Véd vagy "kivéd" a pénzügyi fogyasztóvédelem?

  • 2018/04/07
  • Kutatócsoport2

Kérdések és problémafelvetések a pénzügyi fogyasztóvédelemmel kapcsolatban [1]

A XXI. század pénzügyei a pénzügyi innováció révén egyre nagyobb kihívást támasztanak a jogi szabályozás, ezen belül is a pénzügyi fogyasztóvédelem számára. Megvédhető-e a fogyasztó a gyorsan változó és komoly szakmai ismereteket igénylő pénzügyi világban és meddig kell terjeszkednie ennek a védelemnek? Mindenkit meg kell-e védeni vagy csak a fogyasztók lehatárolt csoportját?
Mindeközben a gazdaságpolitika részéről a bankokkal szemben is elvárás a gazdasági növekedés elősegítése a hitelezés révén. Egy szigorú és korlátozó szabályozás nem akadályozza-e a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet? Útját álljuk-e az innovációnak és a technológiai újításoknak a pénzügyi fogyasztóvédelem erősítésével vagy összeegyeztethető a két érdek?

Általános szabályozás alkalmazható csak a fogyasztóvédelemben vagy egyedi védelem is érvényesülhet, például állami mentőakciókkal? Használ-e a fogyasztók jövőbeni magatartásának, ha abban a feltevésben vállalnak túlzott mértékű, de nagy hozamot biztosító kockázatot, hogy az állam nem normatív módon megmenti őket? Meg kell-e menteni azokat a „szerencsejátékosokat”, akik sejtik a pénzügyi konstrukció nem legális, „pilótajáték” jellegét, de bíznak a szerencsében és a magas hozam realizálásában? Van-e felelőssége, és ha igen, milyen mértékű a felügyeletnek az illegálisan működő szervezetek vagy a legálisan működő pénzügyi szolgáltatók fogyasztókat illegális tevékenységükkel megkárosító tevékenységek terjedésében?   

Rengeteg kérdés merül fel a téma kapcsán, amelyek megválaszolásra várnak a jogi szabályozásban vagy éppen a tudományos diskurzusban. Sok tanulságot levont a jogalkotó és az igazságszolgáltatás a gazdasági válság révén felmerült problémákból, de egyes kérdések továbbra megválaszolatlanok maradtak. Az alábbi rövid gondolatébresztő felvetések csak a téma egy-egy szegmensét villantják fel, azzal a céllal, hogy hozzászólásokat és vitát generáljanak a témával kapcsolatban és esetleg olyan javaslatok is fókuszba kerüljenek, amelyek elősegítik a jövőbeni jogalkotást.

Az első fontos kérdés, hogy ki is tekinthető fogyasztónak. Az európai uniós szabályozás a fogyasztó fogalma alatt ért minden olyan természetes személyt, aki az uniós irányelvek hatálya alá tartozó szerződések keretében olyan célból jár el, amely kívül esik saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén (93/13/EGK irányelv 2 cikk b) pont, 2008/48/EK irányelv 3 cikk a) pont).
A fogyasztó fogalmának a tisztázása mellett fontos elméleti kérdés, hogy milyen az a fogyasztó, illetve fogyasztói magatartás, amely a különleges védelmet megérdemli. Ezért a jogalkalmazás szempontjából fontossá vált a fogyasztói minta megalkotása, amely az egyes eljárásokban a jogsérelem alapjául szolgálhat. Az elméleti felfogások alapján két minta-fogyasztói modell körvonalazódik. Az ésszerű fogyasztó modellje érvényesül az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában és angol, francia jogterületen. Az ésszerű fogyasztó képes racionális döntéseket hozni a rendelkezésre álló információk alapján. A másik minta-fogyasztói modellt a német bírói gyakorlat alakította ki. Ez utóbbi modell szerint a fogyasztót óvni kell, rendkívüli védelemben kell részesíteni, mivel nem képes ésszerű döntések meghozatalára, már a legkisebb félrevezetés vagy megtévesztés esetén (Fazekas, 2007: 75‒76; C-220/98. és C-479/93. sz. EUB ítéletek).

A fogyasztói modell kialakítása mellett az európai bírósági ítélkezési gyakorlat elismeri, hogy a fogyasztó a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind információs szintje tekintetében (C-618/10., C-472/11. és C-137/08. sz. EUB ítéletek). Ez akkor is igaz, ha figyelmes és körültekintő a fogyasztó. Ez különösen érvényesül a pénzügyi szolgáltatásoknál. A pénzügyi szolgáltatók magasabb szakmai felkészültséggel rendelkeznek, a termékek bonyolultak és összetettek, gyakran átláthatatlan feltételrendszerrel és költségstruktúrával. Nem beszélve arról, hogy a fogyasztók ismeretanyaga és érdekérvényesítő képessége is alacsony (Czajlik–Horváth–Sz. Papp, 2012: 432). Magyarországon különösen hangsúlyos kérdés a pénzügyi kultúra alacsony foka, amelynek a megoldását az oktatás és a tájékoztatás növelésével lehetne talán orvosolni.

Az egyensúlytalanság kiküszöbölésének egyik fontos területe a széleskörű és kellő részletességű tájékoztatás, ahogy arra az uniós szabályozás is utal. A fogyasztóknak a tények konkrét ismeretében kell meghozniuk a döntésüket, amelynek érdekében megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a hitel feltételeiről, költségeiről és egyéb kötelezettségeiről. A tájékoztatásnak világosnak, az ajánlatnak átláthatónak és összehasonlíthatónak kell lennie annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassák meg döntésüket.

Az európai uniós szabályok bizonytalanságát oldja fel az Európai Bíróság jogértelmezése (C-26/13. sz. ítélet) a szerződési feltételek világossága és érthetősége kérdésében. Az Európai Bíróság a  kérdést kiterjesztően értelmezte. A fogyasztó az eladóhoz képest a tájékozottság szerint tekintve hátrányosabb helyzetben van általában, hiszen a fogyasztó számára nehézséget jelenthet a szerződési feltételek és következményeik értékelése a nyelvi érthetőség ellenére is. Ebből adódóan a feltétel világos és érthető jellegének a vizsgálata nem korlátozódhat a puszta nyelvi megfogalmazásra. A bíróságnak azt is értékelni kell, hogy a szerződés biztosítja-e a fogyasztó számára azokat az információkat, amelyek segítségével a fogyasztónak módjában áll az adott ügylet előnyeit és hátrányait illetve az ügyletből származó kockázatokat mérlegelni (C-26/13. sz. EUB ügy főtanácsnoki indítványa). Mindezek alapján csak az a szerződései feltétel világos és érthető, amely a fogyasztó számára biztosítja, hogy egyértelműen és érthető szempontok alapján értékelhesse a szerződéses feltételből származó gazdasági következményeket.

A fogyasztó hátrányos helyzete oda vezet, hogy a szolgáltató által előre meghatározott feltételeket anélkül elfogadja, hogy érdemben befolyásolni tudná azoknak a tartalmát (C-618/10., C-168/05. és C-40/08. sz. EUB ítéletek). A pénzügyi szolgáltatók által kialakított általános feltételek szerint nem kellő körültekintéssel mérlegelt vagy túlzott bonyolultsága miatt mérlegelhetetlen feltételekkel létrejött szerződések komoly károkat okoznak társadalmi és egyéni szinten egyaránt, mint ahogy ezt a hazai devizahitelezésnél is látható.[2]
A fogyasztóvédelem, az egyensúlytalanságból eredő hátrányos helyzet kiküszöbölése fontos közérdek. Az elmélet is kiemeli, hogy a fogyasztók a legfontosabb gazdasági közösség, akiknek érdekében olyan szabályokat kell megalkotni, illetve jelen esetben olyan ítélkezési gyakorlatot kell folytatni, amelyek révén biztosított a fogyasztók joga az információra, a biztonságra, a választásra és a meghallgatásra.[3 
Az ítélkezési gyakorlatból jól látszik, hogy a szerződő felek jogai és kötelezettségei tekintetében a szerződésben megállapított formális egyensúly helyett a szerződő felek egyenlőségét előállító valódi egyensúlyt kell létrehozni. Az egyensúlytalanságot a tisztességtelen megállapodási feltételek hozzák létre, amelyek a szerződő felek közül egyoldalúan a fogyasztót terhelik (C-618/10., C-137/08. és C-453/10. sz. EUB ítéletek). Ezért a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltató közötti egyenlőtlen helyzetet csak a szenvedő feleken kívüli, pozitív beavatkozás egyenlítheti ki (C-618/10., C-243/08. és C-472/11. sz. EUB ítéletek).

***

Mindezek az ítélkezési gyakorlatban is felmerült érvek egy erőteljesen szabályozott, szigorú fogyasztóvédelmet körvonalaznak az Európai Unióban, amely alkalmas a pénzügyi bizalom helyreállítására, de nehezebb helyzetbe hozza a pénzügyi szolgáltatókat. Sok esetben a körültekintő eljárás plusz dokumentumok „gyártásában” valósul meg és nem mindig jelent a fogyasztó számára valós védelmet. De lehet-e jobb vagy tökéletes megoldás?  

Prof. Dr. Nagy Zoltán, egyetemi tanár, ME ÁJK

 

Felhasznált források:

  • 1. Czajlik István – Horváth Anna – Sz. Papp Judit: Korszerű pénzügyi fogyasztóvédelem, in: Lentner Csaba (szerk.): Bankmenedzsment-Bankszabályozás-Pénzügyi Fogyasztóvédelem, Nemzeti Közszolgálati Tankönyvkiadó, Budapest, 2012
  • 2. Fazekas Judit: Fogyasztóvédelmi jog, Complex Kiadó, Budapest, 2007
  • 3. Nagy Zoltán: Problémafelvetés a pénzügyi fogyasztóvédelem területénMiskolci Jogi Szemle, 2017/2. különszám, 391‒401.o.
  • 4. A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, HL L 095, 21/04/1993 29–34. o.
  • 5. Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 133, 22.5.2008, 66–92. o.
  • 6. Európai Bíróság C-618/10. sz.,  C-472/11. sz. és ; C-137/08. sz.; C-168/05. sz.; C-137/08. sz.; C-453/10. sz.; C-40/08. sz.; C-220/98. sz.; és C-479/93. sz. ügyekben hozott ítéletei.
  • 7. Nils Wahl Főtanácsnok indítványa a C-26/13. sz. ügyben.

 

 


[1] Lásd részletesebben Nagy Zoltán: Problémafelvetés a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, Miskolci Jogi Szemle, 2017/2. különszám, 391‒401.o.

[2]Czajlik-Horváth-Sz. Papp, 2012: 434‒435. A rejtett veszteség a szerzők szerint egy olyan terméknél használt fogalom, ahol a fogyasztást követő hosszabb idő elteltével nyílik csak lehetőség a termék minőségi problémájának megismerésére, mint például a hosszabb távú megtakarítási termékek.

[3] Fazekas, 2007: 21. J.F. Kennedy az USA elnöke 1962-es megállapításaival a fogyasztói érdekvédelmet az állami politika rangjára emelte- a szerző álláspontja szerint- az idézett fogyasztói jogok rögzítésével.

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 

Hozzászólások

Az alábbiakban a Véd vagy „kivéd” a pénzügyi fogyasztóvédelem? című íráshoz kívánok hozzá szólni:

Már az írás címe is felkeltette az érdeklődésemet. A véd szó jelentése: bajt, hátrányt megakadályoz, veszélyt, támadást elhárít, ellene küzd.  A kivéd szó jelentése: sikeresen visszaver, feléje irányúló támadást elhárít, kárt megelőz. Megítélésem szerint a pénzügyi fogyasztóvédelemnek a szabályozás folytán a fogyasztói jogvitákban mind védenie kell a fogyasztókat, mind pedig proaktív módon, előre „ki kell védenie” a szolgáltatók felől jövő azon magatartásokat, amik a fogyasztóknak kárt okozhatnak. A jogvita keletkezéséig a fogyasztóban ritkán tudatosodik, hogy egy intézkedés pontosan az ő védelmét vagy az ő védelmét is szolgálja.  A pénzügyi fogyasztóvédelemnek tehát egyrészt meg kell védenie a fogyasztót, ha pénzügyi jogvitája keletkezett, másrészt pedig mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy megakadályozza a fogyasztók részéről azokat a magatartásokat, melyek folytán a fogyasztó károsodhat.

Megvédhető-e a fogyasztó a gyorsan változó és komoly szakmai ismereteket igénylő pénzügyi világban és meddig kell terjednie ennek a védelemnek? Egy szigorú és korlátozó szabályozás nem akadályozza-e a pénzügyi szolgáltatási tevékenységet? Véleményem szerint a szabályozásnak csak addig kell terjednie, amíg még védi a fogyasztót, ugyanakkor nem akadályozza a pénzügyi szolgáltatót a pénzügyi szolgáltatási tevékenységében. Nyilván, nehéz az egyensúlyt megteremteni, de a jól működő pénzügyi fogyasztóvédelemnek – álláspontom szerint – ez a feladata.

Ha a „Megvédhető-e a fogyasztó a gyorsan változó és komoly szakmai ismereteket igénylő pénzügyi világban? – kérdésre nem-mel válaszolnánk, a pénzügyi fogyasztóvédelem létjogosultságát kérdőjeleznénk meg, és ez távol áll a valóságtól. Nyilván a pénzügyi fogyasztóvédelem minden szegmensének – a pénzügyi világhoz hasonlóan – komoly szakmai ismeretekkel kell rendelkeznie, és gyorsan kell reagálnia a változásokra.

Az egyik hozzászóló előttem már írt a Pénzügyi Békéltető Testületről, mint alternatív vitarendezési fórumról.  A pénzügyi fogyasztóvédelem területén magam is e testület szerepét kívánom kihangsúlyozni, ugyanis Európa-szerte felértékelődött az alternatív vitarendezéssel foglalkozó szervezetek, így a békéltető testületek szerepe is. Az Unióban Magyarország élen jár az alternatív vitarendezési eljárások terén, az eljárások hatékonyak, és teljes mértékben érvényesül a területi és szektorális lefedettség is. Nincs olyan település vagy kereskedelmi, illetve szolgáltatási ágazat, amelyben a fogyasztó ne kereshetne megoldást a vállalkozással fennálló vitás ügyének rendezésére. Ezt pedig ingyenesen, gyors eljárás keretében teheti meg. (ADR Assembly 2018. - Egyre inkább felértékelődik Európa-szerte a békéltető testületek szerepe! bekeltet.hu/hirek/adr-assembly-2018-egyre-inkabb-felertekelodik-europa-szerte-a-bekelteto-testuletek-szerepe)

A Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörébe a fogyasztó és a Jegybanktörvény 39.§-ában meghatározott szervezetek és személyek között létrejött szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogviszony létrejöttével és teljesítésével kapcsolatos vitás ügyek (pénzügyi fogyasztói jogviták) bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik. Nem tartozik ugyanakkor a Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörébe a fogyasztói csoportokkal kapcsolatos jogviták rendezése, ugyanis a fogyasztói csoportok nem pénzügyi szolgáltatók.

A kereskedelmi kamarák mellett működő békéltető testületekhez hasonlóan a Pénzügyi Békéltető Testület is egyezség létrehozását kísérli meg a felek között, ennek eredménytelensége esetén pedig döntést hoz a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében.

A Pénzügyi Békéltető Testület munkáját az elnök irányítja. A Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárás megindítását követően mindkét felet együttműködési kötelezettség terheli. A fogyasztónak a törvényi előírásoknak megfelelő, hiánytalan kérelmet kell benyújtania, és szolgáltatnia kell a szükséges iratokat és bizonyítási eszközöket, és meg kell jelennie a tárgyaláson. A pénzügyi szolgáltató az együttműködési kötelezettség körében válasziratot köteles előterjesztenie, illetve meg kell jelennie a meghallgatáson. Amennyiben ezen kötelezettségeit elmulasztja, abban az esetben a Pénzügyi Békéltető Testület közzé teheti a pénzügyi szolgáltató adatait, és lehetősége van a Magyar Nemzeti Bank felé jelzéssel élnie, a központi bank pedig fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki a pénzügyi szolgáltatóval szemben. A pénzügyi szolgáltatónak tehát alávetés hiányában is együttműködési kötelezettsége van. Az egyes fogyasztóknak korábban nyújtott forint és deviza alapú hitelek tekintetébe a Pénzügyi Békéltető Testület lett a törvényi elszámolás és forintositás eredményeképpen előálló jogviták jogorvoslatának elsődleges fóruma.

A Jegybanktörvény 2017. január 1-től hatályba lépett módosítása értelmében 1.000.000 Ft összeghatárig a testület kötelezést hozhat, függetlenül attól, hogy a pénzügyi szolgáltató alá vetette-e magát a testület határozatának, vagy sem. Ez a módosítás nyilván azt a célt szolgálja, hogy erősödjön a pénzügyi szolgáltatók megegyezési hajlandósága.

A Pénzügyi Békéltető Testület ugyanakkor abban is segíti a fogyasztókat, hogy alaposabban megismerjék a pénzügyi fogalmakat és termékeket, hogy a jövőben megfelelő döntéseket tudjanak hozni, ezzel elősegítve a fogyasztók pénzügyi kultúrájának és pénzügyi tudatosságának fejlődését. A Pénzügyi Békéltető Testület tehát véd és „kivéd”.

Az EEJ hálózatot (Europen Extra-Judicial Network ) egészítette ki a 2001-ben létrehozott FIN-Net (Financial Dispute Resolution Network), ami a tagállamokban, valamint Norvégiában és Izlandon működő pénzügyi piaci szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerülő fogyasztói panaszok rendezésére jogosult alternatív vitarendezési fórumok együttműködési hálózata. (Magyar Fogyasztóvédelmi Magánjog- Európai kitekintéssel Szikora Veronika (Szerk) Hajnal Zsolt-Osztovits András A fogyasztói igényérvényesítési lehetőségek 330. o.)

A hálózat kialakításának az indoka az volt, hogy azoknál a fogyasztóknál, akik kapcsolatba kerülnek a pénzügyi fogyasztókkal, növekedjen a fogyasztói ismeret és ezáltal a szolgáltatások iránti bizalom. Ez azért nagy jelentőségű, mert a határon átnyúló jogviták esetében – az adott ország nyelve és jogszabályai ismeretének hiánya miatt – a fogyasztók hátrányos helyzetbe kerülhetnek.

Magyarországon 2011. július 1 óta a határon átnyúló pénzügyi szolgáltatásokat érintő fogyasztói jogviták elbírálása a Pénzügyi Békéltető Testület hatáskörébe tartozik.

 

A Pénzügyi Békéltető Testület a legmagasabb szakmai színvonalat képviselve próbálja meg egyezség létrehozását a fogyasztói jogvitákban, amennyiben ez nem jár sikerrel, akkor pedig vagy határozatot, vagy ajánlást hoz a fogyasztói jogok egyszerű, gyors, hatékony és költségkímélő érvényesítésének biztosítása érdekében. A Pénzügyi Békéltető Testület a fogyasztóvédelmi intézményrendszer egyik fontos pillérét képezi. Mindnyájunknak az az érdeke, hogy egyre tudatosabb és egyre elégedettebb fogyasztói társadalomban éljünk, és ebben  -véleményem szerint - jelentős szerepe van a Pénzügyi Békéltető Testületnek.

 

 

 

 

Dr. Nagy Zoltán cikke is megerősíti azt a vélekedést, hogy a pénzügyi szektorban az egyes piaci kudarcok, mint például az információs aszimmetria, valamint a pénzintézetekkel szerződésben álló ügyfelek kiszolgáltatottsága sokkal inkább szembetűnő, jellemző, mint más területen.

Ennek egyik oka, - amelyre a fogyasztók kiszolgáltatottsága visszavezethető - lehet például az, hogy a pénzintézetek egyre bonyolultabb, összetettebb és árnyaltabb termékkonstrukciókat dolgoznak ki, amelyeket egy átlagos fogyasztó, ügyfél aligha képes megérteni. Az esetek nagy többségében a kölcsönért folyamodó fogyasztó elsődlegesen a reklámokban kiemelt információk és a hitelintézet nevében eljáró ügyintéző tanácsai alapján hozza meg pénzügyi döntését. Nem ritka ugyanakkor az sem, hogy a hitelintézetek szándékosan dolgoznak ki olyan bonyolult szerződéseket, melyeket a fogyasztó nem igazán tud értelmezni, és így figyelme elsiklik az elrejtett kockázatok és lehetséges veszélyek felett.

Magyarországon a szocializmus időszakában szinte nem is létezett pénzügyi fogyasztóvédelem a rendszer sajátossága okán. A pénzügyi fogyasztóvédelem tulajdonképpen a pénzügyi termékekkel kapcsolatos fogyasztói jogosultságok összességét jelenti. Mivel a 90-es évek előtti piaci viszonyok alapvetően voltak más jellegűek, kevésbé bonyolultak, mint a maiak, így a pénzügyi fogyasztóvédelmi szabályok részletesebb kidolgozottságára sem volt szükség.

Azonban a kereskedelmi bankok egyre nagyobb térnyerése a pénzügyi piacon, valamint az általuk kínált pénzügyi termékek kockázati mutatói és a pénzügyi hitelintézetek közötti verseny miatt a pénzügyi fogyasztóvédelem is egyre fontosabbá kezdett válni az utóbbi évtizedekben, de a 2008-as pénzügyi devizahitel válság után leginkább az utóbbi években.

A pénzügyi piac egyre nagyobb bonyolultsága miatt pedig a fogyasztó, de még a nem természetes személynek számító gazdasági társaságok is egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerültek a bankokkal szemben, emiatt szükséges a fogyasztók egyre intenzívebb védelme. Sajnos az sem ritka, hogy a pénzintézetet képviselő banki alkalmazottak nem tudnak válaszolni a fogyasztó kérdéseire, aki így sokszor „vakon” kell, hogy döntsön az életét egyébként nagyban befolyásoló kérdésben.

Másik legalább ekkora problémakört jelenti azon körülmény is, hogy a hitelszerződések tartalmát a hitelintézetek egyoldalúan határozzák meg, abba a fogyasztónak beleszólása nincs. Ennek a gyakorlatnak a megváltoztatása szintén a „jövő zenéje”.

Oldalak