Kapufa! A spanyol labdarúgóklubok fellélegezhetnek – az EUB szerint nincs szó lappangó támogatásról

  • 15 April 2019
  • Kutatócsoport2

Labdarúgás és állami támogatások. Kapcsolatuk viharos és megosztó. Nemcsak a spanyoloknál, nálunk is. Ami állami támogatás valakinek, adókedvezmény valaki másnak. Vajon „járt-e”? „Jogos” volt-e? Az uniós versenyt is érintő állami támogatás jogszerűségének vizsgálata a Bizottság kizárólagos hatásköre. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy tagállam által nyújtott támogatás nem összeegyeztethető a belső piaccal, felszólíthatja a tagállamot, hogy szüntesse meg.

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából tudjuk, hogy állami támogatás nemcsak közvetlenül, hanem közvetetten is származhat az államtól. Ennek egyik tipikus esete az adókedvezmény. A Bizottságnak egy tagállam által bevezetett intézkedés vizsgálatakor rendkívül alaposnak kell lennie, hogy feltárhassa, nincs-e lappangó támogatási szándék a beavatkozás mögött. Azonban nemcsak a támogatási szándékot alátámasztó, hanem az azt esetlegesen cáfoló tényeket, körülményeket is fel kell tárnia. Csak és kizárólag a teljes körű információk alapján határozhat arról, hogy egy adott intézkedés támogatásnak minősül-e vagy sem. Ha a Bizottság nem tesz eleget e kötelezettségének, az Európai Unió Bírósága megsemmisítheti a határozatát. Így történt ez a spanyol Barcelona labdarúgóklub és társai ügyében is 2019. február 26-án.

Előzmények

1990-ben a spanyol sporttörvény minden spanyolországi hivatásos sportklubot arra kötelezett, hogy sportrészvénytársasággá alakuljon. Ugyanakkor a törvény kivételt is tesz: azok a hivatásos sportklubok, melyek a törvény elfogadását megelőző üzleti években pozitív eredményt értek el, továbbra is sportklubként működhetnek. A négy érintett labdarúgóklub - köztük a felperes Fútbol Club Barcelona - élt is ezzel a lehetőséggel. Mivel nonprofit jogi személyeknek minősülnek, jövedelmük után egyedileg adóznak. Emiatt az általuk fizetett adó 2016-ig alacsonyabb volt, mint a sportrészvénytársaságoké.

A Bizottság 2013-ban hivatalos vizsgálati eljárást indított, hogy megállapítsa e rendelkezés nem minősül-e állami támogatásnak. Eljárásának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az eltérő adóügyi bánásmód nem összeegyeztethető a belső piaccal, ezért felszólította a Spanyol Királyságot, hogy szüntesse meg, illetve a 2000‑es adóévtől kezdődően téríttesse vissza a kedvezményezettekkel az általuk és a sportrészvénytársaságok által megfizetett társasági adók közötti különbözetet.

Az ügyben érintett Barcelona labdarúgóklub az Európai Unió Bíróságához fordult kérve a Bizottság határozatának megsemmisítését.

Az alapos vizsgálat követelménye

Mivel az állami támogatások különböző formákat ölthetnek, ezért azokat tényleges hatásaik alapján kell megítélni. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg, hogy 1995 és 2016 között a rá és társaira vonatkozó tényleges adómérték valóban előnyösebb volt-e vagy sem. A Bizottság nem folytatott le valamennyi releváns körülményre kiterjedő, teljes körű és pártatlan vizsgálatot és nem vette figyelembe a szóban forgó állami beavatkozás együttes és tényleges hatásait.

A nonprofit szervezetek adózási rendszere, mint elválaszthatatlan egész

A kifogásolt intézkedés előírja a spanyolországi hivatásos sportkluboknak, hogy sportrészvénytársasággá alakuljanak, de négy szereplő számára lehetővé teszi, hogy nonprofit szervezetként működjön tovább. Az eltérő jogi formához eltérő adózási rendszer társul.

A Törvényszék szerint a nonprofit szervezetek adózása elválaszthatatlan egész, melyet a kifogásolt intézkedés csak személyi hatályában módosított a szóban forgó négy vállalkozás tekintetében. Tehát e szervezetek adózási rendszerét egészében kell vizsgálni. Erre azonban nem került sor.

Az adólevonás sajátosságai

Az érintett klubok egyike (Real Madrid Club de Fútbol) arra hivatkozott, hogy a rendkívüli nyereség újbóli befektetése után járó adólevonás a nonprofit formában működő klubok esetében 2000 és 2013 között sokkal kedvezőtlenebb volt, mint a sportrészvénytársaságokra irányadó rendszer. A Bizottság szerint azonban az rt.-kre irányadó kedvezőbb adólevonási rendszer nem ellensúlyozza a nonprofitszervezetek kedvezményes adómértékét. A Bizottság azzal érvel, hogy az adólevonások e rendszere csupán elvben és hosszabb távon előnyösebb, másrészt az adólevonásokat csak bizonyos feltételek mellett adják meg, nem folyamatosan érvényesek.

Ezzel szemben a Törvényszék szerint a szóban forgó intézkedés alapos vizsgálata nem merülhet ki annak egyszerű megállapításában, hogy az adólevonáshoz való jog feltételekhez kötött. Emlékezet korábbi ítélkezési gyakorlatára, miszerint az adólevonás önmagában nem minősülhet támogatásnak, ugyanakkor a felső határok közötti eltérés támogatási elemet foglalhat magába. Emiatt annak megítélésekor, hogy valóban fennáll-e az előny a vitatott intézkedés kapcsán, az adólevonás területén mutatkozó eltéréseket is vizsgálni kell.

Tévesen értékelt tények

Problémás, hogy a Bizottság csupán a négy kedvezményezett klub és a sportrészvénytársaságok adómértékeit hasonlítja össze, holott a kijelentései alapjául szolgáló adatok összesített adatok, amik vegyesen valamennyi ágazatot és gazdasági szereplőt magukba foglalnak. Sőt ezek az adatok a 2008 és 2011 közötti négy üzleti évre vonatkoznak, miközben a vitatott rendszer az 1990 és 2015 közötti időszakot öleli fel.
A Törvényszék szerint a Bizottság tévesen értékelte a tényeket, ezért nem is tudta alátámasztani, hogy a nonprofit formában tevékenykedő klubok kevesebbet adóztak, mint az rt.-ként működő társaik.

Az előny fenn(nem)állása

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy adójogi bánásmód egyben előnyt is jelent, ha pénzügyileg kedvezőbb helyzetbe hozza a kedvezményezettjeit a többi adóalanyhoz képest. Ebből következően a vitatott intézkedésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a négy sportklubot előnyben részesítse a vele összehasonlítható helyzetben lévő adóalanyokhoz képest.
A Törvényszék úgy véli, az alapos vizsgálat követelménye megkívánta volna, hogy a Bizottság az általa hivatkozott adatokat összevesse a Real Madrid által benyújtott ténybeli elemekkel. Erre azonban nem került sor.
Látható, hogy a Bizottság határozatának meghozatalakor birtokában volt azoknak az információknak, melyek bemutatják a labdarúgó ágazatban az adólevonások sajátosságait. E sajátosságoknak kételyeket kellett volna ébresztenie a Bizottságban, hogy valóban alkalmazhatóak-e a labdarúgó ágazatra azok a megállapítások, melyek valamennyi ágazatban tevékenykedő nonprofit szervezetek adózása és az általános adózási rendszer összehasonlításából erednek. Mindezek alapján a Törvényszék szerint a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy a vitatott intézkedés előnyt biztosított a kedvezményezettek számára.

A spanyol adórendszer célja

A Törvényszék ítéletében megállapította, hogy a spanyol adórendszer egésze arra irányul, hogy semlegesítse a részvénytársaságokra és nonprofit szervezetekre irányadó adómértékek közötti eltérést.

A kapufa…

Az adómértékek és alkalmazandó adólevonások együttes hatásainak összehasonlító vizsgálata nyilvánvalóvá tette, hogy a szóban forgó rendszer valóban hátrányosan érintette a felperest a sportrészvénytársaságokra alkalmazandó rendszerhez képest.  A Törvényszék a fentiekre tekintettel megsemmisítette a Bizottság határozatát.

 

Készítette: Dr. Széles Krisztina, PhD hallgató, DE ÁJK

 

Forrás:

A Törvényszék ítélete a T‑865/16. sz. ügyben

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/2391 HATÁROZATA (2016. július 4.) a Spanyolország által egyes labdarúgóklubok részére nyújtott SA.29769. (2013/C.) (korábbi 2013/ NN.) számú állami támogatásról

Brexit Eng: 

Hozzászólások

BaloghLaszlo képe

Jelen ügyben azzal ismerkedhettünk meg, hogy a spanyol állam milyen állami támogatásokat nyújthat a spanyol futball kluboknak. Az eljárással kapcsolatban az első jogalap, amire hivatkoznak az EUMSz 49. cikke, az Alapjogi Charta 16. cikkének megsértése, valamint, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a szerződés más rendelkezéseit.

Véleményem szerint a Bizottság igenis megsértette az arra irányuló kötelezettségét, hogy a szóban forgó eljárásban figyelembe vegye a szerződés más rendelkezéseinek a megsértését. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabad letelepedésben foglalt jogosultság a gazdasági tevekénység önálló vállalkozóként történő megkezdése és folytatása sérül, amennyiben a 10/1990-es törvény jogellenesen jogi formára irányuló kötelezettséget ír elő.  

Habár tudható, hogy az Európai Unión belül a Bizottság igen széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az állami támogatási rendszereknek a belső piac követelményeivel összeegyeztethetőségének a megítélésében, ugyanakkor ez nem vezethet a Szerződés további rendelkezéseivel ellentétes eredményre.

Amennyiben a sportrészvény társasággá való alakításra irányuló kötelezettség ellentétes az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikktől eltérő uniós jogi rendelkezésekkel, nem teszi lehetővé az említett mentesség „állami támogatásnak” való minősítésből kizárását.

Így ebből kifolyólag a Bizottság az állami támogatásokra vonatkozó eljárás során nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy megállapíthassa az EUMSZ 49. cikk önálló megsértésének fennállását, és meghatározza ennek jogkövetkezményeit.

Ezeken felül nagy problémát vett fel még az is, hogy a Bizottság csak csupán a négy kedvezményezett klub azaz Athletic Club Bilbao, a Club Atlético Osasuna (Navarra), az FC Barcelona és a Real Madrid CF és a sportrészvénytársaságok adómértékeit hasonlítja össze, közben pedig azok az adatok, amiket felhasznál a kijelentéseiben, már egy összesített adat információt képeznek.

Az előttem elhangzottakkal egyetértve, én is a felperes álláspontjában osztozom, s úgy vélem a Bizottság hibát vétett, „kapufát” lőtt az eljárása során.

Elsőként azzal érvelnék, miszerint az állami támogatások efféle „burkolt formába” öltése kapcsán indított vizsgálat tekintetében, ahogyan az számos ellenőrzési mechanizmusban bevált gyakorlat, egy mindent átfogó, komplex és periódikus időszak vizsgálata a mérvadó. Ebben az esetben, annak megállapítása, hogy egy ily módon nyújtott támogatás valóban előnyt generál-e a támogatott részére, egy hosszabb, folyamatos joggyakorlat kapcsán válhat nyilvánvalóvá, egy elfogultságmentes és neutrális módon megvalósuló, több tagot érintő ellenőrzés keretében, nem pedig egy behatárolt keret szabta határok mentén.

A Bizottság véleményét vitatnám annak kapcsán, miszerint ellensúlyozható-e a részvénytársaságok és a nonprofit szervezetek egybevetett adómértéke. Nem arra kell hangsúlyt helyezni jelen esetben ugyanis, hogy elviekben vagy magában a gyakorlatban bír-e támogató és kedvező volttal maga a támogatás. Ha egy ilyen közvetett formában megvalósuló támogatásról beszélünk (mint ahogyan az adókedvezmény maga), nemcsak az estlegesen felmerülő tényeket, hanem teljeskörű alapokat kell figyelembe vennünk.

Meglátásom szerint, maga az adókedvezmény is vitatott jelenség. Amennyiben valaki számára adólevonás lehetősége biztosított, véleményem szerint nem áll egyenes arányosságban azzal, hogy az adott fél egyben állam által nyújtott támogatásban részesül, ez pusztán akkor valós, ha kedvezményezettje valóban kézzel fogható pénzügyi előnyt nyer általa. Ehhez azonban átfogó vizsgálat szükséges. Ha pedig csupán négy klub adómértékét hasonlítjuk össze, akkor nem kapunk egy egész képet, s ha mindezek mellé még olyan adatokra hivatkozunk, mely valamennyi jogterületet, s gazdasági szereplőt magában foglalnak, akkor nemcsak ellentmondásba keveredünk, hanem kötelezettségünk szerinti ellentétes magatartást foganatosítunk, ahogyan ezt a Bizottság is tette.

Hiába vagyunk olyan pontos adatok birtokában, melyek pusztán az általános adózási rendszerben érvényesülő igazságok, azokat, ha ki akarjuk vetíteni egy konkrét ágazatra (ahogyan jelen esetben a labdarúgás terén történt), olyan vizsgálatot kell lefolytatnunk, amely pontosan azt a tényállítást hazudtolja meg, ami a spanyol adórendszer célja, vagyis az rt.-k és nonprofit szervezetek közti eltérés semlegesítését. A Bizottság pont, hogy nem így cselekedett.

Ezen álláspontjaim mentén tehát továbbra is fenntartom a véleményem, miszerint a felperes valóban hátrányt szenvedett a szabályozás kapcsán, s a Bizottság határozata jogosan került megsemmisítésre a bíróság által.

Véleményem szerint is helytálló az Európai Unió Bíróságának ítélete, a Bizottság valóban számos hibát vétett és nem alapozta meg megfelelően álláspontját. Ez nem csak a Törvényszék érveléséből, hanem a Spanyol Királyság, mint beavatkozó fél észrevételeiből is kitűnik, melyekkel teljes mértékben egyetértek. 

A Bizottság elmulasztotta a spanyol adózási rendszer átfogó vizsgálatát és mérlegelési hibát követett el. Annak ellenére, hogy a Spanyol Királyság többszörösen felhívta a figyelmét a nonpofit szerevezetek adózására vonatkozó szabályok sajátosságaira és következményeire, többek között arra, hogy ezen szabályok az összes nonprofit szervezetre vonatkoznak, nem egyedi, hanem általános intézkedések, céljuk ezért nem egyes labdarúgó csapatok támogatása. Ráadásul az adatok beható vizsgálata során megállapítható, hogy az eltérő adóztatás nem jár valódi előnnyel, mivel a klubok ténylegesen nem fizetnek kevesebb adót. Ennek egyik oka, hogy a sportrészvénytársaságokra bizonyos esetekben kedvezőbb szabályok vonatkoznak, például konszolidálhatják a vállalatcsoport különböző tagjainak nyereségét. 

A beavatkozó fél érvei között jogosan utalt arra, hogy a nonprofit szervezetekre irányadó alacsonyabb adókulcs azért is volt szükséges, mivel jellegükből adódóan nem termelnek nyereséget és a részvénytársaságokkal ellentétben itt nem követelmény a nyereség felosztása a részvényesek között. Az is hátrány számukra a részvénytársaságokkal szemben, hogy sokkal korlátozottabb mértékben van lehetőségük hozzáférni a tőkepiacokhoz, mivel nem bocsáthatnak ki forgalomképes részvényeket, valamint a hitelfelvételük is jóváhagyáshoz kötött. 

Végezetül azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy Spanyolország 1986-os Európai Unióhoz történő csatlakozásakor az összes spanyol labdarúgóklub nonprofit szervezetnek számított, vagyis az adott 4 klub adóelőnye még a csatlakozás előtt jött létre, ezért ha valóban állami támogatásról volt szó, akkor azt létező támogatásnak kellett volna minősíteni, nem pedig új támogatásnak, ahogyan azt a Bizottság tette.  

Oldalak