Nyerni vagy nem nyerni: az itt a kérdés - összefoglaló a kvótaperről

  • 18 May 2017
  • Kutatócsoport3

Előzmények

A Közjavak Blogon már több alkalommal is foglalkoztunk a migrációs problémákkal, illetve azzal, hogy Magyarországnak a 2015 szeptemberében a szavazatok minősített többségével elfogadott tanácsi döntés értelmében (Magyarország, Románia, Csehország és Szlovákia ellene szavazott) 2017 szeptemberéig 1291 szíriai menekültet kellene ideiglenesen befogadnia a két uniós frontországból, Olaszországból és Görögországból. Az események kapcsán  lezajlott népszavazást is górcső alá vettük, amely számos aggályt vetett fel és az ügy később az Alkotmánybíróság asztalán is landolt.

A per megindítása

A magyar kormány mindezek ellenére nem volt hajlandó elfogadni az említett menedékkérők elosztását célzó európai uniós mechanizmust, így az ellen keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához 2015 decemberében. Formailag tehát az EU tanácsa áll szemben Magyarországgal és Szlovákiával a menekültek kötelező elosztására vonatkozó határozat jogszerűségéről szóló perben, amelynek első tárgyalására május 10-én, szerdán került sor a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságon.

Magyarország kérte a 120 ezer menedékkérő áttelepítését célzó, kötelező jellegű mechanizmus megsemmisítését, amelyet az uniós belügyminiszterek minősített többségi szavazással, Magyarország ellenkezése ellenére fogadtak el 1016. őszén. A keresetben tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérték a teljes tanácsi határozat, vagy legalább annak a részének a megsemmisítését, amelynek értelmében Magyarországnak 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból és 306-ot Olaszországból. A szétosztás egyébként egyelőre más tagállamok esetében is nagyon lassan halad, eddig csak mintegy 16 ezer migránst sikerült áthelyezni.  Mindössze két tagállam, Málta és Finnország jutott közel mostanra a számára rögzített menekültkvóta teljesítéséhez. Csak Magyarország és Lengyelország nem helyezett át eddig egyetlen menekültet sem.

Szlovákia is hasonló beadvánnyal fordult a bírósághoz, amelyet szintén 2017. május 10-én tárgyalnak, és később Lengyelország is beavatkozott a felperesek oldalán.

A „másik oldalon” pedig hét tagállam, Belgium, Németország, Franciaország, Olaszország, Görögország, Svédország és Luxemburg, valamint az Európai Bizottság avatkozott be. A létszám tehát az alperes EU-Tanács fölényét mutatja.

Érvek

A tárgyalás a szlovák és a magyar beadvány ismertetésével kezdődött. Mindenki a saját anyanyelvén adta elő a keresetét, a szlovák képviselő szlovákul, a magyar felhatalmazott magyarul. Ennél meglepőbb, hogy a Miniszterek Tanácsa nevében is olyan felszólalókat választottak ki, akik beszélnek ezen a két nyelven, és így mondták el az álláspontjukat a bíróságnak. 

Magyarország és Szlovákia formai és eljárási hibákra hivatkozva támadta meg a döntést. Az egyik legfőbb kifogásuk a tanácsi határozattal szemben, hogy az megbontotta az intézményi egyensúlyt, amikor egy legmagasabb – állam- és kormányfői - szinten hozott döntést lényegében felülbírált alacsonyabb, miniszteri szinten. Az Európai Tanács ugyanis 2015 júniusában úgy foglalt állást, hogy a menekültek elosztásáról legfelsőbb szinten, vagyis egyhangúlag kell dönteni. A miniszteri Tanács pedig néhány hónappal később kétharmados többséggel fogadta el a jogszabályt.

 Magyar részről további három-négy jogi és eljárási érvet is felsorakoztatnak a megtámadott döntés ellen. Először is azt, hogy az ideiglenes intézkedésről szóló határozat hatással van az uniós menekültpolitikára és ezáltal a dublini rendelet működésére is.  A magyar kormány a döntés jogalapjának vitatásával megkérdőjelezte a szolidaritási klauzula és a tanácsi határozat adott kérdésben való alkalmazásának jogszerűségét is. Mivel a dublini rendeletet rendes döntéssel, a Tanács és az Európai Parlament részvételével folyó együttdöntési eljárással fogadta el az EU, a kormány szerint a jogszabályi hierarchia felrúgásának tekinthető, hogy annak feltételeit egy alacsonyabb jogszabállyal, egy tanácsi határozattal módosítják. Ezért – a magyar érvelés szerint – az EP-vel erről is együttdöntési eljárással kellett volna dönteni, és nem csak konzultálni a parlamenttel. Továbbá a magyar álláspont szerint, amennyiben az Európai Bizottság jogalkotási aktusai módosulnak, akkor a Tanács csak egyhangú döntést hozhat, és nem szavazhat minősített többséggel.

Pozsony ezenkívül még azt is megpendíti, hogy az adott kérdésben a nemzeti parlamenteket is be kellett volna vonni, ahogy arra a Lisszaboni Szerződés egy paragrafusa lehetőséget ad. A szlovák kormány képviselője szerint a belügyminiszterekből álló Tanács a döntéssel túllépett a saját hatáskörén. A kormányfők júniusi iránymutatásában ugyanis nem volt szó kötelező kvótákról, mégis bevezették őket.

A Tanács védelmében Németország azonban azzal válaszolt, hogy Szlovákia két dolgot is félreértett. Egyrészt a kormányfők politikai megállapodásai nem kötelező érvényűek, hanem szó szerint csak iránymutatások. Másrészt, ha kötelezőek lennének is, akkor sem mond nekik ellent a művelet, hiszen a megállapodásban csak az szerepel, hogy a menekültválság kezelésére „kiegyensúlyozott és földrajzi szempontból átfogó megközelítésre van szükség, amely a szolidaritáson és a felelősségvállaláson alapul”.

A magyar kormány képviselője úgy véli, hogy “nyilvánvalóan alkalmatlan” volt a bevándorlási válság kezelésére a menedékkérők elosztását célzó uniós mechanizmus. Ugyan eleinte az Európai Bizottságot az a cél vezette, hogy hatékony választ találjanak a migrációs válság kezelésére, később ez háttérbe szorult és a betelepítések erőltetése volt a fontos. Magyarország elismeri és teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamok közötti szolidaritás elvét a bevándorlási válság vonatkozásában is, de azzal nem ért egyet, hogy a terhek megosztásának a menedékkérők áthelyezése lenne az egyetlen módja.

A magyar és a szlovák kormány is vitatja a kötelező menekültkvótáról hozott döntés jogalapját. Az ugyanis megítélésük szerint egyfelől aláássa egy legfelső, állam- és kormányfői szinten kötött egyezség jogi kötőerejét, ami a tagállamok közötti egyhangú döntéstől tette függővé a menekültkvóták kérdését. Mint ismert, a Tanács a Bizottság javaslatára végül az EU-szerződés „szolidaritási záradéka” alapján minősített többséggel döntött a kötelező menekültkvótákról, és ennek során négy tagállam, közöttük Magyarország kisebbségben maradt.

Miután a felek előadták az álláspontjukat, a tizenöt bíróból álló nagytanács kérdezett. Nem esett azonban szó az eljárásbeli kifogásokról, amelyeket a magyar és a szlovák kormány felhozott.

Egy bírósági szakértő szerint ennek lehet az az oka, hogy nem maradt bennük kétség afelől, hogy helytállóak-e, de az is, hogy nem tartják őket annyira fontosnak, mint azt a témát, amiről viszont többen is kérdeztek: hogy milyen súllyal vegyék figyelembe a szolidaritás elvét, amikor döntést hoznak. Afölött ugyanis nem tudtak elsiklani a bírák, hogy Magyarország nem vállalt át egyetlen menedékkérőt sem az elmúlt másfél évben, és nem is kérte, hogy függesszék föl a művelet alkalmazását Magyarországra.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (80. cikk) kimondja, hogy a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos politikákban „a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is.” A magyar álláspont szerint ezt a megkövetelt szolidaritást nemcsak azzal lehet kifejezni, hogy átveszünk menedékkérőket, hanem határvédelemmel, a rendészeti szervek közötti együttműködéssel, humanitárius programokkal is.

Kik döntenek és mikor?

A következő esemény az eljárásban a főtanácsnoki indítvány lesz, aminek előre látható időpontja szeptember eleje, vagy ez év nyara lesz. A főtanácsnok, (akinek véleménye nem kötelezi a bíróságot,) egyébként az a francia Yves Bot, aki a múltban több ügyben is már borsot tört a magyar kormány orra alá. Július 26-án fogja közzétenni az állásfoglalását az ügyben, ezt követően 15 bíróból álló nagytanács hozza majd meg a döntést, amihez egyszerű többség (már 8:7-es arány) is elegendő lesz. A 15-tagú testületben a felperesi oldalról csak lengyel bíró lesz, míg a Tanács mellett beavatkozó országok közül a franciák, a belgák, az olaszok, a svédek és a luxemburgiak képviseltetik magukat. Rajtuk kívül még bolgár, román, litván és horvát tagja is lesz az ítéletet meghozó grémiumnak. 

Döntés ősszel, netán az év végén várható az EU bíróságán, ha azonban a szeptemberi határidőig sem lesz ítélet, akkor elvben végre kell hajtani az áthelyezéseket. Mivel nincs komoly szankció – legfeljebb kötelezettségszegési eljárás indulhat a „lázadók” ellen –, a határidő aligha változtat az országok eddigi hozzáállásán.

A döntés hatása a jövőre nézve

A Bíróság döntésének számottevő hatása lehet az EU menekültügyi politikájára, és a jelenleg egyik fő alkotórészének tekintett menekültkvóta (menekültek tagállamok közötti kötelező elosztása) jövőjére is. Ha az Európai Bíróság jogi alapon elmarasztalná a 2015 szeptemberi tanácsi határozatot, akkor a egyes források szerint az nem csak az ideiglenes mechanizmusra, hanem a dublini rendszer (rendelet) folyamatban lévő reformjára is óriási hatással lehet.

 Luxembourg azonban többféle döntést is hozhat. Ezek egyike a tanácsi határozat megsemmisítése (feltéve, hogy a magyaroknak ad igazat). De, mivel jelentős következményekkel járó ítéletről lenne szó, ezért az sem lenne ördögtől való, ha a taláros testület nem azonnali hatályú megsemmisítésről döntene, hanem határidőt szabna az eltörölt jogszabály módosítására és a felmerült jogi problémák orvoslására.

Prognózisok

Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár szerint a magyar kormány tíz érvet sorakoztatott fel a kvótarendszerrel szemben a per első tárgyalásán, ami azt jelzi, hogy a mechanizmus önmagában megalapozatlan, ingatag jogi lábakon áll. A legfontosabb érvnek azt nevezte, hogy az uniót létrehozó szerződés alapján a közösségnek nincs joga döntést hozni betelepítésről, egy ország összetételének, népességének, kultúrájának megváltoztatásáról. Az ilyen döntések ellentétesek több uniós elvvel és a genfi egyezménnyel is – tette hozzá, majd arról beszélt, hogy szerinte ez az első igazi nyílt összecsapás az Európai Unió bíróságán Brüsszel és Magyarország között. Úgy vélte, ha az országok elfogadják meghatározott számú bevándorló befogadását, akkor minden akadály elhárul az elől is, hogy felső korlát nélküli mechanizmus induljon el Európa-szerte. Az Európai Tanács képviselője ugyanakkor a tárgyaláson elfogadhatatlannak nevezte, hogy hazánk egyfajta különleges státusra tart igényt: a kvótarendszernek nem kívánt a kedvezményezettje lenni (az eredeti tervben Magyarországot is frontországként kezelték volna Olaszországhoz és Görögországhoz hasonlóan), de a döntés nyomán fellépő kötelezettségeinek sem akar eleget tenni. Az Európai Unió bíróságának döntése szerinte azért lesz történelmi jelentőségű, mert segít értelmezni a szolidaritás elvét.

Trócsányi László is bízik a kormány sikerében. „Magyarország egy vitát nyitott ezzel. Azonban ez egy jó vita, amit meg kell tudnunk vívni. Ha nem tudjuk, akkor a szuverenitásunk egy részéről mondunk le, a lakosság összetételének meghatározása a tagállam szuverén jogának kell lennie. Komoly jogi érveket felsorakoztató beadványt fogalmaztunk meg, külföldi szakembereket, professzorokat kértünk, hogy véleményezzék. Nagyon erős jogi dokumentum, a bíróságnak nagyon kemény választ kell adnia. Ugyanakkor nem vitatom, hogy a Bizottság részéről nagyon erős a nyomás.”

Az uniós vezetők viszont biztosak benne, hogy a magyar érvek nem állnak meg a bíróság előtt.

– ezt már Gyévai Zoltán, a Bruxinfo főszerkesztője mondta az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának.

„Brüsszelben ez nem is nagyon téma, nem nagyon hallottam még olyan véleményt, ami biztos lenne abban, hogy Magyarország megnyerheti ezt a pert. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet olyan jogi érveket felvonultatni a per során, ami megdöntheti a tanácsi döntés alapjait.”

Lattmann Tamás nemzetközi jogász, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója a Magyar Nemzetnek a következőket „’jósolta”: „Nehéz lenne kitalálni, mi lesz a kimenetele az Európai Bíróságon folyamatban lévő kvótapernek, de várhatóan kissé meggyőzőbbek lesznek az Európai Tanács, illetve az európai uniós belügyminiszterek döntése melletti érvek.” Azaz nagyobb az esély arra, hogy végül nem helyezik hatályon kívül a menedékkérők szétosztásáról hozott döntést.

Az ügy tehát nem egyszerű, de kíváncsian várjuk a további fejleményeket.

 

Az összefoglalót készítette: Csákó Tímea, joghallgató

Források:

http://www.hirado.hu/2017/05/10/megkezdodott-a-kvotaper/

http://24.hu/kozelet/2017/05/10/kvotaper-magyarorszag-nem-huzhatja-ki-magat-a-kotelezettsegek-alol/

http://inforadio.hu/belfold/2017/05/10/kezdodik_a_kvotaper/

https://mno.hu/belfold/kvotaper-teritettek-a-lapokat-2398359

http://index.hu/kulfold/eurologus/2017/05/10/kvotaper_nem_hatottak_meg_az_unios_birokat_a_magyar_kifogasok/

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20170510-budapest-8222-ket-vasat-tart-a-tuzben-8221-a-kvotaperben.html

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20170509-het-tagallam-harom-ellen-a-kvotaperben.html

http://www.bruxinfo.hu/cikk/20170302-eljarassal-ijesztget-brusszel-a-menekultkvota-miatt.html

 

Kategória: 
Hírgyűjtemény: 
Közjogi Albizottság: 
Korábbi hírek: