A kiküldetési irányelv módosítása kapcsán benyújtott megsemmisítési keresetek elutasítását javasolja a főtanácsnoki indítvány

Előzmények

Az európai uniós jogalkotók által 1996-ban létrehozott, A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló uniós irányelv (96/71/EK) célja az volt, hogy a küldő és fogadó országok munkajogi szabályait összehangolja. Az irányelv meghatározza a minimális szabályokat, amelyeket a befogadó ország munkáltatóinak a kiküldött munkavállalók védelme érdekében be kell tartaniuk. A jogi aktus szerint annak ellenére, hogy a kiküldött munkavállalók még mindig a kiküldő vállalattal állnak munkaviszonyban (ezen tagállam jogszabályai vonatkoznak rá), a küldő vállalkozásoknak biztosítaniuk kell, hogy a kiküldetés ideje alatt a fogadó tagállam jogszabályai szerint illessék meg az alábbi jogosultságok a kiküldött munkavállalókat (3 cikk):

• a) maximális munkaidő és minimális pihenőidő;
• b) minimális éves szabadság;
• c) minimális bérszint, beleértve a túlóradíjakat; ez a pont nem vonatkozik a kiegészítő foglalkozási nyugdíjrendszerekre;
• d) munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei, különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében;
• e) munkahelyi egészség, biztonság és higiénia;
• f) védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően;
• g) férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések.

A kiküldött munkavállalókra vonatkozó 1996/71/EK irányelv módosítását 2018. májusában fogadta el az Európai Parlament. Az elfogadást hosszas viták előzték meg, a tagállamok és az EP illetékes képviselői hét fordulóban egyeztettek bizottsági részvétellel. Az irányelv módosításával az alábbi újítások kerülnek bevezetésre:

• ugyanazon a munkahelyen azonos javadalmazás jár a munkavállalóknak,
• a kiküldetés 12 hónapig tarthat, ami egyszer 6 hónappal meghosszabbítható (ha ez letelik a fogadó ország munkaügyi szabályai érvényesek),
• a nemzeti szabályozással összhangban lévő lakáskörülményekről kell gondoskodni,
• az utazás, a szállás és az étkezések költségei nem vonhatók le a munkavállaló béréből stb.

A módosításokat minden tagállamnak 2020. július 30-ig kell átütetnie. Ugyanakor Magyarország és Lengyelország 2018-ban az Európai Unió Bíróságától kérte az irányelv megsemmisítését. A tagállamok érvei között olyan indokok szerepeltek, mint, hogy: egyes rendelkezések sértik a szükségesség és az arányosság elveit; az irányelv olyan kötelezettséget és korlátozásokat vezet be, amelyek nem felelnek meg a megkülönböztetés-mentesség követelményének; sérül a jogbiztonság és a normabiztonság elve is, korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát.

2020. május 28-án megszületett főtanácsnoki indítványban Manuel Campos Sánchez-Bordona azt javasolja, hogy a Bíróság utasítsa el Magyarország és Lengyelország által benyújtott a fent hivatkozott jogi aktus kapcsán a megsemmisítés iránti kereseteket. Meg kell jegyezni, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti a Bíróságot, csupán javaslatot tesz a döntésre vonatkozóan (pártatlanul és függetlenül). Az ítélet meghozatalára csupán ezt követően kerül sor.

• A főtanácsnok indítványában egyetért azzal, hogy a módosító irányelv elsősorban a kiküldetésben lévő munkavállalók védelméhez járul hozzá, azonban ennek alapos oka van, hiszen az Unió munkaerőpiacainak (az egymást követő bővítéseket és a 2008. évi gazdasági válságot követően) tapasztalt változásai ezt szükségessé teszik.
• Kitér továbbá a jogalap megfelelőségére is, hiszen annak ellenére, hogy a módosító irányelv elsősorban a kiküldetésben lévő munkavállalók védelmére összpontosít, a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságát lehetővé tevő EUMSZ 53.cikk (1) bekezdése és az EUMSZ 62.cikk megfelelő jogalapok lehetnek.
• A módosítás a fogadó és a származás szerinti állam hatályos munkajogi szabályozásának koordinációját célozza, és a tagállamok hatáskörében hagyja a fizetendő munkabérek szintjét.
• Az arányosság elve is érvényesül, hiszen a minimális bérszint” kifejezés „díjazás” kifejezésre cserélésének oka az a tény, hogy egyes vállalkozások hajlamosak voltak minimálbért fizetni az előző fogalom értelmezését követően. 
• A hosszú távú (12 vagy 18 hónapos) kiküldetésben lévő munkavállalókra vonatkozó új szabályozás is igazolt, és a szolgáltatásnyújtás szabadságának arányos korlátozását jelenti a fogadó államban hosszú időt töltő munkavállalók védelme érdekében. 
• A módosító irányelv utalása a jövőben elfogadásra kerülő közlekedési ágazatra vonatkozó jogi aktusra nem sérti az EUMSz rendelkezéseit.

Az összefoglalót készítette: Dr. Lovas Dóra, doktorandusz, DE ÁJK

Felhasznált források:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-05/cp200063hu.pdf

Az Európai Parlament És a Tanács 96/71/EK irányelve (1996. december 16.) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről

A 2018/957/EU irányelv a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról

Magyarország megsemmisítési keresete (C- 620/18.)

Lengyelország megsemmisítési keresete (C- 626/18).