Kérdések és válaszok: az Európai Bizottság irányelv javaslata a közös európai minimálbérre

A tanulmány az MTA-DE Közszolgáltatási Kutatócsoport által szerkesztett KÖZJAVAK folyóiratban jelent meg. Idézési javaslat:
Szabó Sarolta:Az Európai Bizottság irányelv javaslata a közös európai minimálbérre. Kérdések és válaszok. KÖZJAVAK, VII. évfolyam, 2021. 2-3. szám, 78-86. o. (DOI 10.21867/KjK/2021.2.10.)

Bevezetés

A minimálbér azt a legalacsonyabb díjazást jelenti, amit a munkáltatók a munkavállalóknak jogszerűen fizethetnek, más megfogalmazásban egy olya árszint, amely alatt a munkavállalók nem értékesíthetik munkaerejüket. A minimálbérnek több funkciója is van, egyrészt a munkavállaló szempontjából kizárhatja a kizsákmányolóan alacsony fizetést valamint kiigazíthatja a béregyenlőtlenségeket - főleg az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők esetében-, másrészt a munkáltatók között részben azonos versenyfeltételeket teremt.[1]
A minimálbér-szabályozás szinte minden országban és gazdasági rendszerben ismert, azonban még sincs egységes szabályozása, ahogyan a minimálbér előnyeiről és hátrányairól szintén eltérő álláspontok alakultak ki. Különösen igaz ez az Európai Unió belső piacára, ahol a munkaerő szabad mozgásának biztosítása érdekében sarkalatos kérdéseket vet fel. Azok, akik az általános minimálbér bevezetése mellett állnak, ők azzal érvelnek, hogy a minimálbér növeli a munkavállalók életszínvonalát, csökkentik a szegénységet és a társadalomban lévő egyenlőtlenségeket, ugyanakkor pozitív, növelő hatással van a munkavállalási akaratra. Ezzel szemben vannak azok az országok, akik a minimálbér elleni álláspontot képviselnek, mert véleményük szerint gerjeszti a szegénységet és a munkanélküliséget, főleg a szakképzetlen és a tapasztalattal nem rendelkező munkavállalók körében. Ezen túlmenően hátrányos hatással van a vállalkozásokra is, ugyanis a termékeik és szolgáltatásaik árába be kell építeniük a minimálbér emelés árát, így a versenyképességre is romboló hatással lehet. Továbbá ellenérvként fogalmazzák meg, hogy a magas minimálbér csökkentheti a foglalkoztatást, kizárhat egyes csoportokat a munkaerőpiacról.

Minimálbér szabályozás az Európai Unió tagállamaiban

Azonban a véleménykülönbségek ellenére vitathatatlan, hogy a XX. században nagy fejlődésen esett át e jogintézmény és mára a legtöbb fejlett gazdasággal bíró társadalomban valamilyen formában a minimálbér szabályozva van. Egyes tagállamok között azonban nagy eltéresek figyelhetők meg a minimálbér-szabályozás tartalmában. Az Európai Unión belül minden tagállamban léteznek minimálbér-rendszer. Ezek közül 21 olyan tagállam van, ahol nemzeti jogszabály rögzíti a minimálbér szintjét és 6 olyan tagállam, ahol pedig kollektív szerződések határozzák meg a garantált bérminimumot. Tehát ezen utóbbi európai országokban is létezik egyfajta minimálbér, csak más alapon nyugszik a szabályozása.[2] Ezek alapján kétféle minimálbér kialakítási megoldást különböztethetünk meg. Egyik megoldás a törvényi minimálbér politika, melyben minden munkavállalóra egyetlen összeg vonatkozik. Ezzel a megoldással egy tisztességes életszínvonalat kívánnak elérni, biztosítani. A másik megoldás a kollektív szerződések által határolt minimálbér-politika. Ebben az esetben az összege a felek által kötött kollektív szerződésen nyugszik, amely kiegészülhet továbbá helyi megállapodásokkal. Ebben az esetben azonban a kormány nem csak a szerződés aláíróira terjeszti ki az abban tárgyalásos módon megállapított minimálbér mértékét, hanem egy egész régióra, iparágra vagy szakmai képzettségre.[3] Az első megoldás esetében nincs megkülönböztetés az egyes ágazatok dolgozói között, míg a második megoldás rugalmasabb, hisz az ágazati sajátosságokat is figyelembe veszik a szabályozás kialakításánál, a minimálbérek összegének megállapításánál. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság inkább a kollektív bértárgyalások gyakorlatát mozdítaná elő, mert azokban modellekben magasabb minimálbérek figyelhetők meg, kisebb az alacsony bérű munkavállalók aránya, továbbá nincsenek nagy béregyenlőtlenségek. [4] De az idáig vezető út rögösnek mondható, számos tervezet és előkészítő munka ellenére az igény megfogalmazásán túl nem jutott a koncepció.

A minimálbér alakulása számokban

Vizsgáljuk meg tehát, hogy a számok szintjén mit is jelent mindez az Európai Unióban, mekkora különbségek vannak és lehetnek az egyes tagállamok minimálbér összegében!? A következő ábrán a minimálbér 2011-e és 2021-es összegét mutatja az egyes tagállamokban.

1. ábra

A minimálbér összege 2011. január és 2021. január hónapokban (Euró/hónap)

Forrás: Eurostat

2021. januárjában 21 tagállam rendelkezett konkrét nemzeti minimálbérrel, míg Dánia, Ausztria, Svédország, Finnország, Olaszország és Ciprus esetében nem volt ilyen szabályozás. Az ábrán is látható, hogy a minimálbérek elég eltérőek az egyes tagállamokban, például míg Bulgáriában 332 euró, addig Luxemburgban 2202 euró volt, mely jelentős különbségekről tanúskodik. Az ábra alapján az uniós tagállamokat három csoportba tudjuk osztani:

Az első csoportba azok a tagállamok tartoznak, akik minimálbére a havi 700 eurót nem éri el. Ide tartozik Magyarország, Románia, Bulgária, Lettország, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Észtország, Litvánia és Szlovákia.
A második csoportba tartoznak azok, akik minimálbére havi 700 és 1500 euró között van. Ilyen ország Portugália, Görögország, Málta, Szlovénia és Spanyolország.
A harmadik csoportban pedig a nemzeti minimálbér már meghaladja a havi 1500 eurót. Ebbe a csoportba tartoznak: Franciaország, Németország, Belgium, Hollandia, Írország és Luxemburg.
Az ábra alapján az is látható, hogy 2011. január és 2021. január között az átlagos éves változási ráta Romániában volt (+11,3%) a legmagasabb, őt követi Litvánia (+10,7%) és Bulgária (+10,4%). A legalacsonyabb ráta pedig Franciaországban (+1,3%), Belgiumban (+1,4%), illetve Máltán, Írországban és Hollandiában (mind +1,7%) volt. [5]

Az európai minimálbér koncepciója

A 2019-ben felállt Európai Bizottság egyik kiemelkedő célja az, hogy 2024-ben létrejöjjön egy egységes európai minimálbér. Ennek érdekében a Bizottság 2020. október 28-án megjelentette a szociális jogok európai pillérének 6. alapelvében megfogalmazott megfelelő minimálbér gyakorlati biztosítására vonatkozó javaslatát.[6]

Ezen javaslattal az Európai Bizottság célja az, hogy az EU területén egy olyan szintű minimálbért biztosítson, amely a munkavállalók számára tisztességes megélhetést biztosít, továbbá ösztönző hatása van a munkára, ugyanakkor csökkenti a béregyenlőtlenségeket és a szegénységet mindazok körében, akik munkából élnek.

A javaslat benyújtását megelőzte a szociális partnerekkel folytatott kétlépcsős konzultáció, így kikérték az európai szociális partnerek álláspontját is. Az egyeztetés során az Európai Szakszervezeti Szövetség (a továbbiakban: ETUC) javasolta azt, hogy a tagállami minimálbérek megállapításának kritériumait egységesen határozzák meg és javaslatot tett a kollektív tárgyalás erősítésére is. Ezzel ellentétben az európai munkáltatói szervezetek ellenezték a minimálbérre vonatkozó bármely egységes szabályozás elfogadását.

Az európai tagállamok gazdasági szempontból mind a mai napig eltérő fejlettségi szinten állnak, nagy bér- és árkülönbségek figyelhetők meg közöttük, ahogyan azt a statisztikák kapcsán már láthattuk. Emiatt a javaslat csupán egy észszerű arányt határoz meg, amely szerint a minimálbért az átlagbér – pontosabban a mediánbér – 60%-ában kellene meghatározni, így az minden országban arányos lenne a gazdasági fejlettséggel, nem lennének kiugróan alacsony bérek egy-egy tagállamban. A mediánbér az a keresetszint, amely az összes keresőt két egyenlő csoportra osztja: az emberek fele ennél kevesebbet, másik fele pedig többet keres.[7]

A fentiek alapján az irányelv a tagállami minimálbérek kérdését a tisztességes munkafeltételek oldaláról közelíti meg, a tagállamokat pedig arra kívánja ösztönözni, hogy saját nemzeti kereteik között megfelelő minimálbért állapítsanak meg.

Az európai minimálbérről szóló elképzeléssel kapcsolatban a tagállamok között két álláspont alakult ki. Egyes  tagállamok kiállnak az elképzelés mellett, szorgalmazzák annak megvalósítását – ebbe a körbe elsősorban a dél- és kelet-európai tagállamok tartoznak – míg más – főleg észak- és nyugat-európai – tagállamok nem fogadják el ezt a koncepciót.

Az európai minimálbér bevezetésére tett javaslatnak több indoka is volt. Az egyik az, hogy a tagállamok között jelentős a munkaerőáramlás, melynek pozitív hatásai mellett számos negatív hatása is megfigyelhető. Negatív hatásként jelenik meg többek között az, hogy a szegényebb országokban munkaerőhiány alakul ki, továbbá a vis maior eseteiben nehéz a munkaerő pótlása, amely a Covid-19 járvány okozta helyzetben szintén számottevő problémát okoz.

Az Európai Bizottság célja az irányelvvel annak elérése legkésőbb 2024-ig, hogy az Európai Unió területén foglalkoztatott munkavállalók olyan fizetést kaphassanak, amelyből attól függetlenül meg tudnak élni, hogy melyik tagállam állampolgárai. [8]

2. ábra

A minimálbért keresők aránya az Európai Unió egyes tagállamaiban, nemek szerinti megoszlásban

Az ábra alapján azt láthatjuk, hogy Romániában a legmagasabb ez az arány (a nők 11%-a, a férfiak 10%-a él a minimálbérből), a sor végén pedig a nyugat-európai tagállamok állnak.[9]

Az összehasonlítást nehezíti, hogy a minimálbért alkalmazó államokban bruttó formában állapítják meg a minimálbér mértékét, amelyet tagállamonként különböző mértékű adók terhelnek; a munkavállalóknak azonban az adóterhek levonását követően maradó nettó bérükből kell megélniük.[10]

A minimálbér-stratégia kritikái

A fent bemutatott ötlettel kapcsolatban több kritika is felvetődik. Egyrészt nem mindegy, hogy a nettó vagy bruttó átlagbért tekintjük kiindulási pontnak, mert ezek aránya tagállamonként eltérő, a jövedelemadóztatás mértéke egyes államokban magasabb, míg máshol kisebb, azaz az adóék mértéke nagyban eltér. Nincsen egységes megoldás a tagállamok között arra nézve, hogy ezeket az adóterheket milyen arányban fizetik a munkáltatók és a munkavállalók: míg egyes országokban a bruttó bérek átlagban csak 10-20 százalékkal magasabbak a nettónál, máshol ez az érték közel 50 százalék. Egy felmérés szerint az elvonás mértéke különösen magas Romániában (41,54%) és Magyarországon (33,5%).[11]

További problémaforrás lehet, hogy több tagállamban az adórendszer nem egykulcsos (lineáris), hanem különböző jövedelemszinteken eltérő adókulcsokat alkalmaznak.
Az ETUC kritizálta a javaslatnak azt a pontját, amely a kollektív tárgyalások előmozdításának érdekében előírja, hogy azon tagállamokban, ahol a kollektív szerződések általi lefedettség mértéke alacsonyabb, mint 70%, akciótervet kell készíteni. Ez a követelmény 18 tagállamot érint. Az akciótervet nyilvánosságra kell hozni, melyről értesíteni kell az Európai Bizottságot. Az ETUC ezzel kapcsolatban kifogásolta, hogy a javaslat nem határozza meg annak következményeit, szankcióit, ha ezen akciótervek létrehozása elmarad, ezáltal kockáztatva a rendelkezés eredményes végrehajtását.

Az irányelvjavaslat továbbá arra kötelezi a tagállamokat, hogy „a tisztességes munka- és életkörülmények, a társadalmi kohézió és a felfelé irányuló konvergencia érdekében" a javaslatban leírt feltételeknek megfelelően biztosítsák a minimálbér megfelelőségét, ugyanakkor az irányelv rendelkezései nem határoznak meg egy olyan, a tisztességes életkörülmények biztosításához szükséges küszöbértéket, amely alá a törvényben előírt minimálbér nem eshet. Ez a küszöbérték azt a célt szolgálná, hogy a törvényben előírt minimálbér ne hagyhasson a szegénységi küszöb alatt élő foglalkoztatottakat. Az ETUC javaslata alapján ennek a küszöbértéknek el kellene érnie a mediánbér 60 %-át és az átlagbér 50%-át.
Az irányelvjavaslat alapján a minimálbér megállapítása csak a munkaviszonyban állókat és a munkaszerződéssel foglalkoztatottakat érinti, így nem terjed ki például az ún. önfoglalkoztatókra: az ETUC őket is az irányelv hatálya alá kívánja vonni.
A javaslat emellett lehetővé teszi, hogy az európai tagállamok eltérő minimálbért állapítsanak meg egyes sajátos munkavállalói csoportok esetében, azonban ennek arányosnak kell lennie, nem lehet diszkriminatív, valamint az esetleges eltérések észszerűek és legitim cél által igazoltak kell, hogy legyenek.
Összegezve az elmondottakat, az ETUC rámutatott arra, hogy a javaslat egyelőre még nem teljes, mivel hiányzik belőle néhány olyan elem, amelyek nélkülözhetetlenül fontosak lennének a megvalósításához. ^[12]

Összegzés

Félelem, remény és sok spekuláció. Az egységes európai minimálbér bevezetésével kapcsolatban nincs egyetértés, ugyanis sokan eltérően látják, hogy milyen hatásokkal járhat az Európai Unióban és az egyes tagállamokban. Egy szint mindenki számára? Egy mindenre kiterjedő bérbeállítás? A mediánbérek közös százaléka, vagy valami más? Mindenesetre az biztos, hogy a kezdeményezés vegyes érzelmeket váltott ki: van, ahol reményt, van, ahol félelmet. Dánia és Svédország érdekképviseletei voltak azok, akik leginkább hangot adtak véleményüknek: ezekben az országokban a szociális partnerek attól tartanak, hogy nyomás alá kerül a kollektív tárgyalási rendszerük és a beavatkozás bármely formáját elutasítják. Ezzel szemben a közép- és kelet-európai tagállamok szakszervezetei összefogtak és levelet írtak az ETUC-nak, melyben támogatásukat fejezték ki az uniós minimálbér iránt. [13]

A legnagyobb gond az egységes minimálbér kapcsán, hogy maga az elképzelés hiába megfelelő, annak kivitelezése több problémába is ütközik. Ilyen például a tagállami minimálbér-politikák eltérő volta, a minimálbérre alkalmazott adókulcsok különbözősége, az eltérő életszínvonal. Problémaként jelentkezik továbbá az a lehetőség, hogy a várt konvergencia helyett további leszakadás következik be; valamint azzal az eshetőséggel is számolni kell, hogy hiába nő a minimálbér, ha euróban számolva a valuta inflálódik. Így az egységes minimálbérszint javaslatban szereplő formája nem járhat érdeksérelem nélkül.[14]

Az egységes európai minimálbér bevezetése nem feltétlenül jelentene megfelelő megoldást, hiszen ha az egységes minimálbér nagy mértékű bérnövekedést idézne elő olyan tagállamokban, amelyek kevésbé fejlettek, akkor azokban a lakosság nagy részét nem lenne célszerű foglalkoztatni a magas minimálbér miatt. Erre vezethető vissza az is, hogy ha például a cégeknek magasabb bért kellene fizetniük a munkavállalóknak, akkor az érintett munkáltatók többsége a munka megnövekedett árára tekintettel egy idő után csökkentené a munkavállalók számát.

Az európai minimálbér fogalma így kissé megtévesztően hat: célszerűbb lenne egy uniós minimálbér-szabályozásról beszélni, hiszen a tervek nem egy adott összegről szólnak, hanem arról, hogy a minimálbérnek milyen arányban kellene igazodnia az átlagbérhez minden egyes tagállamban.[15]

Készítette: Szabó Sarolta, joghallgató DE ÁJK