A főtanácsnoki indítvány szerint Magyarországnak egyenlő bánásmódot kell biztosítania minden felsőoktatási intézmény számára

  • 2020/03/16
  • Kutatócsoport2

A Bizottság 2018-ban kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított Magyarország ellen a felsőoktatási törvény érintett módosításai miatt. Juliane Kokott főtanácsnok 2020. március 5-i napon a C-66/18. sz. ügyben azt javasolja a Bíróságnak, hogy adjon helyt ennek a keresetnek. Az ügy alapját az adta, hogy 2017-ben a magyar országgyűlés módosította a felsőoktatási törvényt, mely szerint az EGT-én kívüli államok felsőoktatási intézményei csak akkor működhetnek hazánkban, ha Magyarország és a származási államuk között nemzetközi szerződés áll fenn. Továbbá azt is előírja, hogy valamennyi ilyen külföldi felsőoktatási intézménynek a származási államában is nyújtania kell felsőoktatási képzést.

Az Egyesült Államok New York szövetségi államának joga szerint létrehozott és egy magyar származású amerikai üzletember által támogatott Central European University (CEU) volt az egyedüli olyan intézmény, mely Magyarországon már működő külföldi felsőoktatási intézmény, amely nem felelt meg ezen új feltételeknek. Ennek következménye az lett, hogy a CEU 2019 novemberében elköltözött Budapestről és Ausztria fővárosában (Bécs) nyitotta meg újra kapuit.

A főtanácsnok szerint a szabályozás a GATS-egyezmény -  a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény - szerinti nemzeti elbánás elvébe vagyis a külföldi és a belföldi szolgáltatókra vonatkozó egyenlő bánásmód elvébe ütközik. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötötték meg ezt az egyezményt, melyet az EU jóváhagyott, és ezzel az az uniós jog részévé vált. A Bíróság rendszerint nem alkalmazza a WTO jogát, azonban hatáskörrel rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az Unión belül olyan keresetekről döntsön, amelyekkel a Bizottság ilyen jogforrás be nem tartását rója fel valamelyik tagállamnak. Ezzel az Unió azt kívánja kifejezésre juttatni, hogy a nemzetközi jog összhangjában kíván eljárni az adott ügyben.

A GATS keretében Magyarország teljes mértékben kötelezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy egyenlő bánásmódot biztosít a külföldi és belföldi szolgáltatók számára is. Megjegyezném, hogy viszont Magyarország nem élt azzal a lehetőséggel, hogy a felsőoktatási szolgáltatásokkal kapcsolatban fenntartást emeljen a nemzeti elbánás tekintetében, ezért nem igazolható az új körülmény.

Az indítvány szerint sérti az Európai Unió Alapjogi Chartáját a származási állammal kötött nemzetközi szerződésre vonatkozó követelmény, mivel aránytalanul korlátozza az oktatási intézmények alapításának és működtetésének szabadságát, valamint a tudomány szabadságát. A felsőoktatás terén minden tagállam, ahogy Magyarország is kötve van az uniós alapjogokhoz, amennyiben az unió nemzetközi jogi kötelezettségeit hajtja végre. Amikor ugyanis Magyarország a GATS keretében vállalt kötelezettségeket, azok az Unióra szálltak át.

A származási országban folytatott tényleges oktatási tevékenység fennállásra vonatkozó követelmény, amely valamennyi külföldi felsőoktatási intézményre vonatkozik, a főtanácsnok szerint hátrányosan megkülönböztető, illetve aránytalan jellege miatt sérti a letelepedés szabadságát - mely magában foglalja a gazdasági szereplők azon jogát is, hogy tevékenységüket kizárólag másik tagállamban gyakorolják - a szolgáltatási irányelvet, az Alapjogi Chartát, továbbá a GATS egyezményben előírt egyenlő bánásmód elvét. 

 

Az összefoglalót készítette: Nagy Péter Zsombor, joghallgató, DE ÁJK

Forrás:

https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2020-03/cp200025hu.pdf

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: 

Hozzászólások

Véleményem szerint ezen ügy igen "nagy port kavart" Magyarországon, és nem véletlenül. 

Elöljáróban köztudott, hogy A Közép-Európai Egyetem (CEU) nemzetközi posztgraduális felsőoktatási magánintézmény, amelynek központja Budapesten van. Az egyetem alapdiploma utáni mester- és doktori képzéseket nyújt angol nyelven, a társadalomtudományok, a bölcsészettudományok, a közgazdaságtudomány és a jogtudomány területén.

Nagyon nehéz még csak puszta véleményt is nyilvánítani annak kapcsán, hogy egyáltalán egy a CEU, vagy akár ahhoz hasonló egyetem működésének milyen létjogosultsága lehet Magyarországon, hiszen vitathatatlan, hogy azok a diákok, akiknek lehetősége nyílik ilyen intézményben tanulmányokat folytatni sok szempontból többletjogosultságokhoz, előnyökhöz juthatnak, mint a velük egykorú, más karon tanulmányokat folytató társaik.

Azonban úgy gondolom, hogy az is vitathatatlan, hogy sok szempontból az ország is profitálhatott volna abból, ha egy ilyen kaliberű intézmény működik a határain belül, hiszen olyan diákokat képeznek a mindenkori munkaerőpiacra, akik a határon átnyúló kapcsolattartásban is könnyedén szerepet vállalhattak volna a megszerzett nyelvi és egyéb ismereteiknek köszönhetően.

2017. április 4-én azonban a magyar parlament 123 igen és 38 nem szavazattal elfogadta a Nftv. módosítását. Ez a 28 nemzetközi felsőoktatási intézmény közül a CEU-t érinti a leghátrányosabban.

A parlamenti többség véleménye szerint nem igazságos a magyar egyetemekkel szemben, hogy e külföldi intézmény Magyarországi működése során két diplomát bocsáthat ki (magyar, USA), így versenyelőnyt biztosítva magának a többiekkel szemben.

A főtanácsnoki indítvánnyal azonban a fentieknek tudatában is egyet kell értenem, hiszen az is vitathatatlan, hogy bár ha az egyetem működése is egyenlőtlen helyzetet eredményez a belföldi diákok körében, a működésének gátolása olyan alapvető jogokba ütközik, mint a letelepedés szabadsága, és az oly sokszor emlegetett egyenlő bánásmód elvébe, hiszen a felsőoktatási törvény módosításának elfogadásával a magyar parlament nem tartotta be a GATS keretében egyenlő bánásmód biztosításának kötelezettségét a külföldi és belföldi szolgáltatók között.

Mint tudjuk, a magyar parlament 2017. április 4-én sürgősséggel fogadta el a felsőoktatási
törvény módosítását, amelynek fő célja a külföldi felsőoktatási intézményekre alkalmazandó
engedélyezési rendszer átdolgozása volt.
Bennem megfogalmazódik az a kérdés, miért éppen most, miért ennyire sürgős? Ráadásul
az is erősen kifogásolható, hogy a törvény célzottan egy egyetemet érint hátrányosan
megkülönböztetve, a CEU-t. Miért félünk attól, ha a felsőoktatás színes palettája széleskörű
lehetőséget biztosít hazai és külföldi diákok számára egyaránt?
Azt már tudjuk, hogy ezzel ki járt jól: Ausztria oktatásért és kutatásért felelős minisztere
azt nyilatkozta, a hozzájuk költöző kurzusokkal tovább gazdagodik az osztrák tudományos
élet, és sok külföldi diák végzi majd ott posztgraduális kutatásait.
Kérdésessé teszi a felsőoktatási törvény módosítását az a tény is, hogy Ausztriában
működhet az egyetem. Akkor az uniós jog szerint Budapesten is szabályosan folytathatná
tevékenységét.
A törvényalkotás során elhangzott a parlamentben, hogy különösen előnyös helyzetben
voltak a CEU hallgatói. Ha ez valóban így volt, akkor nem lett volna-e célravezetőbb az
összes többi magyar egyetemet is felemelni, megteremteni a tudomány művelésének,
alkalmazásának és átadásának minden feltételét?
Azt is el kell mondani, hogy az egyetem nyilvános előadásai, tudományos konferenciái,
kulturális rendezvényei mindenki számára nyitottak, hozzáférhetőek voltak. Mindenképpen
emelte a hazai felsőoktatás színvonalát a jó kapcsolat ápolása az egyetemek között.
Az Európai Bíróság döntésével egyet kell értenem, mert a felsőoktatási törvény
módosításával a külföldi egyetemek számára olyan feltételeket támaszt országunk, amelyek
uniós jogot sértenek azzal, hogy nem biztosítanak egyenlő bánásmódot a külföldi és belföldi
felsőoktatási intézmények számára. A tudományos kutatás, az oktatás és a vállalkozás
szabadságát az EU Alapjogi Chartája is megerősíti.

Oldalak