Kapufa! A spanyol labdarúgóklubok fellélegezhetnek – az EUB szerint nincs szó lappangó támogatásról

Jelen ügyben azzal ismerkedhettünk meg, hogy a spanyol állam milyen állami támogatásokat nyújthat a spanyol futball kluboknak. Az eljárással kapcsolatban az első jogalap, amire hivatkoznak az EUMSz 49. cikke, az Alapjogi Charta 16. cikkének megsértése, valamint, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szerződés más rendelkezéseit.

Véleményem szerint a Bizottság igenis megsértette az arra irányuló kötelezettségét, hogy a szóban forgó eljárásban figyelembe vegye a szerződés más rendelkezéseinek a megsértését. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabad letelepedésben foglalt jogosultság a gazdasági tevekénység önálló vállalkozóként történő megkezdése és folytatása sérül, amennyiben a 10/1990-es törvény jogellenesen jogi formára irányuló kötelezettséget ír elő.  

Habár tudható, hogy az Európai Unión belül a Bizottság igen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az állami támogatási rendszereknek a belső piac követelményeivel összeegyeztethetőségének a megítélésében, ugyanakkor ez nem vezethet a Szerződés további rendelkezéseivel ellentétes eredményre.

Amennyiben a sportrészvény társasággá való alakításra irányuló kötelezettség ellentétes az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikktől eltérő uniós jogi rendelkezésekkel, nem teszi lehetővé az említett mentesség „állami támogatásnak” való minősítésből kizárását.

Így ebből kifolyólag a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó eljárás során nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megállapíthassa az EUMSZ 49. cikk önálló megsértésének fennállását, és meghatározza ennek jogkövetkezményeit.

Ezeken felül nagy problémát vett fel még az is, hogy a Bizottság csak csupán a négy kedvezményezett klub azaz Athletic Club Bilbao, a Club Atlético Osasuna (Navarra), az FC Barcelona és a Real Madrid CF és a sportrészvénytársaságok adómértékeit hasonlítja össze, közben pedig azok az adatok, amiket felhasznál a kijelentéseiben, már egy összesített adat információt képeznek.

Véleményem szerint is helytálló az Európai Unió Bíróságának ítélete, a Bizottság valóban számos hibát vétett és nem alapozta meg megfelelően álláspontját. Ez nem csak a Törvényszék érveléséből, hanem a Spanyol Királyság, mint beavatkozó fél észrevételeiből is kitűnik, melyekkel teljes mértékben egyetértek. 

A Bizottság elmulasztotta a spanyol adózási rendszer átfogó vizsgálatát és mérlegelési hibát követett el. Annak ellenére, hogy a Spanyol Királyság többszörösen felhívta a figyelmét a nonpofit szerevezetek adózására vonatkozó szabályok sajátosságaira és következményeire, többek között arra, hogy ezen szabályok az összes nonprofit szervezetre vonatkoznak, nem egyedi, hanem általános intézkedések, céljuk ezért nem egyes labdarúgó csapatok támogatása. Ráadásul az adatok beható vizsgálata során megállapítható, hogy az eltérő adóztatás nem jár valódi előnnyel, mivel a klubok ténylegesen nem fizetnek kevesebb adót. Ennek egyik oka, hogy a sportrészvénytársaságokra bizonyos esetekben kedvezőbb szabályok vonatkoznak, például konszolidálhatják a vállalatcsoport különböző tagjainak nyereségét. 

A beavatkozó fél érvei között jogosan utalt arra, hogy a nonprofit szervezetekre irányadó alacsonyabb adókulcs azért is volt szükséges, mivel jellegükből adódóan nem termelnek nyereséget és a részvénytársaságokkal ellentétben itt nem követelmény a nyereség felosztása a részvényesek között. Az is hátrány számukra a részvénytársaságokkal szemben, hogy sokkal korlátozottabb mértékben van lehetőségük hozzáférni a tőkepiacokhoz, mivel nem bocsáthatnak ki forgalomképes részvényeket, valamint a hitelfelvételük is jóváhagyáshoz kötött. 

Végezetül azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy Spanyolország 1986-os Európai Unióhoz történő csatlakozásakor az összes spanyol labdarúgóklub nonprofit szervezetnek számított, vagyis az adott 4 klub adóelőnye még a csatlakozás előtt jött létre, ezért ha valóban állami támogatásról volt szó, akkor azt létező támogatásnak kellett volna minősíteni, nem pedig új támogatásnak, ahogyan azt a Bizottság tette.  

MEGDÖBBENÉSSEL OLVASTAM AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK DÖNTÉSÉT, AMELYBEN MEGSEMMISÍTETTE AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG HELYES ÉS ELŐRE MUTATÓ DÖNTÉSÉT A SPANYOL ADÓJOGSZABÁLYOK SPECIÁLIS KEDVEZMÉNYEKET BEÉPÍTŐ, LAPPANGÓ TÁMOGATÁST MEGVALÓSÍTÓ ALAKÍTÁSÁVAL KAPCSOLATBAN.

VÉLEMÉNYEM SZERINT A BIZOTTSÁG ÁLLÁSPONTJA VOLT MÉLTÁNYOS ÉS JOGSZERŰ EGYARÁNT.

SÚLYOS BEAVATKOZÁST JELENT A BELSŐ PIAC FOLYAMATAIBA ILYEN JELLEGŰ ADÓKEDVEZMÉNYEK ALKALMAZÁSA PREFERÁLT PIACI SZEREPLŐK IRÁNYÁBAN.

AZ ILYEN JELLEGŰ BEAVATKOZÁS SÉRTI AZ ESÉLYEGYENLŐSÉGET ÉS AZ EGYENLŐ BÁNÁSMÓD ELVÉT IS.

AZ A KÖRÜLMÉNY, HOGY EZEK A SPORTSZERVEZETEK A KORÁBBI ÜZLETI ÉVEKBEN POZITÍV EREDMÉNYT ÉRTEK EL, SEMMIKÉPPEN SEM TESZI INDOKOLTTÁ, HOGY A JÖVŐBEN KELETKEZŐ EREDMÉNYEIKBŐL KEDVEZŐBB FELTÉTELEK MELLETT ADÓZZANAK.

NEM TARTOM HELYESNEK AZT AZ ELVET, HOGY AKI JOBBAN GAZDÁLKODOK, AZT BÜNTESSÜK AZZAL, HOGY TÖBB ADÓT FIZET, MÍG A GYENGE PIACI TELJESÍTMÉNYT HONORÁLJUK KEDVEZMÉNYEKKEL, AZ AZONBAN, HOGY EGY AMÚGY IS KIALAKULT KEDVEZŐBB HELYZETET „KŐBE VÉSSÜNK” JÖVŐBELI STANDARD KEDVEZŐ FELTÉTELEKKEL, SEMMIKÉPPEN SEM ELFOGADHATÓ.

MINDENKÉPPEN HELYES TÖREKVÉS, AMENNYIBEN A KÜLÖNBÖZŐ PIACI SZEREPLŐK, ÍGY A CÉGEK, BELEÉRTVE A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOKAT ÉS A NONPROFIT SZERVEZETEK AZONOS ADÓZÁSI KÖRNYEZETBE KERÜLNEK, A BÍRÓSÁG DÖNTÉSE AZONBAN ÉPPEN AZ ELLENKEZŐ TENDENCIÁT SEGÍTI ELŐ.

A DÖNTÉS RÁADÁSUL AZÉRT IS HÁTRÁNYOS, MERT A LABDARÚGÁS KIEMELT TÁRSADALMI FIGYELME FOLYTÁN RENDKÍVÜL KEDVEZŐTLEN TÁRSADALMI MEGÍTÉLÉSRE AD LEHETŐSÉGET.

TÉNYKÉRDÉS, HOGY SPANYOLORSZÁGBAN AZ EMBEREK JELENTŐS RÉSZE A 3-4 NAGY LABDARÓGÓCSAPAT (BARCELONA, REAL MADRID, ATLETICO MADRID, SEVILLA) SZURKOLÓJA, AZONBAN TÖRVÉNYSZERŰEN A TÁRSADALOM TOVÁBBI RÉSZE ÉPPEN EZEKNEK A CSSAPATOKNAK A SPRTSZAKMAI ÉS GAZDASÁGI DOMINANCIÁJA FOLYTÁN AMÚGY IS ALÁVETETTNEK, KISEMMIZETTNEK ÉRZI MAGÁT.

A LABDARÚGÁS SPANYOLORSZÁGBAN KIEMELT TÁRSADALMI FONTOSSÁGÚ JELENSÉG, ÍGY AZ ILYEN JELLEGŰ DÖNTÉS TOVÁBB ERŐSÍTI A „GAZDAGOKNAK MINDENT LEHET” ÉRZÉST ÉS NÖVELI A TÁRSADALMI-GAZDASDÁGI EGYENLŐTLENSÉGEKET A NAGYOK ÉS KICSIK KÖZÖTT.

AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA HELYTELENÜL JÁRT EL, AMIKOR A BIZOTTSÁG HATÁROZATÁT MEGSEMMISÍTETTE, AMIVEL EGY MEGOLDÁS KÖZELÉBE JUTOTT VISSZÁS ÜGYET VISSZATASZÍTOTT KIINDULÓPONTJÁRA, NEGATÍV TÁRSADALMI ÜZENETET KÖZVETÍTVE EGYIDEJŰLEG A TÁRSADALOM SZÁMÁRA.

A fentiek elolvasása és értelmezése után azon meggyőződés alakult ki bennem, hogy a Bizottság álláspontja több figyelmet érdemelt volna a Bíróság részéről és azt kellett volna elfogadnia, ugyanis annak következtében pozitív változások indulhattak volna meg az Európai Unió egész területén a sportklubok adójogi és gazdasági megítélése tekintetében is.

Véleményem szerint a Bizottság, eljárásában helyesen állapította meg, hogy az említett négy futballklub különleges helyzetével jogtalan előnyt szerez a többi spanyol klubbal szemben, ugyanis csak számukra engedélyezték azt, hogy nonprofit szervezetként működjenek. Meglátásom szerint a 21. századi labdarúgóklubokat nehéz nonprofit szervezetekként elképzelni, mert ahogy manapság szinte minden, így a sportklubok tevékenysége is a profitszerzés körül forog. Jól látható ez az egyes labdarúgók játékjogának transzferei során is, ugyanis ezen ügyletek ma már szinte felfoghatatlan mennyiségű pénzt igényelnek, ezzel arra késztetik a klubokat, hogy minél nagyobb tőkével rendelkezzenek, amelyet átigazolásokra, fejlesztésekre fordíthatnak és ezzel megőrizhetik a versenyképességüket.

Az előző gondolatmenetet folytatva megjegyezném, hogy álláspontom szerint érdemes a futballklubokat egyfajta vállalkozásokként kezelni, amelyek sikeres működése elképzelhetetlen a megfelelő mennyiségű anyagi források nélkül. Ezen utóbbiak megszerzésében nyújthatnak segítséget az állami támogatások, amelyek adókedvezmények formájában is megnyilvánulhatnak, ugyanis a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint léteznek közvetlenül és közvetetten megvalósuló állami támogatások is. Jelen esetben az adókedvezmények az utóbbi, a közvetetett állami támogatások kategóriájába esnek, amelyek az Uniós szabad versennyel ellentétesek.

Az ügy tekintetében elmondható, hogy a felperesek egyik fontos hivatkozási alapja az volt, hogy a kiváltságos helyzetük ellenére ténylegesen nem realizáltak pénzügyi előnyöket a többi klubbal szemben, ezért a rájuk vonatkozó eltérő adójogi szabályozás sem lehet jogellenes, valamint nem sértheti az egyenlő bánásmód elvét sem. Ezen állítással nem értek egyet, ugyanis önmagában a rájuk vonatkozó, többi klubtól eltérő szabályozás is elég lehet ahhoz, hogy lényegében kiemelje és a többi klub fölé pozícionálja őket. Továbbá az előnyben nem részesített futballklubokat gazdaságilag hátráltatja az állam részéről megvalósuló eltérő bánásmód.

Érdemes megemlíteni még azt is, hogy a négy kedvezményezett klub közül, az FC Barcelona és a Real Madrid Spanyolország legsikeresebb sportklubjait testesítik meg, amelyek Európa és a világ labdarúgóklubjai közül is messze kiemelkednek sportszakmai és gazdasági, pénzügyi szempontból is. Éppen emiatt, szerintem nem indokolt az adózás terén fennálló irányukba mutatott eltérő bánásmód, amely sem a spanyol, sem az Uniós joggyakorlatnak és a gazdasági verseny szabadságának sem kedvez.     

Az ügy és a kommentek átolvasását követően elsőként az jutott az eszembe, hogy mennyire nehéz az ügyben elfogultság nélkül állást foglalni még egy szakmában jártas személy számára is. A labdarúgás a világ legnépszerűbb sportága (ennek okát én mindíg is a pálya méretéből és ebből adódóan a stadionok befogadóképességétől származtattam), a szóban forgó klubbok pedig az elmúlt évtizedek kulcsszereplői a sportágban. 

Véleményem szerint két kérdést szükséges tisztázni az ügy megoldásához:
-Jogosan minősítette-e állami támogatásnak a Bizottság az érintett klubokra vonatkozó kedvező adókulcsot?
-Helyesen alkalmazta-e a jogot a Törvényszék, amikor az adómértékek és az alkalmazandó adólevonások együttes hatására hivatkozva megsemmisítette a Bizottság határozatát?

Ha a vizsgált rendelkezés állami támogatásnak minősül és az adólevonásoknak nincs relevanciája az ügyben, akkor bármelyik Real Madrid vagy Barcelona drukker számára is kézenfekvő lehet a megoldás.

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezett számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie. A szóban forgó ügy a feltételek közül az előnnyel kapcsolatos rendelkezést érinti. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint formájától függetlenül állami támogatásnak minősül minden olyan beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekintendő, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna. Így támogatásoknak kell tekinteni többek között azokat a beavatkozásokat, amelyek különböző formában enyhítik a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő terheket, és amelyek ez által, anélkül hogy a szó szoros értelmében szubvenciók lennének, azokkal azonos természetűek és hatásúak. Ebből az következik, hogy változatlanul az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adóelőnyt biztosító nemzeti intézkedések, amelyek ugyan nem járnak együtt állami források átruházásával, de a kedvezményezetteket a többi adóalanynál kedvezőbb helyzetbe hozzák, a kedvezményezettek számára szelektív előnyt biztosíthatnak, és ennél fogva az EUMSz 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek. Véleményem szerint - az ítélkezési gyakorlat alapján - a Bizottság helyesen használta a jogot, amikor állami támogatásnak minősítette az ügy tárgyát képező rendelkezést. Hiszen a beavatkozás az állam által történik, a kedvezményezetteket előnyben részesíti, és torzítja a versenyt. 

Arra vonatkozóan, hogy a Törvényszék helyesen alkalmazta-e a jogot az előny fennállásának megállapítása érdekében, meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék úgy vélte, hogy az alacsonyabb adólevonási lehetőségek ellensúlyozhatják az alacsonyabb szintű névleges adómértékből eredő előnyt. Az adólevonás mértéke a rendkívüli nyereség újbóli befektetésén alapul, amely nyereség a labdarúgás sajátos keretei között gyakorlatilag a játékosigazolásokból származik, tehát egy véletlenszerű tényezőről van szó, amely évenként változhat, és amelynek hatása csak akkor mérhető, ha az minden egyes adóévben egyformán valósul meg. Véleményem szerint abban az esetben, amikor az előzetes elemzés keretében nem határozható meg az adólevonások adózatásra gyakorolt hatása, nem lehetséges annak előzetes megállapítása, hogy azok képesek-e ellensúlyozni a kedvezményes adómérték nyújtotta előnyt. Továbbá az ügy tárgyát képező adókedvezmény hatálya sincsen meghatározva, így határozatlan időre szólónak tekinthető, tehát irreleváns az adómértékek és alkalmazandó adólevonások együttes hatásainak összehasonlító vizsgálata. Ebből kifolyólag az adórendszer elemeit képező ilyen összetevők, mint a szóban forgó adólevonások nem vehetők figyelembe az előny fennállásának meghatározásakor. Így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította a Bizottság felróhatóságát ezügyben. 

A magam részéről tehát a Bizottság döntése mellett foglalok állást, hozzátéve, hogy nem látok igazságot abban, hogy a kluboknak visszamenőleg bármilyen összeget meg kellene téríteni. Ez szerintem kizárólag Spanyolország "sara", a klubok csak éltek egy számukra kedvező lehetőséggel, és ilyen szempontból irreleváns, hogy a világ leggazdagabb sportklubjairól van-e szó. 

Kíváncsian várom mi lesz a végkimenetele az ügynek, amit egy teljesen indokolatlan adókedvezmény alapozott meg, amely negatív példaként szolgálhat egész Európának, és amelyet már a spanyol kormány is elismert azzal, hogy azóta egységesítette a klubokra és a sportrészvénytársaságokra vontakozó adókulcsot.

A futball a világ legnépszerűbb sportja, amely azt eredményezte, hogy nyereséges és fontos gazdasági ágazattá vált. A sportklubok gazdasági tevékenységének tekintetében az EU rendelkezései alkalmazhatóak, tehát a közpénzek felhasználásának összhangban kell állnia a versenyjogi szabályokkal. Ebben az esetben azonban kétségeim vannak afelől, hogy a spanyol állam intézkedései az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal összeegyeztethetők-e.

A spanyol sporttörvény minden spanyol hivatásos sportklubot arra kötelezett, hogy részvénytársasággá alakuljon, azzal, hogy azok a sportklubok, amelyek a törvény elfogadását megelőző üzleti évben pozitív eredményt értek el, továbbra is sportklubként működhetnek kedvezményes adófizetés mellett. A spanyol állam ezzel adóbevételtől esik el, így támogatva államilag a négy klubot (Fútbol Club Barcelona (FCB), a Club Atlético Osasuna (Pamplona), az
Athletic Club (Bilbao) és a Real Madrid Club de Fútbol (Madrid)). Az egyértelmű, hogy gazdasági előnyt, méghozzá szelektív előnyt biztosít azzal, hogy kedvezőbb adóügyi bánásmódban (kedvezményes adómérték) részesíti a már egyébként is gazdaságilag eredményesebb klubokat. Ez egyértelműen érinti az Európai Unión belüli kereskedelmet is, hiszen ezek a futballklubok az Európai Unió több tagállamát is érintő ligában, különböző országokból igazolt játékosokat szerepeltetve működnek. Az adómérték csökkenésével, több marad a bevételi oldalon, így bővül a pénzügyi lehetősége (pl. magasabb összegekért tud játékost, vagy edzőt vásárolni, stb.) a
megkülönböztetett négy klubnak, Spanyolország más futballcsapatainak helyzetét megnehezítve. Tehát ez nem egy általános, az egész sportágra vonatkozó intézkedés.

Továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a Bizottság megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 107. cikk értelmében nem egyeztethető össze a belső piaccal, vagy, hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani. Ezért a Törvényszék ítéletével nem értek egyet, mivel véleményem szerint itt az nem kérdés, hogy a rendkívüli nyereség újbóli befektetése után járó adólevonással már kedvezőtlenebb helyzetben állnak a nonprofit formában működő klubok, és ezzel a klubok szerint kiegyenlítődik a megkapott előny, hanem hogy a Bizottságnak kizárólagos hatáskörében eljárva ki kell mondania határozatában, – anélkül is, hogy a adólevonás területén mutatkozó eltéréseket vizsgálná- hogy ez az előny, melyet a spanyol állam a négy futball klubnak biztosít, nem áll összhangban az EUMSZ 107. cikkével, és a belső piaccal összeegyeztethetetlen.

Egyébként érdekesnek tartom, hogy pont azok a klubok lettek támogatva ezzel az intézkedéssel, akiknek egyébként is „jól fut a szekér”, így még azt sem lehet mondani, hogy az alacsonyabb költségvetéssel rendelkező klubok
versenyhátrányát akarták kompenzálni.

Kíváncsi vagyok, milyen döntés született volna, ha nem a labdarúgás, mint látvány tömegsport, hanem egy kevésbé népszerű sportág van terítéken.

Az EUMSz. 108. cikke a Bizottság feladataként jelöli ki annak vizsgálatát, hogy az állami támogatások jogszerűek-e és összeegyeztethetőek-e a belső piaccal.

A Bizottság a fenti esetben egy spanyol sporttörvény miatt indított hivatalos vizsgálati eljárás eredményképp kimondta, hogy a spanyol törvény rendelkezése nem összeegyeztethető a belső piaccal és a Spanyol Királyságot annak megszüntetésére szólította fel. A Bizottságnak ezt a döntését azonban a Törvényszék megsemmisítette.

A Törvényszéknek ezzel a döntésével nem tudok egyetérteni. Véleményem szerint ugyanis egy olyan rendelkezés, amely meghatározott adóalanyokat előnyben részesít, rendkívül káros hatással lehet mind az adórendszerre, mind a társadalomra egyaránt.

Álláspontom szerint a Törvényszék ezzel a döntésével tulajdonképpen hozzájárult egy igazságtalan rendelkezés hatályban tartásához. Igazságtalan, mert meghatározott adóalanyokat kedvezőbb bánásmódban részesít, amit egy olyan feltételhez köt, ami az adóalanyok részéről pont azt teszi világossá, hogy nincsenek ráutalva egy ilyen kedvezményre, ugyanis az első négy legeredményesebb csapatnak adja meg a törvény ezt a lehetőséget.

Az az érvelés, hogy a Bizottság nem folytatott le egy minden körülményre kiterjedő megfelelő vizsgálatot, véleményem szerint nem megalapozott, hisz az a tény, hogy ez a rendelkezés a négy legeredményesebb sportklubnak teszi lehetővé azt, hogy a jövőben kedvezőbb feltételekkel adózhassanak, már önmagában megalapozza a Bizottság döntését. E rendelkezés elbírálásánál irreleváns, hogy az érintett klubok egyikét érintő adólevonás egy bizonyos időszakban (2000-2013) kedvezőtlenebb volt, mint a részvénytársaságok esetében, hisz ez a tény nem kompenzálja a nonprofitszervezetekre irányadó kedvezményes adómértéket, arról nem beszélve, hogy a kedvezményes adómérték folyamatosan megilleti az adóalanyt, míg egy esetleges adólevonás meghatározott feltételek teljesítése esetén jár. Ebből kifolyólag az erre való hivatkozás – véleményem szerint – nem ad megfelelő alapot a Bizottság döntésének elutasítására.

A Törvényszék ezen döntésével tovább erősítette azt az emberekben már egyébként is kialakult meggyőződést, hogy a ma működő, az elitbe tartozó sportklubokat minden lehetséges módon szponzorálják és annyi anyagi támogatást nyújtanak ezeknek a sportkluboknak, amennyire csak szükségük van, ráadásul az egésznek egy törvényi meghatalmazást adva. Úgy gondolom ugyanis, hogy a spanyol sporttörvény rendelkezésének rejtett szándéka volt, hogy közvetetten nyújtson támogatást négy híres sportklubnak. Ez azonban rendkívüli ellenszenvet válthat ki az emberekből és csak még jobban mélyíti a szakadékot a társadalom gazdagabb és szegényebb rétege között.

Nem mellesleg a Bizottság próbált ezzel a döntésével elindulni egy jobb út felé, és megpróbálta az egyenlő bánásmód elvét megfelelően érvényre juttatni, azonban a Törvényszék a döntés megsemmisítésével teljes mértékben visszavetette ezt a próbálkozást. Az egy nagyon jó kiindulópont, ha azt akarják elérni, hogy a részvénytársaságok és nonprofit szervezetek adómértékei közötti eltérést megszüntessék, azonban a Törvényszék döntéséből ennek az ellenkezője tűnik ki, ugyanis pont egy olyan rendelkezés alkalmazásának hagyott teret, ami azokat a sportklubokat helyezi előtérbe és részesíti eltérő bánásmódban, amelyek a világ leghíresebbjei közé tartoznak, tehát alapvetően nincsenek rászorulva a kedvezőbb adózásra.

A következőkben az Európai Unió egy tagállamát, a Spanyol Királyságot valamint a spanyol gazdaság labdarúgási ágához tartozó 4 gazdasági szereplőt valamint az Európai Bizottságot és az Európai Unió Bíróságát érintő ügyet kívánom röviden bemutatni az azt összegző fenti cikk alapján.A kérdés gyökere a következő: a Bizottság állásfoglalása szerint fenti tagállam szabályozása sérti a versenyjogot és jogosulatlan előnyhöz juttat piaci szereplőket rejtett állami támogatás formájában. Amely megléte ellenkezik a minden szereplőre valamint tagállamra kiterjedő egyenlő feltételek szavatolását biztosítani kívánó szabályozással.

 Spanyolország az Európai Unió tagállama 1986-os csatlakozása óta. Úgy lépett be az Unióba, hogy a sport ágazatban a klubok egyesületi formában működtek.  4 évvel a csatlakozása után hozta azt a jogszabályt, ami ezen változtatni kívánt, és ami a kiinduló pontját képezi jelen bemutatott esetnek. Az 1990-ben megalkotott szabályozás nem kizárólag a labdarúgó ágazatra vonatkozik, hanem minden az adott államban működő sportklubra. Ez alapján minden klubnak kötelező gazdasági formáját részvénytársasági formává alakítania.  

Ez a döntés átalakította többek között a labdarúgó klubok gazdasági hátterét.  Azonban meghatároztak egy olyan kitételt mi szerint az előző üzleti évek folyamán pozitív eredményt elkönyvelő kluboknak ez nem kötelessége. Ez alapján 4 klub köznapi nevükön FC Barcelona a Real Madrid CF az Atletic Bilbao valamint az FC Osasuna mentesült e kötelezettség teljesítése alól és továbbra is egyesületi nonprofit formában folytathatta tevékenységét.

A Bizottság ezzel kapcsolatban indított eljárást 2013-ban azon meghatározás alapján, hogy ez a megkülönböztetés a versenybe való tiltott állami beavatkozás által torzítja az adott ágazatban az egyenlő feltételeket és ez által jogosulatlan előnyhöz juttatja a fent felsorolt négy sportvállalkozást a többi adott ágazatban érdekelt szereplővel szemben. A vizsgálat végén a Bizottság megállapította ezen versenyjogi szabályszegés meglétét és felszólította a korábbi kedvezményezett szereplőket valamint a spanyol államot ezen kihágás megszüntetésére valamint a jogosulatlanul szerzett anyagi előnyök megtérítésére. Ennek összege magában foglalta a fenti klubok által valamint a sportklubokra vonatkozó törvény meghozatala óta sportrészvénytársasági formában működő társaságok által megfizetett adó közötti különbözetet a 2000-es adóévig visszamenőleges hatállyal.

Ez az összeg többmillió eurót tett volna ki ami viszont jelentős terhet rótt volna a fent megnevezett klubokra. A bizottsági döntéssel egyet nem értő valamint az abban foglalt szankció teljesítésére kötelezett egyik szereplő az FC Barcelona keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához a  bizottsági határozat megsemmisítése érdekében. A felperes spanyol gazdasági szereplő arra hivatkozott, hogy a Bizottság nem járt el elég körültekintően a jogosulatlan versenyelőny megállapítása során mivel több tényezőt nem vett figyelembe, valamint nem megfelelően értékelt.

 Az Az Európai Unió Bírósága döntésében jogosnak találta a felperes indítványát és nem megalapozottnak az Európai Bizottság döntését így ez által megsemmisítette az FC Barcelona által kifogásolt határozatot. Az indoklás szerint a Bizottság döntését bizonyos szempontból nem összeegyeztethető adatokra alapozta mivel az általa felhasznált adatok nem a négy klubra valamint a többi sportrészvénytársaságra vonatkoznak, akik a vizsgálat alanyait képezték, hanem összesített adathalmazról van szó, amibe több gazdasági ág és azok szereplőinek adatai is magukba foglaltatnak. Valamint az ügyben érintett egyéb körülményeket továbbá azok valódi hatásait a határozatban szereplő időintervallum ideje alatt nem elég körültekintően vizsgálta ilyen például az hogy valóban járt e adóelőnnyel az egyesületi nonprofit cégforma a részvénytársaságival szemben. Illetve nem egészében. Hanem csak bizonyos szegmenseiben vizsgált olyan jellemzőket, amik csak egészében értelmezhetők ilyen például a nonprofit szervezetek adózási rendszere és ez által a döntés indoklása nincs eléggé alátámasztva a jogosulatlan versenyelőny megállapításához és az ezzel kapcsolatos retorzió megalapozottságának kimondásához.

 Ellenben a megfelelő adatok összehasonlításával kimutatásra került, hogy az egyesületi forma hátrányba hozta a fent említett 4 klubot a többi versenytáráshoz viszonyítva mivel nehezebben férhettek hozzá a piaci forrásokhoz, és korlátozottabb volt a mozgásterük más területeken is. Különös tekintettel az adott ügyhöz kapcsolódóan az adózás területén is. Az adó mértékének és az abból levonható kedvezmények összegének összehasonlítását követően az is napvilágra került, hogy végül is ez szintén a részvénytársasági formában működő sportkluboknak kedvezett nem pedig az Európai Bizottság döntése által hátrányosan érintett szereplőknek.

Összegezve a fent leírtakat Az Európai Unió Bíróságának döntése értelmében az FC Barcelona által beadott és a későbbiekben a Real Madrid CF által megtámogatott kereset jogos volt és a Bizottság határozatát hatályon kívül helyezték megalapozatlanság miatt. Maga a döntés saját értelmezésem szerint helyes volt, mivel az indoklása kimutatta azt, hogy a Bizottság nem járt el teljes körűen és lehetővé tette a spanyol állam szabályozásának fenntartását.

Véleményem szerint a jogalkotónak a részvénytársasági forma bevezetésével  kapcsolatban az volt a kiinduló pontja, hogy ez a cégforma megkönnyíti és elősegíti azon  klubok finanszírozását, amelyeknek a megelőző időszakban negatív eredményű volt a gazdasági eredménye. Ezt azáltal kívánta biztosítani, hogy lehetővé teszi ezáltal azt, hogy egyszerűbben hozzáférhetnek a külső piaci forrásból származó bevételekhez. Ennek következtében könnyebben egyensúlyba hozható és egyensúlyban tartható gazdasági mérlegük. Ennek eredményeként biztosabbá tehető a működésük. Végső soron pedig ez hozzájárul az adott piacon lévő szereplők közötti egyensúly kialakításához. Járulékos előnyként pedig a biztos pénzügyi helyzet és a stabil működés  kihatással van egyéb gazdasági területekre is azon okból, hogy a megfelelő forrásokkal rendelkező klubokkal kapcsolatban álló egyéb gazdasági szereplők által nyújtott szolgáltatások ellentételezése is megoldott marad, és nem gyűrűzik tovább a folyamatos negatív gazdálkodás következménye más ágazatokba ez által hozzájárulva a spanyol és végső soron az egész unió gazdaságának a stabilitásához. A kivétel meghatározása pedig azon alapult, hogy azon kluboknak, amelyek az előző években is megfelelően tudtak működni és a gazdálkodásuk tartós alapokon nyugszik, nem feltétlenül van szüksége közvetlen elérésre a részvénypiacokról.

Az Európai Unió Bíróságának döntése is kimutatta a Spanyol Királyság törvényhozó szerve általi egyensúlyra törekvést a részvénytársasággá alakult és a továbbra is egyesületi formában működő sportklubok között többek között az adózással kapcsolatos szempontokban is.