Amikor „ábránd” az ivóvízhez való jog
Amikor „ábránd” az ivóvízhez való jog
A közelmúltban több bejegyzésünk is készült a vízhez való jog, hozzáférés kérdésében, annak problematikájával összefüggésben (lásd: Vízhez való jog I-II.; EP állásfoglalás). Az ombudsman által 2015. szeptemberében kiadott jelentés mostani összefoglalója rávilágít, hogy a kérdés aktuális és sürgető megoldást igényel.
Az ombudsman hatáskörében eljárva (Ajbt. 18.§ (1) bek.) vizsgálatot indított Örkény város önkormányzata ellen, miután azon panasszal keresték fel a hivatalt, hogy az önkormányzat nem tesz eleget közszolgáltatási kötelezettségének,lévén, hogy az érintett panaszos egyetlen ivóvíznyerési lehetősége – közkifolyó útján – 8 éve működésképtelen. A jelentés rávilágít a jogszabályi háttérre, - rögzíti, hogy a 1995. évi LVII. törvény vízgazdálkodásról szóló (Vgt.) 4.§ (2) bek. a) pontja értelmében valóban önkormányzati kötelezettség az ivóvízhez való hozzáférés biztosítása. Továbbmenve kiemeli, hogy Magyarország 2005-ben Kormányrendelettel (213/2005. (X. 5.) Korm. rendelet) kihirdetette a Víz és Egészség Jegyzőkönyvet, melyben vállalta: „biztosítani kell az egyenlő mértékű hozzájutást a vízhez, mind mennyiségben, mind minőségben a népesség minden egyes tagja számára, de különösen azok számára, akik hátrányos helyzetben vannak vagy társadalmilag kirekesztettek”.Illetve a Nemzeti Környezetvédelmi Program III. megfogalmazása szerint: „A lakosság ivóvízzel való ellátása a legfontosabb közszolgáltatások egyike, amely nélkülözhetetlen emberi szükségletet és társadalmi-közegészségügyi igényt elégít ki.” Ezeknek formailag eleget téve az egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CCXXVII. törvény beiktatott néhány, a szociálisan rászorulók kedvezményeivel összefüggő rendelkezést, valamint 2014. január elseje óta a víziközmű-szolgáltatásról szóló (Vkszt.) törvény is ismeri a „védendő felhasználó” fogalmát, azonban a védendő felhasználókra vonatkozó részletes szabályok kormányrendeletben történő megállapítása a vizsgálat idején még hiányzott.
Mindezen intézkedések ellenére a vizsgálat alapján sajnos elmondható ezen eset is „jó” példa arra, hogy ma egy fejlett országban egy személy nem jut hozzá a hazájában jogszabályi formában (58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 81. § (10) bekezdés) megállapított napi minimális vízmennyiséghez, mely akkor tekinthető biztosítottnak a Kr. értelmében, ha az legalább 20 l/fő/nap mennyiségben, négy emeletnél nem magasabb lakóépület esetén legfeljebb 150 m távolságon belüli vízvételezési lehetőséggel (közkifolyóról, tűzcsapról, szállított vízből) adott. Székely László, biztos, éppen ezért fordult a felettes szervekhez a szükséges lépések megtétele végett.
Az összefoglalót készítette: [H.K.]
Jelentés: