Főtanácsnoki indítvány született az Airbnb szolgáltatásával kapcsolatban

  • 29 April 2020
  • Kutatócsoport2

Április 2.-án egy Airbnb peer to peer szolgáltatással kapcsolatos, szolgáltatásnyújtás szabadságát érintő főtanácsnoki indítvány került benyújtásra. A Cali Apartments és HX-re, mint fellebbező felekre (stúdiólakás tulajdonosai) bírságot szabtak ki a Párizsban található garzonlakásaik engedély nélküli bérbeadása miatt. A francia jog alapján ugyanis az olyan bútorozott helyiségek rövid tartamú bérbeadása, mely nem a bérbeadó fél állandó lakóhelyül szolgál, s átmenetileg ott tartózkodó vendégek számára történik, engedélyköteles tevékenységet jelent. A fellebbezők a nemzeti bíróságok előtt megtámadták ezt az engedélyezési követelményt arra hivatkozással, hogy az összeegyeztethetetlen az uniós jog alapján fennálló szolgáltatásnyújtási szabadságukkal.

Az ügy előzményeként szolgál, a 2015-ben Párizs város önkormányzata által lefolytatott kivizsgálás, amely kapcsán megállapításra került, hogy a peres felek a stúdióikat bútorozott lakásként adták bérbe az Airbnb platformján keresztül, annak felhatalmazása nélkül. Ennek kapcsán a feleket pénzbírságra, s az ingatlanhasználat lakóingatlan minősítés szerinti megváltoztatására kötelezték. A peres felek jogorvoslati kérelemmel éltek a Cour de Cassation-hoz. A kérdést előterjesztő bíróság tisztázta, hogy az adminisztratív engedély alapján történő, bútorozott lakás rövid távú bérbeadásának nemzeti szabályozási és engedélyezési rendszere a szolgáltatási irányelv hatálya alá tartozik.

A főtanácsnoki indítvány is arról rendelkezik, hogy a szolgáltatási Irányelv hatálya kiterjed a szolgáltatást igénybe vevő nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre a rövid időre történő, ismételt bérbeadási feltételek megvalósulása esetén, az ellenérték összegének figyelembevételével. Ebbe beletartozik az a nem hivatásos vállalkozói kör is, akik lakossági használatot biztosítanak egy átmeneti ügyfélkör számára, annak ellenére, hogy ténylegesen nem abban az ingatlanban laknak. A hosszú távú lakhatásuk hiányában, a helyzet azonnali orvoslására van szükség, melyre legfőképp azon közérdek ad okot, mely az engedély beszerzésének szükségességét veti fel. Az ilyen nemzeti és önkormányzati rendelkezések abban az esetben felelnek meg a szolgáltatási irányelv rendelkezéseinek, ha azok az arányosság és a megkülönböztetésmentesség szerint történnek, amelynek megvalósulásának ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A főtanácsnok véleményezése szerint az elemzésnek a nemzeti és önkormányzati rendelkezésekre kivetítve kell megtörténnie, az engedélyezési rendszer bevezetésétől kezdődően, ugyanis az mindkét szabálykészletbe beletartozik. Ami a szolgáltatási Irányelv alkalmazási körét illeti, a főtanácsnoki indítvány arra hivatkozik, hogy az ilyen lakásokra szánt ingatlanhasználat engedélyének a megváltoztatására vonatkozó szabályok irányelvi hatáskörbe tartoznak. A legvitatottabb az irányelvi hatály kérdése kapcsán az engedélyezési rendszer volta. Azoknak az ingatlantulajdonosoknak ugyanis, akik a bútorozott, rövid távú tartózkodásukat biztosító szálláshelyüket bérbe szeretnék adni, egy polgármesteri oldalon megvalósuló igazgatási eljárásban kell részt venniük, ahhoz, hogy az ehhez szükséges hivatalos engedélyüket megszerezzék. Ami ezen engedélyezési rendszernek a szolgáltatási irányelvvel való összhangját illeti, sem a vállalkozás szabadsága, sem a tulajdonhoz való jog sem jelent abszolút jogot, vagyis azok korlátozhatók. Vagyis, ha a használat, felhasználás ellenőrzése nem olyan szigorú, hogy az de facto elérje a kisajátítás vagy burkoltan az ingatlan értékcsökkenéséhez vezessen, akkor az a szabályozás megengedett.

A főtanácsnok véleménye szerint mindezt igazolttá a lakáshiány elleni küzdelem, valamint a városi környezetvédelem a szociálpolitikai oldalon jelentkező kívánalmai teszik. Így a kérdéses engedélyezési rendszer egyértelműen a szolgáltatási irányelv által megengedett eszköz.

Noha az engedélyezési rendszer tehát mind arányos, mind az irányelvnek megfeleltetett, az ellensúlyozási követelmény a nem lakóépületek egyidejű átalakítása kapcsán megkérdőjelezhető, különösen ahogy azt Párizs városa tervezte a nem ottlakó tulajdonosok részére Erről az oldalról azonban kijelenthető, hogy a kérdést előterjesztő bíróság feladata csupán az engedélyezési feltételek a szolgáltatási irányelvvel való összeegyeztethetőségének vizsgálata kapcsán áll elő, így arról szól, hogy a különféle engedélyezési feltételek a helyi sokféleség jegyében nem csupán megengedett, hanem kívánatos is a jogi szabályozottság megteremtésének biztosítása kapcsán. Ha pedig elfogadásra kerül, hogy a helyi szint maga dolgozzon ki szabályozási feltételeket és saját szabályozása szerint döntsön a megengedhetőségről, akkor az ilyen szabályok arányossága a helyi sajátosságok és körülmények függvényében kell megvalósuljon. 

 

Az összefoglalót készítette: Kovács Viktória, joghallgató

Források:

http://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf?text=&docid=224903&pageIndex=0&doclang=HU&mode=req&dir=&occ=first&part=1&cid=360538

Brexit Eng: 
Fogyasztóvédelem: 
Consumer Protection: