energiaforrások fejlesztését aránytalanul napenergia központúvá tervezik, ami súlyos problémát vet fel, ugyanis a teljes energiaellátást nem tudni, hogyan képzeli a kormányzat a jövőben, mivel a napelemek helyét más országokban szélerőművek veszik át. Hazai jogszabály alapján azonban Magyarország területén a szélerőmű építése tilos. A meglévő szélerőművek gyakorlatilag 2040-re elérik az életciklusuk végét, és újakat a meglévő forgatókönyv szerint nem telepítünk. Megállapítható, hogy a szélenergia olcsóbb beruházásnak számít és gazdaságosabb is, mint a napelemes rendszerek, nem beszélve a szélenergia által biztosítható stabil, előre jelezhető energiatermelésről. ^[6]

Az Európai Unió több dokumentumában szerepel (ezzel összefüggésben az uniós vonatkozás tekintetében Csonka Péter-Szabó Marcell Mindennapjaink kézzelfogható energiahatékonysága című blogbejegyzése további érdekes tényeket tartalmaz), hogy a rossz állapotú épületek felelősek az energia fogyasztás jelentős részéért, amiről azonban kevés szó esik a NEKT-ben, csupán utalás történi rá, hogy még 2020-ban elkészül egy hosszú távú épületfelújítási stratégia.[7]

Az Energiaklub javasolja még a fosszilis üzemanyag-fogyasztásért járó támogatások megszüntetését, valamint a fosszilis energiafelhasználásra vonatkozóan az adók kivetését.

Az energiaszegénységre több definició rendelkezésre áll, azonban ezekben az a közös, hogy egy háztartást akkor lehet energiaszegénynek tekinteni, ha az nem képes megfelelő szintre fűteni a lakását, illetve bevételeinek egy meghatározott százalékánál többet költ energiaszámláira. A szegényebb háztartásokban az emberek azzal fűtenek, amivel csak tudnak, ez általában szemét, vagy rossz minőségű fa szokott lenni. A NEKT két célcsoportot határoz meg az energiaszegénység szempontjából. Az egyik ilyen csoport a nagycsaládosok, a másik csoport pedig az egyedülálló idős lakosok. Hibát követ el a NEKT, hogy nem veszi figyelembe azonban az energiaszegénység szempontjából hátrányosabb helyzetben lévő vidéki időseket, egyszülős háztartásokat, valamint a szegregátumokat. Az energiaszegénység egyszerre jelent problémát mind társadalmi és mind pedig energiahatékonyság szempontjából.

Az Energiaklub sérelmezni továbbá, hogy Magyarország nem tett eleget a 2018 / 1999 rendelet 10. cikkének, miszerint a nyilvánosságot be kell vonni az egész döntéshozatalban már korán az elkészítésben, elegendő időt hagyva a tájékozódásra, a részvételre, valamint a vélemények kifejtésére. A társadalmi konzultáció azonban a végleges NEKT-ről elmaradt, ugyanis a NEKT dokumentumát és mellékleteit csak a leadását követően tették nyilvánossá.

Összességében tehát megállapítható, hogy a NEKT 2020. január elején egy európai uniós elvárás eredményeképpen született meg. A dokumentum számos előremutató rendelkezést tartalmaz, azonban a fentiekben kifejtett Bizottság által megfogalmazott ajánlás és az Energiaklub véleménye szerint számos ponton ütközik ellentmondásba és hiányosságokba, amelyeket az európai uniós célok megvalósítása érdekében javítani szükséges. Számos gazdasági, társadalmi és környezeti problémára megoldást jelent egy fenntartható életmód kialakítása. A döntéshozók számára éppen ezért kiemelten fontos viselni a felelősséget és elszántabb döntéseket kell hozni az éghajlatváltozás megállításának érdekében, hogy biztosítva legyen az utókor számára a jövő. Fel kell ismerni, hogy innovációs lehetőségek és  ebből fakadó gazdasági előnyök rejlenek az energetikai fordulatba és bízom a felelősségteljesebb intézkedések meghozatalában és teljesülésében annak érdekében, hogy felvegyük a küzdelmet az éghajlatváltozással szemben.

Készítette: Mihali Anett, joghallgató, DE ÁJK

*A tanulmány megjelenését az EFOP-3.6.1-16-2016-00022 Debrecen Venture Catapult Program című pályázat tette lehetővé.

Források jegyzéke: